Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

III. A korsós és fazekas céh története

merkedhetnek meg. Az agyagipariskolát értelmetlen módon mégsem Mohácsnak adták, hanem Mágocs­nak, 120 ahol a mesterek száma jóval kevesebb volt, a piac lehetőségei pedig kisebbek. (Ennek köszönheti a régi tiszta formák és díszítő elemek továbbélését.) 1900-as évek elején az agyagiparban dolgozók helyzete válságos lett. Felélesztését a kereskedelem­ügyi miniszter egy akció elindításában látta, amely­ben három évre agyagipari műhelyt állítanak fel Budapesten. Célja, hogy a vidéken található agya­got „és azok ipari használhatóság szempontjából szakszerűen kipróbálják, mégpedig nemcsak a szo­kásos kus kúpok égetésével, hanem piacképes tár­gyak készítésével. Minden egyes vidék számára, a/ ottani agyagból, esetleg a régi technikák felhaszná­lásával is egy-egy teljes sorozat piacképes minta­edény és tárgy készítendő, tehát eredeti nagyságban és alakban, hogy az illető vidékek agyagiparosainak közvetlenül mintákul szolgálhassanak. E minták ké­120 A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése a? iSi)6-ik évről, Pécs 1896. szítésénél különös súlyt kell vetni a hazai formák és motívumok értékesítésére, hogy így jellegzetes ma­gyar agyagiparunk legyen, mely ne külföldi utánzás, hanem speciális karakterű lehessen." 1­1 Az újság cik­kezésén kívül különös intézkedés nem történik. 1906­ban összeírják őket. 122 1923-ban Mohácson ülésezik a Magyar Néprajzi Társaság. Ekkor ismét felfigyelnek a mohácsi kerá­miára. A nagy múlttal rendelkező korsós és fazekas központ gyors pusztulását Szmik Antal kiküldött mérnök a hagyományos formák készítésében látta. Ezért szükségesnek tartotta néhány fiú agyagipari pályán való elhelyezését, akik az új eljárásokat és formákat át fogják adni és az élet igényeihez alkal­mazkodni tudnak. 123 A mesterek továbbra is minden útmutatás nélkül kísérleteznek a fekete dísztárgyak készítésével. '­1 Mohács és Vidéke, 1902. I. 5. '­2 Mohácsi Hírlap, 1906. X. 28. 123 Mohácsi Hírlap, 1923. VTI. 22 A 20-as és }o-as évek dísztárgyaiból 19.ti.-0An Freud Regina anyagi támogatásával Tu­rul Szövetkezetet szerveznek. A fazekas szövetkezet­nek három korongosa: Simon István, Sós István (Hódmezővásárhely) és Kulutácz Mátyás, edényfes­tője Brandli József pécsi, a két agyagelőkészítő al­kalmazottja helyi munkás volt. A szövetkezet hód­mezővásárhelyi és a mohácsi berázásos mázas edé­nyeket készített. A szövetkezeten belüli visszaélések nem tették lehetővé a felfejlődést, 1928 nyarán fel­oszlik. A Fazekas Ipartársulat tagjainak a száma az 1940­es évek táján négy főre csökkent. Elnökük, választ­mányuk nem volt. Az előírt közgyűlést nem tartot­ták meg. Ezért 1941-ben kérelemmel fordultak az Iparügyi Minisztériumhoz, hog)' a társulat felosztá­sát hagyja jóvá. Az 1942. január 2-án kiadott felosz­tási rendelkezés kimondja, hogy a Korsós Ipartársu­lat a volt fazekasmestereket mindenkor köteles tag­jai közé felvenni. Ugyanakkor a fazekasok által hasz­nált bányagödrök területe a Korsós Ipartársulat ja­vára bekebelezendő. m Ettől kezdve a korsósok és a fazekasok ismét együtt működtek. A szűk piac le­l2í Ipartársulat levele, KDM Adattára 232-70.

Next

/
Oldalképek
Tartalom