Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)

I. PÉCSVÁRAD EGYHÁZTÖRTÉNETÉNEK ELSŐ KORSZAKA

A HANYATLÁS TÜNETEI A XIV. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN A pécsváradi apátság a XIV. század első felében elte virágkorát. Kialakult, de időről időre vitássá vált exemptiója alapján kiterjedt plébániahálózat révén gyakorolta a lelki hatalmat a vidék népei fe­lett, szerzeteseinknek száma egyre szaporodott a század közepéig, apátjai pedig mind nagyobb be­folyásra tettek szert a magyarországi egyházi élet­ben, nemkülönben a bencés rend vezetésében is. A monostor birtokállománya a XIII. század végével érte el legnagyobb kiterjedését. Szolgálónépei kö­rében fejlett földművelés folyt, a földművelőktől különválnak az iparűző szolgálónépek, s a század első felében egyre több önállósult iparüző tűnik fel a kolostor mellett kialakult Felsővárosban. Gyakran olvasunk Pécsvárad piacairól is. A szolgáltatások­ban előtérbe kerül a pénzbeli adózás is. A XIV. század dereka táján egyre-másra bérbeadásokról is értesülünk, mikor az apátság benépesítés stb. céljá­ból bérbeadja világi nagybirtokos szomszédainak egyes értékes halászó és szőlőtermő helyeit. Ez a je­lenség más tünetekkel együtt arról tanúskodik, hogy az apátságnak a XIII. században még élénknek mondható közvetlen befolyása a saját kezelésű nagybirtok gazdálkodásában csökkenni kezd, s mindinkább a jobbágygazdaságok jövedelmére tá­maszkodik. Györffy Györgynél olvassuk, hogy a XIII. szá­zad végén Baranya - a tatárjárás után megjelent ­új várurak harcainak színterévé válik. Mivel e vár­urak harcaikkal az egyháziak nagybirtokait sem kí­mélték a harcokba, mint azt a következőkben látni fogjuk, bekapcsolódik a pécsváradi apát is. A nyu­galmat Károly király uralma állította helyre, aki el­kobzott várakba saját várnagyait ülteti, míg Pécs­várad Siklóssal és Péccsel együtt saját híveinek ke­zén marad. 68 A XIV. század első évtizedeiben Hermann apát uralkodott, aki 1299-ben már őrszerzetesként látha­tó, 1 '" 1302-ben pedig ő volt a házigondnok. A Győr nembeli István fia Konrád és ennek fia Jakab - aki­ket az oklevelek Övári-család néven is emlegetnek - a XIII. század végén és a XIV. század elején az apátsági birtokok délkeleti szomszédságában igen megerősödtek. Övék volt Kernend, Hárságy, Tho­bold, Héder (Hedreh), Olasz és Gyula, Nyomja, Pétre, Geréc és más falvak. Óvári Konrád alapítot­ta 1295-ben a gyulai pálos monostort, 70 birtokokat adományozva fenntartásához. Bizonyára nem Her­mann volt az első apát, aki hosszas magánháborúba keveredett az Óváriakkal, hiszen korábban is sze­reztek egyes apátsági falvakban birtokokat. A hosz­szas kölcsönös magánháborúskodás valószínűleg a nyomjai várhely - a Karasica-völgy délkeleti kijá­rata - valamint a kátolyi plébánia körül folyhatott. 71 (i8 GYÖRFFY 1966. 259. Gíl ANJOU I. 40. 70 KOLLER III. 228-29; ANIOU I. 395-96; HO VII. 250. 71 HO VIL 250-2J2. Ugyanis, míg a plébánia az apátságé volt, a falu földesurai az Óváriak voltak. A nyomjai kijárat pe­dig fontos volt a monostor számára, hiszen csak ezen át érhette el az apátság dél-baranya birtokait. A nyomjai vámhely miatt másokkal is összeütközésbe kerültek az Óváriak, mígnem 1314-ben kiegyeztek a peres felek, s Hermann apát kijelentette, hogy az Óvári Konrád és emberei részéről az őt ért károkat kiegyenlítettnek tekinti.' 2 Az apátság közvetlen szomszédságában más vi­lági közép- és nagybirtokosok, valamint egyházi nagybirtokosok is megerősödtek és terjeszkedtek eb­ben az időben. Északkelet felől a cikádori apátság egészen Fékedig szerzett területeket, Marét pedig ­mely felé az Egregyi-völgy mentén az apátság már a XIII. század első fele óta terjeszkedett - környé­kével és több tolnai faluval 1316-ban Bogár Ist­ván kapja Károly Róberttől.' 3 A nyugat, dél és el­szórtan kelet felől szomszédos pécsi püspökség mel­leit a XIV. század első felében felemelkedő Becsei­család és utódai, Bátmonostori Töttös László és Zse­lizi Vesszős Tamás lettek a leghatalmasabb közvet­len szomszédok. Mindezek sokat foglalkoztatták ál­landó birtokviszályaik, magánháborúik ügyeivel a pécsváradi konvent hitcleshelyét. Az apátság és a nagyobb birtokos szomszédok részben összefüggő, részben szórt fekvésű birtokai között a kisebb bir­tokos urak egy-két falus birtokai tűnnek fel a for­rásokban. Uraik részben megyei nemesek, nagyobb részben azonban a pécsváradi apát, az Óváriak stb. serviensei voltak. Károly Róbert támaszra talált a ciszterciek mel­lett a bencésekben is, noha az egyháziak nem voltak mind az Anjouk hívei. A délvidéki harcok során 1316-ban a királyi haderő Pécsvárad mellett tábo­rozott, s áldozócsütörtök előtt való hét szombatján (május) Károly Róbert itt adott ki egy oklevelet Csata fia Imre comes megadományozásáról. Ennek az oklevélnek a keltezésében olvashatjuk első ízben a XIII. században megszületett Pécsvárad nevet. A keltezés így kezdődik: ,, . . . Datum in Campis prope Pechwarad . . " 74 Az Anjou-ház és a bencé­sek, köztük Pécsvárad monostorának szorosabb kap­csolataira több jel mutat Károly Róbert uralkodásá­nak későbbi éveiből is. Hermann apát után a rövidebb ideig uralkodó Lambert (1322) majd Miklós apát következett. Miklós 1322-ben kieszközölte a királynál a XIII. századi alapítólevél megerősítését és kiadását. Az oklevélben a falu neve a következőképpen tűnik fel: „Abbas de Pechwaradino". 75 Az újabb megerő­sítés (immár a harmadik, II. Géza renovatiója után) annak a jele, hogy az apátok úgyszólván félévszáza­donként, a múlóban levő egyházpolitikai vagy or­szágos válságok elültével siettek elismertetni régi és szerzett jogaikat a megszilárdult új rezsimmel. Ezen a megerősítésen, mint az előzőkön is ott olvashat­juk a pécsi püspök és a közeli szomszédok, nemkü­72 ANJOU I. 354-55. 73 PÓR 1890. 217-18. 7/1 ZICHY I. 152-53. 75 FEJÉR VIII/2. 336-38.

Next

/
Oldalképek
Tartalom