Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

G. Detky Rita: Pécs táj arculatának változásai a kezdetektől napjainkig - Konfliktusok és megoldási javaslatok

G. DETKY RITA: PÉCS TÁJ ARCULATÁNAK VÁLTOZÁSAI A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG 13 meg a vasfürdő környékére tervezett, Pécs városligetének szánt hatholdas park sem. A Felső Sétatéren - az úri korzón - azonban a század utolsó éveiben kioszkot helyeztek el, a másik ún. „cselédkorzót" pedig, a fasorral beültetett Indóház utcában, a mai Szabadság úton építették meg. A Siklósi külvárosban állt a népszerű Czindery mulatókert, és a századforduló táján létesült a vasútállomás előtt egy kicsi közkert. Az eperfákkal beültetett városi tulajdonú közkert, az Epreskert 1906-tól szolgálta a polgárok kikapcsolódását. A Balokány ligetet, amelyről a XVIII. században történik először említés, 1889-ben valósították meg (PlLKHOFFER 2004). 1891-ben megalakult a városszépítő célokat is kitűző Mecsek Egyesület. Sétautakat és erdei pihenőket létesítettek, 1905-ben a sétányokat övező erdőt parkerdőnek nyilvánították, 1908-ban felavatták a misinai kilátót. Ezekben az években figyeltek föl a Tettyére. Egy korabeli újságcikk írója a fennsíkot angolkertként látta volna szívesen, ahol a Tettye-patak vizének felhasználásával szökőkutat, vízesést, fürdőt, télen korcsolyapályát üzemeltettek volna. Az elfolyó vízzel pedig az Ágoston téren, illetve a vásártéren, a mai Búza téren újabb szökőkutakat működtethettek volna. A Tettyére a Barátúr-ról fogaskerekű szállította volna az utasokat. Ezek az elképzelések azonban még a tervezési szakaszig sem jutottak el (PlLKHOFFER 2004). A dualizmus idején az ország több nagyvárosában készült városrendezési terv; Pécsett sajnos nem, mivel sem a pécsi polgármesterek, sem a város mérnökei nem mutattak érdeklődést a városépítés korszerű kérdései iránt. A városrendezési tervekben, pénz hiányában, az új, városképi jelentőségű épületek helyének kiválasztásában a legfőbb rendező elvet a telkek olcsósága jelentette. A telkek, sőt telektömbök kialakításánál is erőteljesen kifejezésre jutottak a gazdasági tényezők, ezáltal a táj arculata, textúrája is jelentősen változott. XX. század A század első felében, a filoxérajárványt követő szőlőtelepítéseknek köszönhetően - bár ezek kiterjedése meg sem közelítette a járvány előttiekét - szőlőművelés folyt a meredek hegyoldalakon is, csak a völgyi utak mentén mutatkozott az épületek sűrűsödése. Ebben az időben kezdődtek a városhoz közeli Mecsek lejtőin (Bálics, Szkókó) a villaépítkezések. Elsőként az egykori présházakat alakították át, bővítették, és divatba jöttek a svájci stílusú, lombfurészes faverandás mecseki villák. Ezeket kisebb-nagyobb kiterjedésű szőlőskertek vették körül, a módosabb városi polgárok második otthonául szolgáltak, ahol a szőlőtermesztést és a borászatot csak jövedelem kiegészítésként űzték. Történtek kísérletek városi villatelepek építésére is, ám ezek közül csak a tisztviselők számára szánt Schlauch telep épült meg az egykor mocsaras, sík déli részen, kisméretű telkekkel, igen apró kertekkel. A Mecsekre felvezető utak mentén megjelent a lakófunkció, kezdetét vette a présházak átépítése, állandó lakásra is alkalmas épületekké történő alakítása. A XX. század első felében a Pécsi vizet szabályozták, mocsaras síkságát lecsapolták, így jöhetett létre a Pécsi medence déli felén a területileg némileg elkülönült a régi Kertváros. Az 1920-ban készült térkép tanúsága szerint a város által „benőtt" területek kivételével a Mecsekoldal 90%-ban szőlő volt, a völgyekben lévő utak mellett présházak álltak (Pécs részletes térképe 1920). A városhoz közeli fekvésű, kedvező adottságú szőlőterületeken (Makár, Bálics, Csoronika, Szkokó, Frühweiss) átlag 0,5-4 ha nagyságú szőlők voltak, a BálicsSzkokó területén 100 ha-on 1920-ban 83 épület és 99 földrészlet volt, az épületsűrűség pedig