Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

VIII. A mohácsi korsós és fazekas központ kialakulása

22: Orroskancsó, EMB - 210J (Ptuj, Szlovénia) hogy a mohácsi mesterek a kereskedelmi útjaik során nemcsak új formákat és motívumokat adnak át, hanem újabb díszítési eljárásokat ismernek meg. A fehér csontszínű tányér és tál megjelenésének az időpontját nem ismerjük. A tányér megtartotta a hódoltságkori mély formáját. A talpastál nem került be a paraszti használatba. A bizánci hatást keltő tányér színei teljesen átalakulnak. A vonalakból öszszeállított csillagszerű felosztást azonban megtartotta. A tálakon alkalmazott zöld és fehér engobnak egymáson elfolyatása és a tál öble felé szabálytalanul összefutó és kuszáló vonalak díszítési technika alkalmazása napjainkig megmaradt. A mázas edényeknél is azt látjuk, hogy az ornamentika alapját a vonal alkotja. A vonal eredete a fekete kerámiában keresendő. Mindenesetre erősen vitatható, hogy a balkáni szlávoknak tulaj doni thatóe vagy a XII-XIV. századi bizánci átvétellel kell számolnunk. A vonalas ornamentika több évszázadon át megmaradt - ez a délszláv nép tradicionális életmódjához fűződik. A habán hatás eltérően a többi fazekas központtól - nem a motívumokban, hanem a színek átvételében mutatkozik, amely szoro san összefügg az itt élő sokacság ízlésének a megnyilvánulásával. A madár díszítést a délszláv és a magyar kerámiánál egyaránt megtaláljuk. A virágok két eltérő változatát mutatják. A vonalas ornamentikához a néhány vonal húzásával rózsa, levél és azt összefogó szár áll a legközelebb. A habán díszítésre oly jellemző virág és levél felületét kitöltő eljárással csak az 1850-es évek táján találkozunk, de nem válik általánossá. Ezt az eljárást részben megtaláljuk a madaraknál és virágoknál, de a vonalas ornamentikához olyan finoman igazodik, hogy az fel sem tűnik. 21: Tejesköcsög, EMB - 4910 (Ptuj, Szlovénia) 24: Fekete kancsó, EMB - 4Ç04 (Filovci, Szlovénia)