Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)

II. A PÉCSVÁRADI EGYHÁZI NAGYBIRTOK ÉS BIRTOKKÖZPONT TÁRSADALMA ÉS GAZDASÁGI ÉLETE A KÖZÉPKORBAN

neve a Baranya és Tolna határán elterülő erdős hegyvidéknek Pécsváradon túl kelet felé is. A Pécsvárad fellett emelkedő hegy neve latin forrásokban Möns Fcrreus „Vashegy" volt, ami lehet a szláv Zselic név (vö. zelczo = „vas") fordítása. Ez az elnevezés a Mecsek hegység keleti részén emelkedő Zengő, Zengővár nevű oromra vonatkozik.

10 A hegy középkori nevét Vasas község élő helyneve mellett a közvetlenül a nagyhegy tövében fekvő Hosszúhetény határában található Vasas-dűlő közhasználatú neve tartotta fenn napjainkig. Az apátság XIII. századi alapítólevelében említett 20 vasbányász és 10 kovács adata azt sejteti, hogy az elnevezés idővel kimerült vasérclelőhelyektől ered.

11 Heckenast Gusztáv arra a következtetésre jut, hogy a Mecsekben a vasbányászat már a honfoglalás előtt megkezdődött, a XI. században valószínű, (ezért a szláv helynév magyarra fordítása), a XII. században bizonyos. További sorsára nincsenek adataink, de mivel Babies Andrásnak sikerült 1464-re a pécsváradi apátság vasbányászatát valószínűsíteni, nem lehetetlen, hogy az egészen a török hódoltságig fenn maradt. Országos jelentősége nem volt, nagyjából a monostor vasércszükségletét fedezte. Míg a középkori források a Vashegy lábát jelölik meg az alapítás helyéül, a XIII. századi alapítólevél is - noha akkor már közkeletű volt a monostort övező település helyneve is -, a XIII. század közepétől kezdve az apátok címzésében használatos „vashegyi" megjelölés eltűnik. Ez a mozzanat kapcsolatos a monostor körül fekvő település fejlődésével: nincs már szükség a település felett emelkedő hegy általánosan ismert nevére az azonosításhoz, mert maga a telep is kiemelkedett már a névtelenségből. Nem lehetünk biztosak abban, hogy az Oklevélszótár 1437. évből közölt „Zenghew-hegh" névadat erre a hegyre vonatkozik-e, a körülményekből azonban úgy látszik, még a középkorban váltotta fel a nép ajkán a régit ez a név, az alighanem latin alakjában - Möns Ferrous - is szláv névadást rejtő helynevet.

12 A nagybirtok a hegy lábától kiindulva a Karasica, patakok szabdalta, alacsony hátságokból, síkságokból álló vízvidékére terjedt ki, arra a déli, délkeleti lejtésű platóra, melyet a tudomány Gcresditáblának nevez. Meg kell említenünk azt a feltűnő jelenséget, hogy a Zengő alján kialakult nagybirtok - egyike az elsőknek történelmünkben - zártnak mondható, már kialakulása idején is nagyban-egészben összefüggő területekből állott. A korai és későközépkori nagybirtokokra jellemző szórt alakzat esetünkben csak a birtokközponttól számított 20 km sugarú körön kívül észlelhető. Míg a korai időkben 10 GYÖRFFY 1966. 247. 11 HECKENAST-NOVÁKI-VASTAGH-ZOLTAY 196s. 151-54. 12 KLEMM (1935. 31-32.) idézi Bél Mátyást, kinek De situ comitatus Baranya c. művében Zenge alakban áll a KLEMM szerint a népnyelvben Zönge alakban élő helynév. Érdekes, hogy a nem evidéki kutatóknak is feltűnt a Zengő vidékén gyakori hangutánzó névadás : a hosszúhetényi Csengő-hegy, a Zengőt borító erdőkoszorú Tiliták, Zengővárkony határában az Ereszhídja dörömb. Határ doromb, Tiliták dörömb egy esetlegesnek nem mondható népi névadó gyakorlat megnyilakozásának mutatják a Zengő nevét. nem szó szerinti zártságról, hanem csak a birtokok sűrű csoportjáról beszélhetünk, idővel a nagybirtok teljesen összezárult, hézagmentes lett. Érdekes módon a Karasica vízrendszerének s a fennsíknak közelebb eső területeire helyezkedett birtok már kezdetben sem terjeszkedett ki a Karasica vízvidékén túl. Csupán elszórtan szerzett meg egyes falvakat és a mohácsi Margitta-szigeten (mai név) levő kis terjedelmű területet. Az utóbbit kivéve a szétszórtan elhelyezkedő birtokok korán leszakadtak az apátság birtokállományáról, a közelebb eső egyházi és világi nagybirtokosok szerzeményei lettek. Ha a hegységtől kiindulva kísérjük végig a Mecsek keleti vonulatának vizeit, utunk minden esetben a Karasica-völgyéhez vezet, mely a Zengő lábától mint jól látható kijárat vezet le a folyamközbe. A Karasica Batina-Kiskőszeg mellett ömlik a Dunába. (Vizsgálódásunk idejében a Duna nem a mai medrében folyt, hanem a mai Kis-Duna helyén.)

13 A Pécshez tartozó Mecsekszabolcs és Somogy között emelkedő 399 méteres Hárságyi oromtól délfelé tartó nyugati vízválasztó vonal, s délen a Karasica

14 vonala maga határolja azt az egységes víírendszerű, párhuzamos völgyekre szabdalt, keresztül-kasul árkolt, ősi gránittalapzatú fennsíkot, a Gercsdi-táblát, mely a hegylánc lejtőitől enyhén ereszkedik a Dunáig, a Karasica alsó folyásáig déli-délkeleti irányban. Néhány kisebb patak, köztük a Szebénynél eredő Csele, a fennsík lejtési viszonyai miatt közvetlenül éri el a keleti oldalon a Duna vizét. Erre 1 vízvidékre terjedt ki a pécsváradi egyházi nagybirtok. Az interpolált alapítólevél és a későbbi források szerint a XV. század elejéig hatvannál több - számításunk szerint hatvankilenc - birtok és templomos hely fordult meg Pécsvárad apátjainak kezén. Ezekből negyvenkét birtokról lehet megállapítani, hogy hosszabb rövidebb időn át az apátságé volt.

15 Az alapítólevél szerkesztői a XIII. század elején Alba Ecclesia, azaz Fehéregyház s a nem említett birtokszékhely beszámításával - negyvenhárom faluról állítják, hogy Szent István-i adományok. 13 GYÖRFFY 1966. 249. 14 KARAY-SZABÓ 1926. 40; V.o. a Karasicáról írottakat ORTVAY (1882. I. 416.) adataival: Karaso, Krasoe etc. ,,a pétsvári hegycsoport déli oldaláról lefolyó csermelyek egyesüléséből . . . Batinánál a Dunába folyik." Szerinte Feketevíz néven is ismert. Ez tévedés, a néphagyomány sem tud róla. A Fekete-víz Kaposvár alatt, a Zselicben ered, összegyűjti a Szigetvári-dombvidék és Nyugat-Baranya vizeit, felveszi a Pécsi-vizet és Drávaszabolcsnál a Drávába ér. MELICH (1929. 29.) ugyanezt az azonosítást vallja valószínűleg ORTVAY nyomán: a Karassó, Krassó, Karasó „fekete víz" jelentésű, s az egyeztetéshez Szamos menti példákat mutat be. MELICH (1929. 217.) szerint eredetileg török névvel jelölt folyó, melynek neve szláv alakban, illetve szláv közvetítéssel maradt ránk. Sem a népnyelvben, sem az írott forrásokban nem fordul elő a fentül kívül a Fekete-víz elnevezés a Karasicára vonatkozóan. A folyó alsó folyásánál található Krassószentmiklós helysége, melynek neve mutatja, hogy a középkorban Krassó, Karassó néven élt ez a folyónév. GYALÓKAY (1926. 275, 319. jzet. idézi Istvánffy Miklós Históriáját, mely szintén említést tesz a Pécsvárad felett eredő Karassóról, mikor elmondja, hogy - szerinte - II. Lajos a mohácsi csatából menekülve e folyóba fulladt. 15 A birtokok jegyzékét munkánk végén közöljük.