Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)
II. A PÉCSVÁRADI EGYHÁZI NAGYBIRTOK ÉS BIRTOKKÖZPONT TÁRSADALMA ÉS GAZDASÁGI ÉLETE A KÖZÉPKORBAN
A terület templomos helyei, régebbi és újabb alapításúak egyaránt e két birtoktesten belül tűnnek fel. Közülük a legrégebbiek azok, melyek átjáró csomópontokon fekszenek. Ezek nevét a templomalapítás nem változtatta meg, ami más oldalról bizonyítja régiségüket. E helyek: Pécsvárad, a székhely és útcsomópont Szt. Péter egyházával s a pécs-budai úton a varasdi hágó előtt Nivegy. A Vásárúton, a hármashegyi hágó előtt Hetény, az őrhegyi elágazó helyén Pereked s a maga csoportjában Babarc az 1333. évi pápai tizedjegyzék szerint. Mindezek az alapítólevél felsorolta körülíratlan birtokok között is oíc vannak Fehéregyházzal, mely a szék-bátmonostori útnál feküdt, de láthatóan későbbi - bár jellemző elhelyezkedésű - az előbbiek mellett. E helyek közül Pécsvárad, majd Babarc'-" piachellyé váltak, nem tekintve Pécsvárad alsó piacát. Fehéregyházzal és Babarccal kapcsolatban pedig adataink vannak az uradalom külső szolgálatait végző officiálisokról, tisztekről.1 Ezek a falvak a központ mellett külső igazgatási és járandóságbeszedő helyek lettek. Minthogy itt egy monostor nagybirtokáról van szó, jelentős az a tény, hogy a templomos helyek az úthálózat fontosabb pontjain kívül a gazdálkodás főés mellékközpontjaihoz csatlakoznak. Ez az egyébként már kiderített, korai keletkezésű egyházszervezet a maga elrendezésével a termelési viszonyok fentebb vázolt képét még élesebb körvonalakkal látja el, bizonyítja a földművelés, valamint a szőlőtermelés más vidékekhez viszonyított fejlettebb fokát s a nagybb népsűrűséget is a központi és babarci birtokcsoportban, ezek korai kialakulását még szorosabbra fűzve a termelőerők ott végbement gyorsabb fejlődéséhez. Az imént legrégibb birtoklásának megismert hegytövi telepsorban s a dombhátak telepein kell a legmagasabb népsűrűséggel számolnunk. Györffy György szerint 1200 körül a megye sűrűn lakott hátságain - amilyen a Zengő alja menedékes táblája iü - és síkságain knr-ként 16-18 lélek, a mocsaras partvidéken 7,3 lélek élt. 22 A közvetlenül szomszédos tájegységekkel való összehasonlításhoz az 1910. évi népszámlálás adatait alapul véve azt tapasztaljuk, hogy a népsűrűség a Zengő alján knr-ként 75, a DélMecsekben, Pécs körül 70, a szigetvári dombvidéken 61, a Hegyháton 52, a Zselicben 44, a Völgységben, Bonyhád körül 65 fő volt. A benépesültség tehát a Zengő alján a legnagyobb, amihez mindjárt hozzátesszük, hogy ezen belül is a hegytövi telepsor mutatja a legnagyobb értéket a fennsík távolabbi telepeivel szemben. 2 ' Ez a legjobban benépesült és népi életfolytonosságban legtávolabbra nyúló településsáv annál reálisabbá teszi a népsűrűség összehasonlítását 20 ZICHY V. 555-56: 1408-ban utalnak a babarci piacra. ZICHY VI. 601-05. 1420: u.az; CSÁNKI 1890-1913 II. 460: 1747-ben a helyet mezővárosként említik. 21 ZICHY VI. 550-51. 1419: „Marchus officialis rcligiosi viri domini Johannis abbatis Pechwaradiensis de PangataFeyreghaz . . ." ; ZICHY V. 39-40. 1397: „Gregorius famulus et iobbagio . . . domini abbatis . . .", ,,in possessione Babarc . . . commorans . . ." 22 GYÖRFFY 1966. 263. 23 KARAY-SZABÓ 1926. 71, 61: a hegytövi települések magasabb értékszámáról. más szomszédos tájegységek népsűrűségével, mert a környéken éppen olyan nagyarányú telepítést végeztek a XVIII. század Habsburg-uralkodói, mint magán a Zengő alján. A nagybirtok István királytól eredő kezdeti állományát mindezek szerint tehát az alapítólevél határleírás nélküli birtokaiban kell látnunk, melyek döntő többségükben a központi és babarci birtokcsoportba tartoznak. Korántsem kimerítő vizsgálatunk végre is 26 olyan birtokot mutat fel, melyekről az elmondottak alapján feltehető, hogy az eredeti alapítólevélben benne voltak. A királlyal földközösségben bírt Buda környéki Nevegy, 2 ' 1 majd a Duna mentén Szekszárd, a Mohács-szigeti Szűz Mária és Szt. Benedek birtok, 2 ' lejjebb Dályok tartoznék ide a szórt részből. Folytatva a sort: Szajk, Szér, Babarc egymás mellett, majd Szántó, Somló, Nógrád, mint e csoport közeli szomszédai következnek. Végül a hcgytőnél a név szerint ki nem írt Pécsvárad, továbbá Szedlok, Nevegy, Szilágy, Pali, Várasd, Kulcsod, (Lovász)Hetény, Várkony, Ormánd, Hetény, Pereked, Berkesd, Zsemenye, Solyag s a csoporthoz közeli Gurumbona részleges határleírás, a többi puszta helynévvel Pécsvárad utalásokkal tűnik fel a XIII. század elején tizenöt minden oldalról körülhatárolt, jóllehet nemegyszer egymással is szomszédos más birtokhoz képest. 21 ' Pécsváradot ugyan nem írják ki, de az alapí24 TAGÁNYI (1899. 62.) a királlyal való földközösségre hívja fel figyelmünket Szekszárd esetében. HOLUB (1943. 62.) megfigyelése szerint a királyi székhely közelében bírt területek az ott fenntartott udvari házak, szállások ellátását szolgálták. Véleményünk szerint a Nevegy budakörnyéki (Sasad) szőlőbirtokkal kapcsolatban lefolyt tizedper fejleményei mutatják, hogy korábban ez is a szekszárdihoz hasonlóan földközösségben bírt részbirtok volt a királyi birtokok között, ami nagy régiségét mutatja. 2o ZICHY II. 451-54: a fehérvári káptalan és Bátmonostori Töttös László között Paliport és Lak birtokok iránt folyt perről szóló terjedelmes iratból megtudjuk, hogy a pécsváradi apátság mint a határos Szt. Benedek birtokának ura és Szekcsői Herceg Péter is perbekeveredtek a fehérvári káptalannal; CSÁNKI (1890-1913. II. 451-54.) a Mohács, Szckcső körüli Duna menti terület nagybirtokosairól ír. A kép a XV. századi állapotokra vonatkozik; KOLLER (II. 129-30.) azonban a nyúlszigeti apácákat a XIII. század óta ZICHY (I. 2 99-3PO, 370-71.) alapján a pécsi püspököt, a XIV. század első fele óta ZICHY (II. 169-70, 259-60, 381.) alapján a Töttösöket a század közepe óta a pécsváradi apátság rovására látjuk terjeszkedni. Á Töttös-családnak Mohácstól nyugatra 30 faluját számolja össze CSÁNKI a XV. századra; HO (IV. 164.) alapján a bodrogi Asszonyfalvánál is található egy névtelen birtok, moly utóbbi és a Mohács-szigeti birtok a forrásokból láthatóan a Duna árterében, az egykori halastónak elrekesztett holtágak, tavak között feküdt. A helynév, egyéb földrajzi név hiányzik ezeknél, ami elnéptelenedésre mutat. Ez a szabályozatlan folyam pusztításának is tulajdonítható. E körülmények s a mohácsi birtok tárgyalt elnevezése nagy régiséget mutatnak. A névtelen bodrogmegyei birtokról GYÖRFFY (1966. 364, 708, 720.) állapítja meg, hogy az Hsán, s az alapítólevél felsorolta birtokok sorába helyezendő. 26 Nógrád részletes, mégpedig Mitár sede újabb keletkezésű települése felé megjelölt határ rávilágít az alapítólevél határleírásainak vagy a határleírás elhanyagolásának természetére. A határt itt csak egyedül az újabb keletkezésű szomszéd szabad birtokos kezén levő hely felé vonták meg. Ez Nógrád birtoklásának nagy régiségét mutatja, s vele - per analogiam - Somló és Gurumbona régi eredetét. Mitart később az apátság megszerezte.
