Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)
II. A PÉCSVÁRADI EGYHÁZI NAGYBIRTOK ÉS BIRTOKKÖZPONT TÁRSADALMA ÉS GAZDASÁGI ÉLETE A KÖZÉPKORBAN
Közelebbről csak a történelemben kialakult Pécsvárad környékét vizsgáljuk, s ezért figyelmünket a birtok baranyai, hegyalji részére összpontosítjuk. Nem kívánunk kiterjeszkedni a külső, szórt birtokterületekre, melyek csak közvetve hathattak a középkori viszonyok közt Pécsvárad alakulására és sorsára. Ezekkel csak egyes szükségesnek mondható esetekben foglalkozunk. Az alapítólevél bővebb anyagából kell tehát kihámoznunk a nagybirtok valószínű kezdeti állományát, hogy ahhoz képest a növekedést észlelhessük, a feudális nagybirtok viszonyairól képet kaphassunk. Szolgálónépeiről sajnos nagyon kevés megbízható adat merül fel a középkor századaiból. Az alapítólevél birtokfelsorolásából legelőször az tűnik fel, hogy néhány birtok a faluhatár megjelölésével, mások a határnak már csak részbeni körüljárásával, s egyebekben a határleírás teljes elhagyásával, következnek, míg végül egy jókora rész mindennemű határjelzés nélkül, pusztán csak helynévvel fordul elő. Mindez következtetésekre ad alkalmat, bár meg kell jegyeznünk, hogy a korai adományozása birtokoknál a középkorban nem találunk részletes határleírást, mindössze négy oldalról jelzik a sióban forgó területet. A határleírás mellőzésének és alkalmazásának eljárása azért kelthet figyelmet, mert az irat azt kívánja igazolni a fentebb érintett feszült helyzetben, hogy a benne elősorolt birtokok mind Szent István-iak. Ha így volna, nem kellene köztük a felsorolás módjában különbségnek mutatkoznia. Az érdekes pedig éppen az, hogy a határleírásos falvak - Belác, Kövesd, Hird, Kovásséde, Nadica (Nadojca) - mind szélről fekszenek, az összefüggő birtokok szélein. Az I. számú térképpel való egybevetés azt mutatja, hogy az alapítólevélben határleírás nélkül felsorolt birtokok a térképen található két nagy összefüggő birtoktömbbe esnek, azok zárt magvát alkotják. Minthogy határleírás nélkül e két tömbön kívül is találunk szórványosan birtokokat idegen birtokoktól körülvéve, a határleírás hiánya nemcsak azt jelzi, hogy maga az apát-földesúr lévén a szomszéd, nincs szükség határleírásra, hanem ennél sokkal többet. Horváth Tamás jezsuita 1658-ban - mintegy százvíz évvel a nagybirtok török elözönlése után - Szebényből a Nagyszombatban élő Bartók István pécsváradi apátnak Szilágy, Hetény és más falvak kétségbeejtő helyzetéről ír. Hogy melyek ezek a más falvak, megtudjuk az apát és Pető László kiskomáromi kapitány bérleti szerződéséből, mely szerint Pető - aki fegyveres erejével be tud hatolni a hódoltság évente háromszor adózó falvaiba az úri járandóságok behajtásáért, - évi ötven aranyért és egy (török) szőnyegért bérbeveszi az apátság Pécs várad, Patács (?), Babarc, Hosszúhetény, Ormánd, Vasas, Hird, Lovászhetény, Várasd, Pereked és Nádasd községeit. Szajkról 1561-ben jegyzik fel, hogy hajdan az apátságé volt. Más birtokokról az 1542. évi adólajstrom nem ad hírt."' I(i KOLLER VII. 53-56. VI. 88-128. Az 1542. évi adólajstromot bőven kiaknázza CSÁNKI 1890-1913. II. 506, 528, 534. és még idézendő helyein. É hódoltsági adatok mind a központi és a babarci birtokállományról szólnak, s így különös hangsúllyal bizonyítják, hogy éppen ezek a birtokok voltak a nagybirtok legállandóbb részei a középkor folyamán. A birtokok felsorolásának az a módja, melyet az alapítólevélben megfigyelhetünk, ugyanezen birtokok nagy állandóságát, a XIII. századi oklevél korában sem vitatott birtoklását tükrözik, mind a zárt, mind .a szórt részben. Ez tehát a határleírás nélküli felsorolás értelme. Támogatják ezt még jelentősebb körülmények is. A központi és a babarci birtoktest a legkedvezőbb termelési feltételeket egyesíti. A hegységi zárt erdőségtől délnyugatnak Hetény, Ormánd, Hird, Perekéd, Szilágy, Berkesd, Zsemenye irányába terjedő ligetes-erdős sáv a földművelés legkorábbi, az állam alapítás koráig is már fejlődésnek indult területe erdővonulatban keletkezett. E legelőkben szegény, erdős dombhátakon át és nem a Karasica-völgy rétszintje felé találjuk a nagybirtok továbbterjeszkedését a határleírásos, szélső fekvésű falvak sorában. A jelentős babarci-széri birtoktömb felé vezető útvonalat ez a terjeszkedés feltűnő módon nem érinti, « e völgybe a XIII. századtól világi urak nyomulnak. 17 A babarci-széri csoporttal a központi területek a ligetes-erdős Geresdi-táblán át, a Karasica-völgy-ét oldalt hagyva kerülnek közvetlen kapcsolatba a XIII. század végére. 18 Ugyanígy áll a dolog a kelet-délkeletnek húzódó sávnál, melynek kezdete Várkony, Várasd, Nivegy, Pali, (Lovász) Hetény és Mikese megülte részre esik. E sávon is láthatjuk, hogy a központi birtoktest terjeszkedése során az e sávba eső Boda, Geresd, Kckesd és Likitót megszerzésével került összeköttetésbe a babarci tömbbel még a XIII. században. 1 " A sáv keleti részén van Alba Ecclesia - Fehéregyház is. Másfelől a szőlőművelés legalkalmasabb területét foglalja el két központi birtokcsoportunk. Ez a két csoport legjövedelmezőbb része a nagybirtoknak. A hegytövi Hetény, Pécsvárad, távolabb Bátatő szőlőművelési adatain kívül a bemutatott szilágyi, nadicai, babarci szőlőterületek tartoznak ide. Itt Nadica XI-XIII. század között történt megszerzése támogatja azt, hogy szőlővidekeket ült meg a kezdeti állomány is, ezért most már növekvő hitellel áll előttünk a nyilván kezdeti 36:100 szőlőművelési arány. E számokból kiderül az is, hogy a nagybirtok leghasznosabb termelőrétege a szőlőművesek csoportja volt. A nagybirtok központi és babarci birtokcsoportja tehát a letelepült földművelő termelőmód s a szőlő e vidék legkorábbi területein alakult ki. Ez nemcsak a birtokrészek legkorábbi voltát, - egyes más részekkel együtt azok Szent István-i eredetét, - hanem itt, a hcgytőnél s ott a babarci-széri birtokcsoportban egyaránt a honfoglalás előtt megkezdődő, megszakítatlan élctfolytonosságot is bizonyítja. 17 HO VII. 250-252. 1296: Kernend, Kátoly, Hásságy Övári Konrád birtoka. Kátoly plébániája viszont az apátságé. 18 JAKUBOVICH-PA1S 1929. 108, 109. 2. sz. térkép. 19 JAKUBOVICH-PAIS 1929. 108, 109. 2. sz. térkép.
