Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

III. A korsós és fazekas céh története

A céh nemcsak a korsósok és a fazekasok irányító, összefogó és érdekvédő szervezete volt, hanem egyben a céh tagok igazságszolgáltató hatósága is. A felmerülő vitás kérdések, a megesett sérelmek, az elkövetett szabálysértések felett a céhmester ítélkezett, aki egyben a céh bírója is volt. A büntetésnek első fokon való kiszabását a céh bíró javaslatára a céhgyűlés gyakorolta. Fellebbezni a városi tanácsnál lehetett, amely az ügy kivizsgálását a céhbiztosra bízta. Vitás kérdésekben a tanács döntött.°'' A legény fölött szintén a céhgyűlés ítélkezett.

00 Nagyobb panaszok esetén a város bírájához fordultak. A büntetések közül a pénzbüntetés volt a leggyakoribb, de ismert a testi fenyítés és a városból való kitiltás is. A legtöbb büntetést a céhgyűlésckről, az istentiszteletről való távolmaradásért, vagy arról való elkésésért szabták ki. Az articulus az összejövetelekről távolmaradt mesterek büntetését ötven krajcárban (pénzben) jelöli meg, míg a legények esetén 25-ben.

67 A céhgyűlés azonban nem elégszik meg ennyivel, hanem 4-5 forint büntetés kiszabását eszközli. Nagy gondot fordítottak arra, hogy a mesterek és a legények egymást kölcsönösen tiszteljék. A rendbontókat 1-5 forintig büntették.

08 Szigorúan jártak el, ha az egyik mester a másik munkáját lebecsülte, annak korsós- vagy fazekasáruját ocsmárolta, Magyarics Józsefet öt forint pénzbüntetésre, meg nem fizetés esetén a céhből való kizárásra ítélte, mert kijelentette, hogy iMohácson kemencét csak ő tud rakni, - öt-hat mestert megszégyenített.

69 A mesterek között előforduló önbíráskodásokat (verekedéseket) a céh büntetésén kívül, a céhmester a bírósági büntetés kiszabását is kérte. 1844-ben Lukácsevics György korsósmestert borozgatás közben Tóth Imre minden ok nélkül megverte, öt forintra és hat órai azonnali elzárásra ítélték.

/ü Fracsinyó Franyót, mint korsós legényt lopáson érték. A céh a városból kitiltásra ítélte. A benyújtott kérelmére büntetését 25,- Ft pénzbírságra változtatták át. Bárácz Iva a céhmesternek nem fogadott szót, két forint harminc krajcárt fizetett.

71 Horváth Pál két forint 50 krajcárt fizetett, mert az agyagot nem az előírt szabályok szerint bányászta.'- A farsangkor busónak öltözött mestereket a céh is szigorúan büntette: Lipokatics Gyuricát és Kunovszki Mihályt egy-egy forintra (1844), Simunovits Stipant, Sajnovits Mátyást, Tóth Stipat és Tóth Pétert, Csallos Stipat, Babos Lukat és Ranics Andriat ötven-ötven krajcárra (1868).

73 Horváth Illés három forintot fizetett, mert úrnapi körmenetben nem vett részt. Rá65 Baranya megyei Levéltár, Mohács tanácsülési jegyzőkönyvei, 1844/123. ti(i Céhszabálvzat, KDM Hgy. 56. 81. 8. 117 U. o. 110 Céh kiadások és bevételek könyve, KDM Hgy. 56. 81. 12. 09 Céh büntetőkönyv, KDM Hgy. 56. 81. 14. ,0 Baranya megyei Levéltár, Mohács tanácsülés jegyzökönyvei, 1844/123. /l Céh kiadások és bevételek könyve, KDM Hgy. 56. 81. 12. '- Céh bevételek könyve, KDM Hgy. 56. 81. 50. Céh kiadások és bevételek könyve, KDM Hgy. 56. 81. 11. nits Ágoston legényestől büntetődött egy forintra, mert temetésen nem jelent meg.''

1 A káromkodó és átkozódó mestert egy font gyertya, a legényt fél font gyertya megvételére büntették.'" A büntetések kiszabását a céh szigorúan vette, azok behajtásáról gondoskodott. Aki a kiszabott büntetését nem akarta kifizetni, azt mindenkor a céh szabályai értelmében mesterségétől megfosztották. A céhbe a mesterek önként léptek be. Tagja minden fazekas és korsós lehetett, aki a céh szabályai szerint élt és dolgozott. Minden céhtag belépése előtt köteles volt mestervizsgát tenni. Előtte egy forint jelentkezési és belépési taksát, 90 krajcár táblajárási (összehívási) pénzt és mesterebédet befizetni. Továbbá köteles volt az anyakönyvi kivonatát, a szabaduló levelét, valamint vándorlásról szóló bizonyítványát a céhmesternek felmutatni. A céhmester köteles volt előtte a céh szabályait díjmentesen felolvasni. E. kötelezettségek letétele után kérhette a legény a céhmestert, hogy számára a remekmű elkészítésére egy napot tűzzön ki. A remekmű kijelölésénél a céhmester arra ügyelt, hogy a tárgy készítése ne kerüljön sokba, használható és könnyen eladható legyen. A remekelő korsós legény köteles volt egy ,,röf hosszú" és annak megfelelő átmérőjű korsót vagy fazekat felhúzni, előtte pedig az agyagot előkészíteni. A remekmű készítésénéi a céhmesteren kívül jelen volt az atyamester, a céhbiztos és a céh néhány vezetője és mestere. Ha a remek elkészítése után a bizottság azon kisebb hiányosságot talált, a legénynek lehetővé tették, hogy az 2-4 forintig megválthassa. Nagy hibák esetén a legényt a mesterség továbbtanulására ítélték. Ebben az esetben a befizetett taksát a céh visszafizette. A sikeres remekelés után a céh a/ idegenből jött legényt város lakójának javasolta. Az idegenből jött legény 60 forint taksát fizetett, míg a helybeli mester fia 30 forintot. Amennyiben mester leánya vándorlegényhez ment férjhez, egész taksát fizetett. Özvegy esetén 80 forint esküvői pénzt. Az 1779-es adatok alapján a mester lányának kiházasítása, vagy ha vándorlegény özvegyasszonyt vett feleségül, 30 forint taksát kellett nekik fizetni. A legény a taksa felét a remekelés előtt köteles volt kifizetni. Az összeg visszamaradt részét pedig egy éven belül. A céhbe senkit felvenni nem volt szabad, ha az a mesterséghez jól nem értett. Ezért a remekmű készítését készpénzen megváltani nem lehetett. A felszabadult ifjú mester egy éven belül köteles volt a mesterek részérc mesterebédet adni, vagy azt 50,Ft befizetése ellenében megváltani. Az 1779-ben kiadott céhszabály az ebédadását és az italozást szigorúan tiltja. A mohácsi korsós és fazekas céhnek tagja vidéki mesterember is lehetett. A falusi mester a taksának a felét, városban lakó (Boly, Dunaszekcső) mester ''' Céh büntetőkünyve, KDM Hgy. 56. 81. 14. 75 Céhszabályzat, KDM Hgy. 56. 81. 1.