Fülep Ferenc – Sz. Burger Alice: Pécs római kori kőzlemenyei. (Dunántúli Dolgozatok 7. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 7. Pécs, 1974)

Pécs római kori kőemlékei

A fenti, a II-III. század fordulójára helyezhető kőemlékeinktől teljesen eltérő típusúak a Kat. No 48., 49. darabok. A kerek formájú, ún. medaillon-sírkövek Noricumban már az I. században megjelennek.

39 A Balkánfélszigeten inkább a II—III. században kedvelt típus/'

0 Pannóniában Aquincumból/'

1 IntercisabóP

2 ismerünk hasonlókat. A Kat. No 48.-nak csak a jobb fele maradt meg. Az itt álló férfi bal vállán rojtos szélű sagum látható. Bal kezében tekercset tart, jobb kezét esküre emelve örökítették meg. A férfi feje erősen megrongált. A hiányzó alak minden bizonnyal a házaspár női tagja volt. A Kat. No 49. médaillon sírkövön a jobb szélen főkötős nőalak, mellette fiatal fiú rendkívül töredékes ábrázolása látható. Tetején még megmaradt a kis háromszögű féltető. A médaillon sírköveket síroltár fölött helyezhették el.

43 III. század (Kat. No 3., 8., 9., 14., 15. Kat. No 35., 42., 47., 57., 58., 59.) A II. század rendkívül nagyszámú, sokrétű, gazdag kőfaragóművészete után a III. században már erősen lecsökken a kőemlékek száma, a portréábrázolásban is jelentős változás áll be/'

4 Először röviden kitérünk a pontos évszámokhoz köthető emlékekre, az oltárokkal kapcsolatos megfigyeléseinkre. A Kat. No 8. oltárt Iuno-nak szenteli Crispius Potens i. sz. 237-ben. Az állító rangjáról, foglalkozásáról a feliratból nem tudunk meg közelebbit. Feltehető, hogy a Kat. No 3. kisméretű, Silvanus-nak szentelt oltár állítója ugyanez a Crispus Potens, tehát már két biztos oltárunk köthető a III. század negyvenes éveihez.

45 A Kat. No 9. oltárt Cicerius Homuncio, a leg. I. Adi. beneficiarius consularisa állította i. sz. 240-ben Gordianus császár tiszteletére. A III. században tért hódító keleti vallások emlékei közül kiemeljük a Sol tiszteletére állított Kat. No 14. és a Mithrasnak szentelt Kat. No 15. oltárokat. A III. századi sírkövek közül említésre méltó a Kat. No 35. családi sírkő töredéke. Az egykori képcsmező alatti sávban két, jobbra vágtató lovast 30 Hampel ]., AÉ 27 (1907), 340. - Schober, 126. skk., 144. skk. - Hoffiller-Saria, 184. - Diez, 20. Taf. II. No 3. 40 Dimitrov 1946: 47. sk., 54. 41 Aquincum: Schober, 152. No 351. Abb. 176. - Nagy T., Kőfaragás . .. 119. 27-28. kép. 42 Intercisa: Erdélyi G., Intercisa I. Taf. XLIII. 4., 5., 6. = Kat. No 107., 108., 109. 43 Schober, 159. No 307. Abb. 159. 44 Schober, 224., 229. sk. 45 „Katona és polgár egyaránt tisztelte Silvanus-t. Érdekes, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló oltárkövek zöme a II. sz. végéről és a III. sz. első feléből valók." Barkóczi 1951 : 30. látunk. Mindkettő jobbjában kivont fegyvert (kard? tőr?) tart. A jelenet jobb szélén dús lombú fa áll. E tipikusan thrákiai-moesiai eredetű motívumkincs kapcsolatban áll a borostyán-szőlőinda díszítéssel.

46 A Kat. No 59. kőemlékünkön egész-alakos családi jelenet töredéke maradt meg. Balról a második férfi ruházatát hagymafejes fibula és cingulum, a jobbszélen álló férfi ruházatát rojtos szélű sagum egészíti ki. A bal szélén álló nő fejfedőjének kontúrjai még kivehetők, díszes nyakéke megegyezik a jobboldali férfi előtt lévő kislány nyakékével. Mind a férfi, mind a nő viselete a sírkövet a III. század végére helyezi.

47 Ezen a sírkövön is megfigyelhető egy - Sopianae-ra jellemző - kőfaragói sajátosság: az éleken felfelé kúszó indákat faragtak ki.

48 (L. 2a. kép). Szintén III. századinak tartjuk a Cserkútról előkerült Kat. No 57. fehér márványból készült oroszlánt, amely feltehetően Sopianae közelében, valószínűleg egy villagazdasághoz tartozó area macerie cincta díszítő tartozéka lehetett.

49 Sopianae-ban, csakúgy, mint a többi római városban, a temetkezési szokásokkal kapcsolatos változások következtében, a III. sz. végén a kőemlékek száma megcsappan, majd a kereszténység térhódításával itt a kövek eltűnnek.

50 A székesegyház körüli későrómai-ókeresztény temetőben, a II. festett sírkamra előterében található ma is az a családi sírkő (Kat. No 77.), amely teljesen le van verve, össze van törve és valószínűleg másodlagos felhasználásra került a sírkamra építésekor a IV. században (3. kép). Fenti áttekintésünk után röviden rátérünk olyan kérdésekre, amelyek Sopianae lakosságával függnek össze. A figurális ábrázolásokból úgy látjuk, hogy a férfiakat általában katonai öltözékben örökítették meg. Ez kezdetben, az I—II. században a paenula-focale kombinációból, majd a III. századtól kezdve a fentebb leírt tunica-sagumból (ritkán megmaradt ábrázolás esetében a cingulumból; Kat. No 42., 59.) állott.

51 40 V. ö. to. jz., továbbá a fa ábrázolásához: Erdélyi, Ornamentika ... 27. - Dimitrov 1942; 43. sk. No 77. XVIII t. 67/77 (IL sz.); 26. sk. No 19. IX. t. 33/19 (II-III. sz.); 37. No 55. XXVI. t. 88/55. (III. sz.); 36. No 53. XXVIII. t. 96/53 (IV. sz.). - Sadurska, 105. skk. No 44. Pl. XXXVI. 1-2 (Eques singularis, III. sz. vége). - Bordenache, Fig. 17. 47 Férfiviselet: A tuoica manicata, cingulum militiae és a sagum együttesen a Hadrianus óta polgárosodó katonaviselet tipikus III. századi megjelenési formája: Burger 1952: 30. No 78. tov. irod., 68. sk. - Erdélyi, Intercisa I 260. Kat. No 220.; 261. Kat. No 228. Női viselet: A III. század utolsó harmadában szokásos hajviselethez v. ö. F. Z. Roppo, Vetri paleocristiani a figure d'oro conservati in Italia. (Bologna 1969), 82. sk. No 88. Fig. 28. - A ruhaviselet a rómaias tunica-stola-pal'la szokásos ábrázolása. 48 V. ö. Schober, 118. No 260. Abb. 132. (Mursa, II. sz. 1. fele). Esetleg innen jövő hatás? 49 Erdélyi, Intercisa I. 262. Kat. No 240., 241., 242., 243/a. 187. tov. irod. - A sírt őrző oroszlánok kérdésével Burger A. külön tanulmányban kíván foglalkozni. 50 Schober, 224. 51 Lásd feljebb 5. és 47. jz.