Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Salamon-Albert Éva és Lőrincz Péter: Szibériai nőszirmos gyepek szerveződése és természetvédelmi helyzete a Mecsek déli lábánál

SALAMON-ALBERT-LŐRINC: SZIBÉRIAI NŐSZIRMOS GYEPEK SZERVEZŐDÉSE 169 Vegetációját tekintve többé-kevésbé érintetlen illetve mérsékelten zavart állapotú terület. Összkiterjedése mintegy 8 km

2, 109-178 m tengerszint feletti magasságban. A területén kialakult vegetáció arculatát alapvetően meghatározzák a keresztülfolyó vizek, a mikroklíma és a felszínt tagoló domborzat. A rétek túlnyomó része az 1777-ig visszavezethető kataszteri térképek tanúsága szerint gyep művelési ágú terület volt, napjainkban is műveletlen rét vagy gyep (50%), illetve szántó (50%), elenyésző mértékben erdősült (>1%). Alacsonyan fekvő területként gazdasági hasznosítása gyakorlati akadályokba ütközik, rendszeres erdőgazdasági tevékenység sem folyik. Jelen állapotban elhanyagolt terület benyomását kelti, amelyben a korábbi emberi beavatkozások degradációs hatását követően jelenleg természetes diszturbációs és regenerációs folyamatok együttese alakítja a vegetációt. Növény- és állattani értékei, illetve élőhelyei miatt területi védelemre szorulna (DÉNES és mtsi 1995, 1998). A Pellérdi-rétek eredeti vegetációja a Pécsi-víz mentén kiterjedt fás ártéri ligeterdők és nedves mocsár- illetve láprétkomplexum volt, cserjés- és száraz gyepfoltokkal tagoltan. A rétek legnedvesebb részein zsombékosok és magassásosok találhatók, rekettyefüzes foltokkal. Kisebb kiterjedésben fehér füzesek, égeresek és telepített nyárasok is fellelhetők még. A Pellérdi-halastavak széles nádas-szegélyével tűnik ki. Mára a terület nagyrészt átalakult, kisebb foltokban, mozaikosan őrzi az eredeti vegetációtípusokat. Sem kaszálás, sem legeltetés nem történik számottevő mértékben, ezért a rét sorsa a faj összetétel gyors változásával és a vegetáció átalakulásával pecsételődik meg. Ma is különleges értéket képviselnek a védett növényfajok, melyek jelentős mértékben járulnak hozzá a rétek természetvédelmi értékéhez. Közülük jópárat ma már csak irodalmi adatok igazolnak, mint az agárkosbor (

Orchis morio), a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), a jószagú bibircsvirág (

Gymnadenia o

doratissima), a kálmos (

Acorus calamus), a keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium), a mocsári nőszőfíi (Epipactis palustris), a pécsvidéki aszat (Cirsium boujartii), a tündérfátyol (Nymphoides peltata), a vidrafű (Menyanthes trifoliata), a vitézkosbor (

Orchis militaris), a zergeboglár (Trollius europaeus) (DÉNES és mtsi 1995). A nedves rétek állományai között, a magasabb térszíneken szórványosan és mozaikolva, nagy fajgazdagsággal - közöttük védett orchideákkal - szárazgyepek (pl. Anthoxantho-Festucetum rupicolae) is megjelennek a rétek területén (DÉNES 2007a). Ma is létező, fontosabb fátlan élőhelytípusait elsősorban a nedves gyepek különböző állapotú állományai jelentik. A növényzetben nádasok és magassásosok (.PhragmitiMagnocaricetea Klika in Klika & Novak 1941), illetve úszó- és lebegő hínárnövényzet (pl. Lemnetea de Bolós et Masclans 1955) fajait találhatjuk. A kiszáradó kékperjés láprétek (.

Molinion coeruleae Koch 1926) nagy területen elterjedtek voltak, állományában ma a legjellemzőbb folyamat a cserjésedés és a gyomosodás. A rétek legértékesebb természetközeli vegetációját őrzik a fragmentálisan megmaradt, részben kaszálóként hasznosított mocsárrétek (.Deschampsion caespitosae Horvatic 1931 em Soó 1941) maradvány foltjai és a szegélyeket kísérő lápi magaskórósok (Filipendulo-Petasition Br.-Bl. 1949) (SALAMONALBERT és mtsi 2006, 2009). Munkánk célkitűzése, hogy a Nyugat-Mecsek déli lábánál található, Cserkút közigazgatási határához tartozó, magas természetvédelmi értéket képviselő Gölyényi-rétek (DÉNES 1997) szibériai nősziromban gazdag nedves gyepjeinek vegetációszerveződését bemutassuk, természetvédelmi helyzetét, perspektíváit értékeljük.