Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Salamon-Albert Éva és Lőrincz Péter: Szibériai nőszirmos gyepek szerveződése és természetvédelmi helyzete a Mecsek déli lábánál

172 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 rophyta és hemitherophyta) jelenléte sem elhanyagolható (5.9-8.7%), különösen érintett itt a nedves csenkeszes kaszáló. A gyepben megjelenő fásszárúak (megaphanerophyta-tól a chamaephyta-ig) újulata is mindenhol kimutatható (2.6-5.3%), legerősebben a nedves csenkeszes kaszálón. A flóraelem csoportok szerint a vegetációban az eurázsiai, a szubmediterrán, az európai és a kozmopolita fajok aránya jelentős (3. ábra). A nedves csenkeszes kaszálón az eurázsiai (37.1%) és a szubmediterrán elemek (23.6%), az ecsetpázsitos mocsárréten a kozmopolita (19.1%) és a cirkumpoláris (9.4%) fajok, a szibériai nőszirmosban pedig az európai (16.8%) és az ázsiai elemek (1.2%) aránya összehasonlításban magasabb. Kis mennyiségben adventiv elemek is jelen vannak a vegetációban, elsősorban a zavart ecsetpázsitos mocsárréten (2.2%) és a csenkeszes kaszálón (2.0%). A gyepállományok termőhelyét a relatív ökológiai indikátor értékek alapján értékeljük a fajok részvétele alapján (3. táblázat). A relatív hőigény (T) indikátorszám átlaga a növényállományokban hasonló, azonban a szubmediterrán illetve sztyepp öv növényei (T8) a szibériai nőszirmosból teljesen hiányoznak. A relatív talajnedvesség indikátorszáma (W) szerint az ecsetpázsitos mocsárrét jellemzően nedvesebb termőhelyü. A szibériai nőszirmosban megjelennek az extrém szárazságot jelző növények (W2). A talajreakció értékszámai (R) alapján minden társulásban az enyhén mészkedvelő növények uralkodnak, a bazifil fajok (R8) előfordulása a szibériai nőszirmosban jelentősebb. A nitrogén környezet értékszámai (N) átlagúkban a szibériai nőszirmost kevéssé, a csenkeszes kaszálót és az ecsetpázsitos mocsárrétet tápanyagban gazdagabbnak jelzik: a kategóriák közül az erősen és mérsékelten tápanyagszegény termőhelyek (N2 és N3) illetve a tápanyagban gazdag termőhelyek növényei (N7) szerepelnek viszonylag nagyobb gyakorisággal. A relatív fénykörnyezet (L) és a klímahatások (C) mutatói nem jeleznek nagy különbségeket. A sótürési kategóriák (S) szerint a sókedvelő növények megjelenése jelzésértékű a szibériai nőszirmosban (S3), határozottabban a csenkeszes kaszálón (S5). A vegetáció változása és természetvédelmi helyzete A nedves gyepek vegetációja, figyelembe véve a környezeti tényezők rövidtávú dinamikáját is, gyors változásokra képes. Az esetek többségében a kiszáradás és az ennek következtében fellépő felmelegedés illetve relatív tápanyag-limitáció a növényzet számára negatív változásokat indíthat el. Ebben a fejezetben a legértékesebb vegetációfolt, a szibériai nőszirmos (Iridetum sibiricaé) rövidtávú, időbeli változásának trendjeit tekintjük át a 2006 és 2009 években készült adatsorok felhasználásával. A vegetációszerveződésben tapasztalható elmozdulásokat az előző részben leírtak szerint mutatjuk be. A vegetáció konstans fajainak mennyisége a két időpontban eltérő képet mutat (2. táblázat). A 2006-ban detektált 21 konstans fajból 3 állandósága csökkent, legjelentősebben a deres sás (Carex flacca) szorult vissza. Ugyanakkor 7 faj lépett elő alacsonyabb részesedésből állandó fajjá. Ezen fajok a generalisták, a természetes zavarásjelzők és a gyomok közül kerülnek ki. Leglátványosabb a kúszó pimpó (Potentilla reptans), a keskenylevelü perje (Poa angustifolia) és a mezei csorbóka (Sonchus arvensis) konstanciájának növekedése. A névadó társulásalkotó faj tömegessége kismértékben csökkent, valószínűsíthetően a 2009-es év klimatikus szárazsága miatt. A gyepszintbe ékelődve, egy-egy példánnyal képviselten számos cserjefaj egyedei megtalálhatók a vegetációban. A három év változásaiban tendenci-