Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)

III. AZ ÁRUTERMELÉS MEGINDULÁSA ÉS PÉCSVÁRAD MEZŐVÁROSSÁ FEJLŐDÉSE A KÖZÉPKORBAN

adások ellenében - a vevő kiadni köteles/

1 Kelemenfinek a földesúrral való jó kapcsolatához nem férhet kétség, ugyanígy gazdagságához sem, hisz nem mulasztotta el az olcsó vételeket, mert mindig volt pénze hozzá. Vagyonának gyarapodását, mely a két fenti ügylettel indult, ház-, föld-, s malomjog-vásárlások és zálogügyletek során át szemlélhetünk. 13461353 között 30 baranyai márka értékű szőlőt vásárolt össze mintegy 10-12 mai kat. hold kiterjedésben Pccsváradon és környékén.

42 A szőlők összevásárlása mellett a malomjog-bérletck képezték legjelentősebb vagyonszerző, ill. befektető tevékenységét. Több puszta malomhelyet bérelt vagy csere útján jutott bérletükhöz. Üzemben levő malmot is vett Pécsváradon, Hirden meg zálogbirtok formájában szerzett malmot a hozzá járuló el nem zálogosított részjogokat. 1349 előtt szántóföldeket vett a mai középföldek-dülőben s egy rétet, mely adásvétel okmánya őrizte meg Baransagnak, legrégibb dűlőnknek nevét/'

3 Mikor 1357-ben Jordán apát palatiumot építtet a monostorban, a költségeket úgy teremti elő, hogy egy értékes kúriát és annak földjeit eladja Kelemenfi Gergelynek/'' Alaposan feltehető, hogy Kelemenfi számos adásvételi ügylete kapcsolatban állt az egyes parasztok tönkrejutásával, mely esetekben a földesúr a pusztuló gazdaságokat termőképessé tételük reményében áruba bocsátotta. Hasonlóképpen gazdag polgárcsalád volt a század második felében a Balázsfiaké. Szőleik voltak a délről határos Poklosnádasdon.'

1,1 Az 135 3-1387 közötti időre Balázsfi Imréé lesz a Várkonyvizén mindmáig Hármasmalomnak nevezett malG.ticsoport.

46 Addigra Balázsfi Imre is „iudex civitatis Pechwaradiensis", ekkor vásárol szőlőt Kelemenfi Gergely fiának szomszédságában. Az ügyletben előforduló malmok és szőlők egyébként mind az akkor már néhai pécsi bíró, Screberius-Sreyber hagyatékához tartoztak. Az apátság 1439. évi jövedelembevallását Birófi Jánossal együtt írták alá Swan János és Swan Mihály, nyilván szintén e gazdag polgárréteg tagjai. Sreyber, pécsi bíró 4 malmán, malomhelyein és szőlőparcelláin kívül Szentgáli János pécsi polgárnak, Szenterzsébeti Györgynek és fiainak is volt malombérletük a pécsváradi határban.'" E forráshelyek még megjegyzik több más pécsváradi malomjog tulajdonos nevét: Dethmár özvegyének, Vörös Jeklimnek és nagypalli, kékesdi polgároknak neveit, kiknek bérletei a Várkonyvizén és a Malmokvölgyében sorakoztak/'

8 Iparost (Rubyn vargát) is találunk a malomrészjog tulajdonosok között. 41 ANJOU IV. 648-49. 42 ANJOU V. 117, 222, 360-61. VI. 41, 42. VII. 562-63. 43 ANJOU V. 260-61, 267-68, 560-61, 540-41. VI. 47, 9091. VII. 562-63. 44 ANJOU VII. 562-63. 45 ANJOU V. 222. /,G MÁLYUSZ 1951-1958. I. 15-16: „super molendino Harmasmalum." « Uo.

; ANJOU V. 267-68, 540-41; ZICHY III. 230-31, 248-49. 48 ANJOU V. 540. VI. 41: 1350-es évek: „in vallc molendinorum . . .",in loco vallc molendinorum . . . in teritorio (sic) predicte Varadicnsis civitatis." A Malmokvölgye a pécs-budai út és a Várkonyvize kereszteződésétől a Hármasmalom csoportjáig húzódott. Űj malmok létesítéséről is többször hallunk. 1349-ben Kelemenfi Gergely malomhelyet vásárol a fent említett kereszteződésnél, földjei közeié ben. Az ügylet adásvételről szól, holott örökbérlcti szerződésnek tekinthető, mert az apát nem a helyet adja el, hanem a jogot adja örökbérletként a „vevőnek" malom építésére és üzemben tartására, melynek fejében a Kelemenfiek évi 20 báni dénárt kötelesek fizetni földesuruknak/'

0 Mivel gazdag polgároknak, sőt idegeneknek kezén is látunk malmokat, malomiparról csak szolgaállapotú iparosok beszámításával beszélhetünk. Hogy köztük önállóak is voltak, mutatja Molnár Péter említett családneve. Végezetül a malomipar gazdasági jelentőségét a malmok járadékvásárlás tárgyaként történő gyakori cseréje, „adásvétele" bizonyítja, mind a helyi, mind a más városbeli polgárok részéről. A malomipar révén tehát a mezőváros gazdag polgárrétege a szőlő művelésén felül újabb felhalmozási lehetőséghez jutott. A gazdag polgárok annak révén, hogy a közügyek intézésében is részt vettek, zsellér szolgáikon kívül az egész városi lakosságra kiterjesztették hatalmukat. Akik a bírói tisztet viselték, kivétel nélkül közéjük tartoztak: 1349-58 Kelemenfi Gergely, az 1380-as években Balázsfi Imre, a XIV-XV. század fordulója körül Birófi János apja volt bíró. A mezőváros önkormányzati igazgatása pedig mihamar a korábban ellenségnek számító földesúr és a gazdag polgárok érdekei szerint folyt, hisz Csortán Jakab házának és telkének eladását a gazdag polgár részére az apát már a hospesekkel egyetértésben támogatja 1344-ben. A város bírái többnyire az apár bennfentes emberei is. Ha a XIII. század ötvenes éveiben életképes volt még a városi fejlődés csírája a hospesek és az apát szembenállásában, ez a folyamat rövid fejlődés után a pangás állapotába jutott. A városi fejlődés mozgatói, a piacok körül lakó, önkormányzattal bíró polgárok mindjobban a földesúrral szövetkező alkalmazkodás útjára léptek. Ez pedig az elért állapot konzerválását, a mezővárosi fejlődés végét jelentette, úgy, ahogy ez más magánföldesúri mezővárosban történt, egyes kivételek, pl. Pécs esstével szemben. A piacok tág vonzási területe is csak ideig-óráig volt lendítő erő a fejlődésben, hisz a nagyobb és kisebb polgárok többségükben inkább agrárjellegű, mint ipari, kereskedői tevékenységet folytattak. Pécsvárad településének hosszú időn át fenntartott megosztottsága az önkormányzattal bíró, városiasodé részek, valamint a teljes földesúri függésben tartott falu jellegű részek között nagyban hozzájárult az imént vázolt fejleményekhez. Az apát Váralja és a piacok vámszedési jogának megtartásával a hospesek vívmányai ellenére erős alapot biztosított magának továbbra is. 1333-ban'

0 azt tapasztaljuk most egyházszervezet terén -, hogy a „város" továbbra is külön test Pécsváradon, korántsem öleli fel még annak egészét. Az ez évi pápai tizedjegyzék szerint ui. Beke, a város papja külön adózott és And49 ANJOU V. 267-68. 50 TÖRT-TÁR 1904. 496-97.