Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)
Purger Dragica: A Pécs-Nagyárpád melletti Natura
PURGER DRAGICA: A P ECS-NAGY ARP AD MELLETTI NATURA 2000-ES TERÜLET GYEPJEI \(fj teszik ki. A gyepek természetes értékét növelik az unikális, specialista és ritka specialista fajok (5%). Ezek többnyire védettek és a továbbiakban részletesebben tárgyaljuk őket. A gyomfajok viszonylag kis arányban (7%), vannak jelen. A Natura 2000-es terület és a közvetlen közelében található további élőhelyek A vizsgált területen kiemelt figyelmet érdemelnek a dombvidéki kaszálórétek, a mocsárrétek és a magaskórósok. A völgy alján franciaperjés dombvidéki kaszálórét (El) - (sík- és dombvidéki kaszálórét 6510) található, amelyben az uralkodó pázsitfüvek a franciaperje (Arrhenatherum elatius) és kisebb területen a hernyópázsit (Alopecurus pratensis). A gyakoribb kísérőfajok közül a legjellemzőbb a pasztinák (Pastinaca sativa), a mezei varfű (Knautia arvensis), a réti margitvirág (Leucanthemum vulgare), a borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum), a pelyhes selyemperje (Holcus lanatus), a réti lednek (.Lathyrus pratensis), de mellettük előfordul a völgy félszáraz gyepjeinek, sztyeprétjeinek néhány faja is, mint pl. a pusztai csenkesz (Festuca rupicola), a buglyos kocsord (Peucedanum alsaticum), az osztrák zsálya (, Salvia austriaca). Ez a kaszálórét a magyar tarsza egyik fontos élőhelye. A Pécs-Nagyárpádi völgy mélyebb fekvésű részein alföldi mocsárrétek (D34) - (ártéri mocsárrétek 6440) találhatók. A völgyalji mocsarakat magassásrétek borítják. Egyhangú állományaik kevés fajból álnak: parti-, mocsári-, róka- és réti sás (Carex riparia, C. acutiformis, C. vulpina, C. distans), mocsári gólyahír (Caltha palustris subsp. laeta), nyári tőzike (Leucojum aestivum). Az átmeneti állományokban szürke aszat (Cirsium canum), réti csenkesz (Festuca pratensis), borzas sás (Carex hirta), réti kakukkszegfü (Lychnys flos-cucculi), festő zsoltina (Serratula tinctoria), őszi kikerics (Colchicum autumnale), dárdás csukóka (Scutellaria hastifolia), puha rozsnok (Bromus hordaceus), réti perje (Poa pratensis), réti-, kúszó- és hagymás boglárka (Ranunculus acris, R. repens, R. bulbosus) valamint kis ezerjófíí (Centaurium erythraea) terem. ANagyárpádi vízfolyás mentén természetközeli vegetációt képviselő patakmenti magaskórósok (D5) húzódnak. Acsalapus és óriás zsurlós magaskórós állományokban tömegesen terem a vörös acsalapu (Petasites hybridus), az erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris), az óriás zsurló (Equisetum telmateja), a réti füzény (Lythrum salicaria), a mocsári orbáncfű (Hypericum tetrapterum), a mocsári gólyahír (Caltha palustris subsp. laeta) és a macskagyökér (Valeriana officinalis). Előfordul még a pókhálós bojtorján (Arctium tomentosum), a gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa) a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea), a nád (Phragmites australis), a széleslevelü gyékény (Typha latifolia), a réti harmatkása (Glyceria fluitans) és a vízi hídőr (Alisma plantago aquatica). A patak mentén húzódó üde cserjések (P2b) ligeterdei fafajokból álnak, mint a fehér fűz (Salix alba) és a törékeny fűz (Salix fragilis). Legjellemzőbb cserjék a fekete bodza (Sambucus nigra), a veresgyűrűs som (Cornus sanguinea), a rekettyefííz (Salix cinerea) illetve a közönséges mogyoró (Corylus avellana). A tájra egykor jellemző tölgyes erdő (9110 Euro - szibériai erdőssztyepp-tölgyesek, 91 GO Pannon gyertyános - tölgyesek) két kicsiny foltja maradt fenn. A Natura 2000-es területen, a második domb keleti oldalán található erdőfoltot a régi katonai térképek is jelölik. A felső
