Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)
II. A PÉCSVÁRADI EGYHÁZI NAGYBIRTOK ÉS BIRTOKKÖZPONT TÁRSADALMA ÉS GAZDASÁGI ÉLETE A KÖZÉPKORBAN
totta a dolgozók függőségét. Farkas és Jakab esete azonban nem ismétlődött meg, mert a maga területén, mint országosan is, végül és hamarosan az (egyházi) földesúr győzött kisebb versenytársai fölött gazdasági ereje, katonai hatalma s bizonnyal egyházi fennhatósága latbavetésével. Az apátság egyházi nemeseinek - ebben az időben már oklevelekkel kimutatható - nagy száma Farkas és Jakab falujában, Hetényben mint olyan - a központi tömbbel közvetlenül határos - falvakban is, melyek az alapítólevél szerint sem tartoztak addig az apátság birtokaihoz, azt szemlélteti, hogy a terület eme kisebb úri rétege nem a király, hanem a helyi földesúr úri szolgája, jobbágya lett, megőrizve kisebb kizsákmányoló helyzetét. 101 A két hetényi nemes jobbágy jegyzetben felsorolt birtokai alapján előttünk áll a koraközépkori hegytövi falvak jobbágygazdaságainak képe: szántó, szőlő, rét, erdő. A Pécsváradon 1258-ban talált néhány jobbágy úrvonalon maradását a székhelyen a nagybirtok központi igazgatásába való bevonulásuk biztosíthatta, amire az idézett 1259. évi forrás úri tisztjeinek, comes curialisainak adata világít rá. Ezek szolgálatuk fejében az apátnak járó szolgálmányok egy részét megtartották, a többit földesuruknak adva tovább. 102 Pécsvárad településének kialakulási folyamata, felfelé ívelő, majd rohamosan aláhanyatló népesedési mozgalma jól kifejezi, hogy a feudális szervezettség a XII. század dereka táján érte el fejlődése első tetőfokát. Az ezt követő időkben a szervezés, az építés kora után a szolgáltatások szabályozása állt az úr elleni harc előterében, mutatva, hogy a szervezet kiépült, gazdasági alapja megerősödött. Pécsváradon éppúgy, mint a pannonhalmi apátságban az elért uralmi helyzet megóvásának, konzerválásának célzata kerekedik felül. Az egyház, mely megelőzte szervezettségében a világi nagybirtokot, a fejlődésnek már nem motorja, hanem fékezője. A terület kis szabadjainak, az eredeti szolgák számát felülmúló alávetettek sokasága a XIII. század elején s még ezután alávetésbe kerülők sejthető nagyobb száma a lovas szolgák kérdésének vizsgálata során azt a felfogásunkat erősíti, hogy a nagybirtok központi területét a győztes fejedelem mindjárt tovább adta, s területére kívülről, más vidékekről kerültek be adománybirtokos vitézek. 7BEATUS APÁT PERE A PÉCSVÁRADI HOSPESEKKEL A birtokszékhely gazdasági fejlődése egyre több munkaerőt igényelt, ezt az apátok idegen és hazai eredetű vendégnépek betelepítésével oldották meg. így jelenik meg a XII. században az első, német telepescsoport, melyről 1258. évi oklevelünk ad hírt. Győrffy György kérdésesnek találja, vajon egyházi 101 HOLUB (ro.43. 14.) nézete szerint az alapítólevél 200 vitézének 1228. év előtti adatát az egyházi nemesek burkolt megjelölésének kell tartanunk. 1U2 HOLUB (1943. il.) vagy királyi tevékenység hozta-e létre ezeket a telepeket. 103 A vendégnépek az őslakosoknál jóval előnyösebb jogállásban illeszkedtek a település társadalmába, ezt a XIII. századtól II. András kiváltságlevele is biztosította, mely szerint külön falurészt alkottak saját bírájuk vezetésével. Az eredeti lakosság ezekből a kedvezményekből kimaradt, már a XII. században un. conditionariusok, szabályozott szolgáltatással dolgozó elemek lettek. Számolnunk kell azzal is, hogy sokan közülük a növekvő terhek miatt elhagyták lakóhelyüket, s ez is indokolttá tette vendégnépek betelepítését. Az első hospesek meg jelenésekor Gyulakútja és Csigerkútja környéke nem néptelen még, hiszen a német csoport a két forrás közé telepedett. 10 ' 1 Falurészüket az 1258-as oklevél Üj Pécsnek, utcájukat pedig „németek utcájának" nevezi. Körülépítik a hegyfok piacterét, és összekötik a régi telepeket. A nagyutat még mindig nem éri el a falu. A hospesek lakta falurész erősen veszélyeztette az apátok hatalmi egyensúlyát a birtokközpontban, az ellentét 1258-ban robbant ki Olaszfalva és a 8 váraljai mansio miatt, mely részeket a hospesek magukhoz kívántak csatolni. 103 Olaszfalvát Beatus telepítette be, a falu Gyulakútjától a hegytövi nagyútig ért. 103 GYÖRFFY 1966. 255. 104 FEJÉR rV/2. 490-93: a németek elhelyezkedése az 1258. évi oklevél határleírásából olvasható ki: a hegyfok platójának keleti peremétől a Gyulakútjáig laktak. Ld. térképmellékletünket. A legkorábbi híradást az alapítólevél II. Géza-féle átirata adja: Anthim püspök és a pécsváradi apát a vendégnépek tizede felett pereskedtek 1157-ben. 103 FEJÉR (IV/2. 490-93) közlésének hitelességéről ld. SZENTPÉTERY (1923. 370.) véleményét, ki az 1258-59 fordulóján kelt oklevéllel szemben a benne szereplő Beatus apát működési idejének kétséges volta, valamint azonosítási nehézségek miatt gyanúperrel él, hitelessége kérdésében nem foglal állást; HO (VI. 99-100) és ÁUO (VII. 519.) szerint Beatus 1259-ben már apát volt. SZENTPÉTERY e forrásokat nem veszi figyelembe. A kérdés a középkori (Nagy)Várad és (Pécs)Várad összecserélése következtében volt megfejthetetlen, innen az azonosítás nehézsége; FEJÉRPATAKY (1885. 23-24.) és SZENTPÉTERY (1918. 84-25.) írnak Benedek érsek, kancellár és az 1255 óta működő Smaragd prépost, alkancellár szerepéről, személyéről az okleveles gyakorlatban; FEJÉR IV/2. 129-130: az oklevélben szereplő Beatus apát elődje, Favus 1252 előtt pannonhalmi apát lett, ez év januárjában erősíti meg tisztében a pápa. Az irat Beatus előzetesen végzett olaszfalvi telepítéséről, a hospesckkel folyt peréről ír 1258-ban. 1252-58 hat évre terjedő spatiuma az előzményekhez képest elégséges időt mutat fel, a közlés e részben nem támadható. Hogy Beatus apát volt-e 1252 óta, e kérdésre azzal válaszolhatunk, hogy a hospesek nem az olaszfalvaiak Beatustól eredő betelepítését, hanem csupán azt tagadták a perben, hogy az olaszfalvaiak is az apát földesúri hatósága alá tartoznának. Beatus tehát 1258 előtt telepítette le az olaszfalvaikat. Hogy több későbbi ügyködése közül őt illetve az első 1259-ben bukkan fel, egy évvel a per befejezése után, azért nem okozhat a korábbi működést illetőleg kétséget, mert 1259-ben a per még korántsem ült el: a hospesek a periratokból az egyezség szövegét ebben az évben - nyilván alapos okkal - kiváltságlevél formájában kérik ki a királytól, s meg is kapják. Az egyezséget a megkötéshez ilyen közeli időpontban a kényszerűségből egyezkedő fél, az apát felől fenyegethette veszély, ki ellen a privilegiális formában kieszközölt szövegrész megszerzésével biztosították magukat a hospesek; HO VI. 99-100: Beatus 1259-es ténykedése; FEJÉR (VI/i.) és MOLNÁR (1929. 71-72.) több hasonló esetet mutatnak fel a per és oklevelünk korából.
