Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

III. A korsós és fazekas céh története

merkedhetnek meg. Az agyagipariskolát értelmetlen módon mégsem Mohácsnak adták, hanem Mágocsnak,

120 ahol a mesterek száma jóval kevesebb volt, a piac lehetőségei pedig kisebbek. (Ennek köszönheti a régi tiszta formák és díszítő elemek továbbélését.) 1900-as évek elején az agyagiparban dolgozók helyzete válságos lett. Felélesztését a kereskedelemügyi miniszter egy akció elindításában látta, amelyben három évre agyagipari műhelyt állítanak fel Budapesten. Célja, hogy a vidéken található agyagot „és azok ipari használhatóság szempontjából szakszerűen kipróbálják, mégpedig nemcsak a szokásos kus kúpok égetésével, hanem piacképes tárgyak készítésével. Minden egyes vidék számára, a/ ottani agyagból, esetleg a régi technikák felhasználásával is egy-egy teljes sorozat piacképes mintaedény és tárgy készítendő, tehát eredeti nagyságban és alakban, hogy az illető vidékek agyagiparosainak közvetlenül mintákul szolgálhassanak. E minták ké120 A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése a? iSi)6-ik évről, Pécs 1896. szítésénél különös súlyt kell vetni a hazai formák és motívumok értékesítésére, hogy így jellegzetes magyar agyagiparunk legyen, mely ne külföldi utánzás, hanem speciális karakterű lehessen."

11 Az újság cikkezésén kívül különös intézkedés nem történik. 1906ban összeírják őket.

122 1923-ban Mohácson ülésezik a Magyar Néprajzi Társaság. Ekkor ismét felfigyelnek a mohácsi kerámiára. A nagy múlttal rendelkező korsós és fazekas központ gyors pusztulását Szmik Antal kiküldött mérnök a hagyományos formák készítésében látta. Ezért szükségesnek tartotta néhány fiú agyagipari pályán való elhelyezését, akik az új eljárásokat és formákat át fogják adni és az élet igényeihez alkalmazkodni tudnak.

123 A mesterek továbbra is minden útmutatás nélkül kísérleteznek a fekete dísztárgyak készítésével. '1 Mohács és Vidéke, 1902. I. 5. '2 Mohácsi Hírlap, 1906. X. 28. 123 Mohácsi Hírlap, 1923. VTI. 22 A 20-as és }o-as évek dísztárgyaiból 19.ti.-0An Freud Regina anyagi támogatásával Turul Szövetkezetet szerveznek. A fazekas szövetkezetnek három korongosa: Simon István, Sós István (Hódmezővásárhely) és Kulutácz Mátyás, edényfestője Brandli József pécsi, a két agyagelőkészítő alkalmazottja helyi munkás volt. A szövetkezet hódmezővásárhelyi és a mohácsi berázásos mázas edényeket készített. A szövetkezeten belüli visszaélések nem tették lehetővé a felfejlődést, 1928 nyarán feloszlik. A Fazekas Ipartársulat tagjainak a száma az 1940es évek táján négy főre csökkent. Elnökük, választmányuk nem volt. Az előírt közgyűlést nem tartották meg. Ezért 1941-ben kérelemmel fordultak az Iparügyi Minisztériumhoz, hog)' a társulat felosztását hagyja jóvá. Az 1942. január 2-án kiadott felosztási rendelkezés kimondja, hogy a Korsós Ipartársulat a volt fazekasmestereket mindenkor köteles tagjai közé felvenni. Ugyanakkor a fazekasok által használt bányagödrök területe a Korsós Ipartársulat javára bekebelezendő.

m Ettől kezdve a korsósok és a fazekasok ismét együtt működtek. A szűk piac lel2í Ipartársulat levele, KDM Adattára 232-70.