Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)
II. A PÉCSVÁRADI EGYHÁZI NAGYBIRTOK ÉS BIRTOKKÖZPONT TÁRSADALMA ÉS GAZDASÁGI ÉLETE A KÖZÉPKORBAN
tólevélben említett 2 plébániás egyház (Szt. Péter és Alba Ecclesia - Fehéregyház) közül Szt. Péter királyi alapítású temploma a monostor melletti hegyfokon állt, mely körül a hegyi piac keletkezett. Ha a monostoron és a monostortemplomon kívül egy külső plébániás egyházat is alapítottak, ez azt mutatja, hogy a monostor környékén település volt az alapítólevél 1220. körüli kiállítása előtt. A huszonhat birtok soknak tűnik Pannonhalma s a Veszprém-völgyi apácák kezdeti kilenc-kilenc szétszórtan adományozott falujához képest. Egyelőre azonban nincs olyan adatunk, melynek segítségével a kapott valószínű kezdeti állományt tovább szűkíthetnők, hangsúlyozva, hogy a birtokok a már említett két tömbbe esnek, a közép- és újkoron át legnagyobb állandóságú birtoklást felmutató részekbe, míg a kezdetinek fejlett külső birtokok a Duna vonalát nem hagyják el, s nagyobbára éppúgy értékes szőlővidékekre esnek, mint a két tömb birtokai. E birtokok közül 80% azonosítható. A XIII. század első harmadának végéig a központi tömb az onnan óvatosan kihagyott keresztény személynévi eredetű Marton és Mikese - különben határleírás nélkül álló, beékelt - birtokokkal, szélein meg Kövesd, Belác, Hird, Kovásséde birtokokkal szaporodhatott, mely határleírásának éppúgy, mint az állítólagos Szt. László-féle adomány, a szélről idezáruló Zamar. A babarci tömb Nadica s az ezzel határos rontott írású VelenteVersend birtokokkal, környékén pedig a régi Dályok melletti Kölked, beljebb Gyak, a Duna-Dráva szögletében Kovács határleírásos birtokokkal szaporodhatott. A külső birtokok Fancsal, Hamar, Zomba, Hsán, Bátatő részint tolnai, részint bodrogi, s az ismeretlen fekvésű Hajmáskér birtokokkal, melyek tolnai széle Szekszárd körül volt. Ha e birtokokhoz hozzászámítjuk a XI. század óta adományként kapott Domoszló-, I. László-, II. Béla-féle birtokokat, 2 ' melyekből a Zamar helyet már említettük, 24 birtoktestre rúgó XI-XIII. századi növekedés mutatkozik, az eredetileg feltett állomány megkétszereződése, összesen 50 birtoktest, nem szól27 Az alapítólevél II. Endre-féle átiratában az egyházi szemelvények leírása, az önmagában is későbbi betoldása, bővített rész után meglepő módon idegen adományozók: Domoszló herceg, I. László és II. Béla adományainak egyszerű felsorolása következik, majd ezek után olvasható a szentistváni oklevél záradéka. A Signum azonban az idegen adományozók betoldott része előtt van! Megkülönböztető betoldás ez, mely nem törekszik arra, hogy ezeket az adományokat az alapítónak tulajdonítsák. A forrásértékű II. Gézaféle 1158. évi átiratbeli közlés azt mondja, hogy Domoszló és társai adományairól is volt oklevél, II. Géza ezeket is átírta! De bizonyos nem így írta át, ahogy a ránk maradt hosszabb alapítólevél, a XIII. századi mutatja, abban az egymásutáni sorrendben, ahogy keletkeztek, ahogy az 1158. évi átirat bevezetése is felsorolja, s megcsonkítatlan eredeti terjedelmükben az alapítólevéllel együtt ugyanegy átíró oklevélbe sorolja. A II. Géza-féle 1158. évi átíró oklevél nincs meg. Ezért a három utóbbi adományozó oklevelét csak abban a kivonatos, az adományokat leíró részből ismerjük, amit betoldottak a hamisítás tárgyául szolgáló szentisváni oklevélbe. Látszat szerint Domoszló és társai oklevelét csak megrövidítették a betoldás alkalmával, s nem illesztették e részbe a későbbi szerzeményekről szóló adatokat, mint a szentistváni eredetibe. va a kapott vásárvám jogokról. A gyarapodásban 17 közelebbről ismeretlen módon bekebelezett, és csupán 7 adomány címén kapott birtok látható. Ez annál szembetűnőbb, mert a 17 „szerzett" birtokból 11 közvetlenül vagy közel szomszédos a két nagy birtoktömbbel. Az adományokból és a szerződésekből eredő összes XI-XIII. századi gyarapodás 24 birtokteste különben felerészben a központi és babarci tömb környékérc esik, felerészben esik csak a külső, szórt részbe. A XIII. század hátralevő idejének 15 birtokra menő további gyarapodása viszont egy kivétellel egészen a két tömb közé és köré rajzolódik ki, miközben e század során indult meg a külső, szórt birtokok egyre rohamosabb leválása a nagybirtok állományáról. A külső területeken többé szaporodásról nem hallunk. A nagybirtok terjeszkedése tehát az e jelenség nyomán is látható legkorábbi kialakulású központi két birtokcsoport vidékére kénytelen visszavonulni, s itteni terjeszkedése most már egészen más jelleget ölt. A XIII. századi tizenöt új birtoktest valójában már nem is mind birtoktest a régi értelemben, amikor a szolgálónépek felett megszerzett uralom közvetítette a földhöz való jogot. A tizenöt birtokból Kékcsd, Geresd, Szebény, Likitót, Vasas, Nádasd és Boda olyan szabad kisebb urak részbirtoka, akik nemes jobbágyai az apátnak. Szolganépek lakta falu az előbbiekkel szemben már csak öt kerül: Váralja, Bicó, Gyécséd, Komló és bérlet útján Sarlós, 28 míg végül csak templomos helyként, legfeljebb az egyházhoz tartozó szolgatelepckkel és népekkel : Szentlászló. Utóbbi templomos helyek sorát szaporíthatta az először csak 1296-ban előforduló Kátoly közel a központhoz a Karasica völgyében, ezzel a szerzemények még eggyel szaporodtak. 20 Látható tehát, hogy a nagybirtok terjeszkedésében a XIII. század első harmada után fordulat állott be, a külső, országos lehetőségek köréből közvetlen környezetének körére, a központi birtokok vidékére szorult. Ám lehetőségei itt is korlátozódnak már, 11 úrvonalon maradó szabadok lakta helyhez és templomos helyhez képest csupán 5 olyan falu kerül, melynek lakói „ . . . sunt populi monasterij Waradiensis", 10 azaz parasztnépek, termelők. A fordulatot a XIII. századi alapítólevél valósággal beharangozza, mindazon területekre rátér, melyek azt jellemzik, kiváltják. Ebben a válságos időszakban - melyet 1212-től, a hetényi királyi servicnsek perétől a hamisítványnak II. Andrástól 1220 körül kieszközölt átírásáig számítunk - tűnik fel a hivatalos címhasználatban a már bemutatott módon a birtokszékhelynek új elnevezése: Várad. 31 A magyarországi egyházi javak védelmében hoszszabb előzmények után épp ezekben az évtizedekben vált legerőteljesebbé a pápa beavatkozása, ami azt jelzi, hogy az egyháziak vagyona, jogai ellen irányuló általános támadás igen erős, veszélyes volt. A győzelem egy időre az egyházé lett, amit az 1222. évi Aranybulla későbbi megerősítése, majd a nevezetes 1233. évi beregi sóegyezmény megkötése bizonyíta28 FEJÉR m/i. 451; HO VII 10. il. 29 HO VIL 250-52. :i0 TAKUBOVICH-PAIS 1919. 109. 31 ÁUO VI. 355-56.
