Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

VIII. A mohácsi korsós és fazekas központ kialakulása

za. Éppen ezért a céhiratokon és a névelemzésen kí­vül szükséges lett volna a tárgyak összehasonlítását is elvégezni, mert a mohácsi feketekerámia formái balkáni eredetűek. „A hódító törökök XVI-XVII. századi hagyatéká­nak kultúrértékét illetően mindeddig nem tudott a magyar történetírás egységes - s főként tudományos tárgyilagosságnak megfelelően - álláspontot kialakí­tani." 180 Az évszázadokon keresztül Magyarország területére menekült, vagy letelepített délszláv népek kultúrájának új területen való továbbéléséről és a keleti kultúra közvetítő szerepéről teljesen megfeled­keztünk. A letelepült délszláv nép évszázadokon át megtartja a maga zárt nemzeti hovatartozását. A kü­lönböző horvát és szerb etnikai csoportok megőrizve a nemzetiségi sajátosságait, a történeti mozgás 1 ""' és a magyar kultúra hatása alatt formálódott. Kultúrájukban számos olyan vonást őriztek meg, amik az egykori együttélésből erednek. A délszláv nép ősi jegyeinek megmaradását, nagymértékben en­nek a történeti háttérnek köszönheti. Egyes kutatók a magyarság kultúrájának archaikus megnyilvánulá­sait a szomszédos népek kultúrájában keresik, figyel­men kívül hagyva azok nagyobb területen való elter­jedését, vagy az egyetemes értékét. Az együttélés ha­tásának túlbecsülése ugyanolyan elhibázott lenne, mint annak a tagadása. A különböző kultúráknál ép­pen ezért nem nélkülözhető az adott terület, vagy a közösségnek a vizsgálata, amely a kultúra hordozója és megteremtője volt. A mohácsi kerámia történetiségének kutatásánál, a balkáni technikából, a formákból és díszítésekből kell kiindulni. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a „mázatlan fekete agyagáruk előállí­tása mindenekelőtt Közép- és Kelet-Európában, de földrészünkön kívül más „természeti" népeknél, il­letve olyan népeknél, akiknél magas a kultúrszínvo­nal - sokfelé ismert. Európában ez a fazekasmunka északon is megtalálható, Dániától az Alpokon át végig. Fekete agyagárut még a XIX. században is állítanak elő: Dániában, Kelet-Poroszországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Galíciában, Orosz­ország európai részén, Romániában, Boszniában, Al­bániában; Magyarországon fekete kerámiát az utolsó két évszázadban több mint 30 fazekasközpontban. m A feketekerámiában kialakult azonos és eltérő tech­nikákat mindig az agyag határozza meg. A forma és a díszítés gazdag továbbélése, annak magasabb mű­vészi szinten való megjelentetését és az edények sok­oldalú felhasználását az anyag minősége jelentősen 180 Ifj. Fehér Géza: A pécsi Janus Pannonius Múzeum hódoltságkori török emlékei. JPM Évkönyve 1959. 104. 181 Az etnikai csoportok kialakulását megelőzi a Rákóczi­féle szabadságharc, amely során a délszláv települések föld­rajzi elhelyezkedése több - kisebb össze nem függő területre esett szét. Ez a folyamat folytatódik az 1720-as vallásunióval és a délszlávok egyik faluból a másikba való áttelepítésével lezárult Ukrajnába történő (1712-1753) kivándorlásukkal. 182 Szabadfalvi József: Die Ornamentik der ungarischen Schwarzkeramik. Közlemények a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetéből 17. sz. Debrecen [960. 3. befolyásolja. A vékony falú, fekete edényeket csak kékes színű agyagból lehet korongolni. A kevésbé zsíros és homokos agyag csak vastag falú edények ké­szítésére alkalmas. A megyében előkerült régészeti, a jugoszláv és a mohácsi anyag összehasonlításával kísérletet teszek a balkáni kapcsolatok bemutatására. Az agyagbányá­szásnak két eltérő módját az agyag mély fekvése, a terület felszíne tette szükségessé. Az alacsonyabb fekvésű területen elegendő volt a nálunk és a dél­szláv népeknél egyaránt ismert gödör vagy kút (ak­na) leásása. Az évszázadokon keresztüli bányászás, a korsósok és a fazekasok nagy száma, a kereskedelem nagy lehetőségei a mestereket arra kényszerítette, hogy az agyaggödröket a domboldal felé haladva ássák. A megnövekedett mélység az agyag kiterme­lését igen meglassította és sok munkával járt. Ezért gödör helyett kénytelenek gádorszerű kiképzést al­kalmazni, hogy minél kevesebb meddő földet moz­gassanak meg. Az agyag előkészítésének eljárásai csak árnybeii különbségekről tanúskodnak. A frissen haza hozott agyagról azt tartják, hogy az alapos előkészület nél­kül nem jó. 183 A haza hozott agyag szárítása, teknő­ben történő áztatása, vagy sarlózása és taposása egyaránt ismert a szlovénoknál, m a horvátoknál, 183 a bosnyákoknál, 1811 a szerbeknél, 187 és a macedónok­nál. 188 A zsíros agyag homokkal keverését a mohácsi mesterek is csinálták, de csak a vastag talpú edé­nyeknél (mozsár). 1811 A kerámia készítés két ősi módját a mohácsi mes­terek nem ismerik. 190 Edényeiket emlékezet óta láb­bal hajtott korongon formálják, bár kézzel hajtott korong a múlt század közepén még volt Szerbiában, sőt, Baranyában is megtaláljuk. 1 ' 11 (1., 2., 3. kép) A díszítés technikája határozottan arra utal, hogy a so­kác mesterek a lábbal hajtott korong ismeretét ma­gukkal hozzák. Az agyagművesség mesteri szintre 183 Kalmeta, Ante: O seljackom loncarstvu u zapadnoj i srednoj Bosni. Glasnik Zemaljskog muzeeja u Sarajevu, 1954. 28. 18 '* Karlovsek, Joze: Loncarstvo na slovenskem. Slovenski Ktnograf 1951. 101. 185 Pinter, Viktor: Loncarstva u Jerevcu. Vjesnik Etnog­rafskog muzeja u Zagrebu 1935. 67. 186 Popovié, Dj. Cvetko: Loncarstvo Bosnc i Hercegovine. Glasnik Zemaljskog muzeja u Sarajevu 1957- 23-40. 187 Tomié Persida: Crna grearija u Djakovci. 188 Markovié, Raduljka: Grcarski zanat u selu Dvorcu kod Skolplja. Glasnik Etnografskog muzeja Beograd 1937. 128. 189 Popovic Dj. Cvetko: Tehnika primitivnog loncarstva u Jugoslaviji 30. 190 Tomié. Persida: Narodna keramika u Jugoslaviji. Et­noloski pregled 6-7 Beograd 1965. 39-40. A kerámia első csoportját alkotja az úgynevezett női kerámia, amelyet ősi időktől fogva a nők minden eszköz segítsége nélkül saját szükségletükre készítik. A készítés másik módját alkotják a kézzel hajtott korongon sovány agyagból készült edények. A harmadik csoportba a lábbal hajtott korong tartozik. 191 Dankó Imre: A magyarhertelendi női fazekasság. JPM Évkönyve 1967. 128. A korong rekonstrukciója az ismert ké­zikoronghoz viszonyítva, - fej és láb túl bonyolult. A népi eszközök igen egyszerűek. Kétségtelen, hogy a baranyai dél­szláv népeknél a XVIII-XIX. században a kézikorong ismert. Mohács térségéből előkerült fekete bögre töredék kézikoron­gon készült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom