Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)
II. A PÉCSVÁRADI EGYHÁZI NAGYBIRTOK ÉS BIRTOKKÖZPONT TÁRSADALMA ÉS GAZDASÁGI ÉLETE A KÖZÉPKORBAN
nak. Az Aranybulla 1231, évi megerősítéséből ui. már elhagyták a tized pénzben való szedésének 1222. évi eltiltását és a központi sóraktár felállítására vonatkozó rendelkezést, melyek az egyháznak sérelmesek voltak. A 21. pontban pedig kimondták, hogy bármely perben csak az egyház perbehívó levelével lehet fellépni. Az úri magánbirtok rendszerén alapuló feudális jogrend legfőbb támasza ezzel intézményesen is az egyház lett hiteles helyei, a káptalanok és konventek révén. A pápa legátusának, Jakob prenestei püspöknek irányításával megkötött un. beregi sóegyezmény szerint az egyezményben felsorolt egyházi testületek - közöttük a pécsváradi apát is - olcsó áron hozhatták cl a megállapított sómennyiségeket a királyi sóraktárakból illetve sóbányákból. E sómennyiségekből egy jelentős rész az egyháznak saját használatára maradt vissza - Pécs váradon kétezer kocka vagy zuán kősó - a többit pedig a király Szt. István cs Kisasszony napja között, illetőleg Szt. Miklós napjától Szt. Tamás napjáig (aug. 20-szept. 8., dec 6-dec. 21.) köteles a megállapított áron átvenni. Ha ezen időhatárok között nem veszi át, az egész sómennyiséget az egyház kijelölt testületei értékesíthetik. A Balatontól délkeletre a pécsi püspökség és a pécsváradi apátság voltak az egyedüli egyházi testületek, melyek sót tárolhattak. Pécsvárad annyi sót kapott, mint Esztergom, Fehérvár, Zirc vagy Pilis.' 12 A beregi sóegyezményt 1233-ban aug. 20-án kötötték, majd szeptemberben II. András Esztergomban újból ünnepélyesen kiadta és megerősítette. Ennél az eseménynél a jelen voltak sorában a pápai legátus, az esztergomi érsek és a székesfehérvári prépost után a pécsváradi apátot említik. 33 Ez arra vall hogy az egyház részére hatalmas jövedelmet biztosító egyezmény létrehozásában a pécsváradi apát is közreműködött. 3A NAGYBIRTOK LEGFONTOSABB UTVONALAI Hosszú, zegzugos völgyek nyitnak fokozatosan emelkedő feljárókat a Zengő oldalain kínálkozó hágókra. Az út csak közvetlenül a gerinc átlépése előtt válik meredekké. A Keleti-Mecsek így korántsem vált zárófallá a Dunántúl belső és déli - folyamközi - területei között, mint azt Hóman állította. 3 ' 1 Emez állítólagos törzselválasztó gyepű belsejében honfoglaláskori szláv települések soráról van tudomásunk. 35 A Duna és Pécs között mintegy négy helyen van mintegy 50-60 km-es szakaszon belül állandó úttal kihasznált átjáró a Mecsek hegység keleti vonula32 FEJÉR III/2. 320-22; PAULINYI 1924. 33 FEJÉR III/2. 329. 34 HÓMAN (1935. 124-25.) többek között Pécsváradnak is lakatlan helyen történt alapításáról beszélt, hol csak szláv lakosok gyér jelenlétét engedi meg — előző közléseiből következőleg. 35 KNIEZSA 1938. 431. a jegyzettel; GYÖRFFY 1966. 250. tán. Kelet felől az első az Ös-Duna dombsági peremére lép át: ez a Buda-Eszék főútvonal. A sorban második a Zengő keleti oldalán a Varasdi hágón nyílik. Ezen halad át a buda-eszéki főútvonal szekszárd-pécsi elágazása. 36 A harmadik átjáró a Zengő nyugati oldalán a Zengővel szomszédos Hármashegynél vezeti át a Völgységből a hosszú Egregyivölgyön közlekedő utat a déli oldalra. A negyedik átjáró területünkön kívül esik: ez a Mánfai-völgyön át közlekedő hegyháti út átkelőhelye Pécsnél. A négy átjáró közül a középső kettő, a varasdi hágó és a Hármashegy hágója a Zengő orma alól kiinduló, s a déli folyamköz felé nyíló Karasica-völgyre szolgálnak. A két középső átjáró közül természetesen a varasdi a legfontosabb, ez a Mecsek déli oldalára vezető legrövidebb útvonalat adja a duna-menti főút felől és viszont. A Zengő alján ősrégi főközlekedési útvonal vezetett Pécsre, melynek ez az út ma is fő összekötő vonala a Dunazúg felé. A Zengő lábánál ebből a főútvonalból a Karasica-völgyön lefelé ágazott egy út ugyancsak a Dráva-toroki révhely irányába. Pécsvárad természetes gócpont voltát ebből jól felismerhetjük, noha itt csak mellékgócpontról beszélhetünk, egy szűkebb tájegység gócpontjáról. IIa most a Dunántúl középkori úthálózatát is szemügyre vesszük ezen a területen, azt tapasztalhatjuk, hogy az imént felrajzolt legrégibb főútvonalakhoz küllőszerűen még továbbiak rajzolódnak ki, melyek a később kialakult dunai révhelyek és a Zengő alji plató felől szintén a Zengő lábához futnak össze. 3 ' A bátmonostori révtől jövő út találkozik a Szék (Bátaszék) felől Pécsváradra tartó nagyúttal. 3 " Délebbre a középkori Dánóc (Kiskőszeg-Batina táján) révhelyétől nagyút vezetett a nyomjai hídon át a Karasica-völgyön keresztül Pécsváradra. 39 Nem messze nyomjai Karasica-hídtól, ebből a most már Dánóc-Pécs útvonalból ágazott el a mai Olasz tájékán az Őrhegyen''" keresztül Pécsváradra tartó út. A Völgységből az Egregyi-völgyön délkelet felé tartó út felvette Komló útját 41 , majd a gerinc átlépése után Hosszúhetényben a Vasas és Hird felől közlekedő utat, s mindezeket egyesítve Vasárut 42 néven haladt tovább, hogy végül a középkori Pécsvárad 30 A budai út a Varasdi-hágónál felvette még a Széplak irányából a Völgység keleti területeiről a Zengőalja felé tartó utat; CSÁNKI (1890-1913. III. 412.) 149«: Zephlak Széplak helyén Ófalu és Cikó határának érintkezésénél levő középkori román templom maradványát Békefi Rémig gr. állíttatta helyre a tornyon elhelyezett emléktábla szerint. A tábla ma már nincs meg. 37 ZICHY I. 269-70. V. 39-40. 38 ZICHY II. 471-73. VIII. 426-28: a bátmonosotori rév felől jövő útról. 39 FEJÉR III/2. 236: a dónáci (Kiskőszeg-batinai) útról 1235 : ,,viam per quam de villa Donouch venitur Varadinura."; KOLLER (II. 208.) 1272: „Terra Zederkyn iuxta pontem Namija." Nyomja beleolvadt Szederkény községbe. 50 ZICHY V. 505. 1407: „in Kysperekud . . . mons Ewregh . . ." Ez az út is patakvölgyet követett, és követ, de Perekednél elágazott Pécsvárad felé is. ANJOU (V. 360-61.) adata szerint az elágazást megtaláljuk Perekednél, s az elenyészett Poklosnádasd falunál. 41 ZICHY I. 9-10. 1256: Complor, que est Ecclesic Waradiensis . . ." 42 ÁUO VI. 355-56. 1212: Hetin.
