Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)
III. A korsós és fazekas céh története
Oüyas beteg Mester ember, Szentség és gyónás nélkül meg ne halljon, úgy nem különben Legényre, és Inasra, az gazda, avagy Gazdaasszony gondot viseljen, szentség és gyónás nélkül az világbul ki ne hulljon."" 1 ' Ha pedig a mester, legény, vagy inasa c nélkül halt meg, a céh két forint büntetést szabott ki. IOf! Az elhalálozott mester, mester-feleség, vagy ha annak gyermeke meghalt, a korsós- és a fazekasmesterek egyaránt kötelesek voltak a szertartáson a legényekkel együtt megjelenni és a megboldogultakat a temetőbe kikísérni. A temetéstől távol maradt mestert 25, a legényt 12 krajcárra büntették. " ,n A templomba a mester a legénnyel és tanonccal együtt járt. A templomba menet a mester mellett a legény, a tanuló a legény mellett haladt. A templomhoz érve a mester a mesterek csoportjához, legény a legényekhez, tanonc az ifjúkhoz csatlakozott. Az istentisztelet ideje alatt a templomban minden céhnek kijelölt helye volt. Elől az inasok, mögöttük a legények s végül a mesterek álltak. Az úrnapi oltárt a korsós és fazekas céh minden évben a szentháromság szobornál állította fel, melyet virággal igen gazdagon díszítették. A káromkodó, a részegeskedő mestert az urasági bcvádoláson kívül a céh hat forintra büntette. Parázna életmódot folytató mestert, özvegyasszonyt a mesterségből kivetették és a céhbe addig nem vették vissza, míg az életmódján nem változtatott. Visszavételkor a mester egész taksát (60,- Ft), az özvegy fél taksát (30,-Ft) fizetett. 110 Ha a mesterek, legények vagy tanoncok közül valaki megbetegedett, felebaráti és „keresztényi" kötelesség volt, hogy az olyan betegre a céh ügyeljen, ha pedig szegénysége miatt gyógyításra pénze kevés lenne, a céh tartozott pénzzel a céh ládájából támogatni. Felgyógyulás után a céhnek vissza kellett fizetni.' 11 A nagy szegénységben elhalálozott mestert a céh temette el. A munkaképtelenné vált és magára maradt mestert a céh anyagilag is támogatta. A két rokon szakmára való tekintettel a céhszabályok tiltották, hogy a korsósok fazekas, a fazekas korsós jellegű tárgyakat készítsen. Ugyancsak tiltva volt az olyan jellegű munka elvállalása, amelyből a többi mesternek kára származott. Nem volt szabad a mesternek más legényét elcsábítani. Az ilyen mestert kettő, a legényt egy forintra büntették. " J A bevételekről és a kiadásokról a céh nyilvántartást vezetett. Bevétel a céh büntetésekből és taksából volt. Taksát minden kántornapi gyűlésen mcsterenkint kötelező harminc krajcárt szedtek. A bevételek jelentős részét a kántornapi összejövetelek alkalmával rendezett lakomákra költötték, de adakoztak a városi kórház megépítésére, az esztergomi fazekasoknak árvíz alkalmával, az eszéki zárda meg1,17 Céhszabályzat, KDM Hgy. 56. 8.. 1. 108 Céhszabálvzat. KDM Hgv. 56. 81. 8. 100 U. o. 110 Céhszabályzat, KDM Hgy. 56. 81. 1. 111 Céhszabálvzat. KDM Hgy. 56. Sí. 8. 112 U. o. építéséhez stb. 113 A megszorult mestereknek kamatra kölcsönöket is adtak ki. A bevételekről és a kiadásokról a céh választógyűléscn köteles volt elszámolni, kivételes esetekben, amikor a céhgyűlés és céhbiztos ezt jónak és szükségesnek tartotta. A rovatok jegyzekét rövid szöveg kíséri, amely csupán csak az összeg rendeltetését jelzi, de a céh belső életéhez is fontos adatokat nyújt. 11 '' A két céh közös tulajdonát képezte a Csele dűlőben lévő 1624-es helyrajzi szám alatt lévő hat hold és 167 öl bányaterület - „csele gödrök", melyet a mesterek szerint Mária Teréziának kölcsönadott arany koronák ellenében kaptak és minden mester az agyagot szabadon bányászhatta. 11 '' Ezt a területet 1873 titán, a céh megszüntetésekor tulajdonjogilag elveszítik. A város vezetősége annak ellenére, hogy az agyagiparból 147 család, 800 családtaggal tartotta fenn magát - legelőnek felosztotta, 110 de 1883-ban visszaperelik, 1948-ban a város tulajdonába megy át,"' de az agyagbányászás jogát a mestereknek díjmentesen meghagyták. A bánya területén lévő fű kaszálásáról, a bokrok kivágásáról és a hidak építéséről, az árok tisztításáról a céhek gondoskodtak. A két.céh önálló épülettel nem rendelkezett, üszszejöveteleikct a nagy létszám miatt főleg a céhmester udvarán tartották. Az 1873-ban készült leltár alapján a tulajdonukat a következő tárgyak képezték: I db asztal, 2 db pad, 2 db gyertyatartó, 1 db zászló, I céhláda. 1 Mohácson a céhek 1872-ben szűntek meg, helyettük automatikusan ipartársulatok jöttek létre. A korsósok Mohácsi Korsós Ipartársulat, a fazekasok Mohácsi Fazekas Társulat címen működtek. Az ipartársulatok létrejöttével a mesterek belső életében lényeges változások nem történtek. A korsós mesterek közül sokan kívül maradtak. Ezért az Ipartársulat a mesterek beléptetéséhez a mohácsi járási főszolgabírójának a segítségét kéri, hivatkozva, hogy a mesterséget nagyban űzik és tanoncot is tartanak. 119 A századforduló táján az agyagiparosok száma gyorsan csökkent. A gyárak kőből készült olcsó edényekkel árasszák el a falvakat, amely az agyagipar hanyatlását meggyorsította. A piac elvesztése a mesterség felhagyására kényszeríti a mestereket. A Pécsi Kereskedelmi és Ipari Kamara a mohácsi agyagipar hanyatlását az agyagáruk hagyományos (primitív) módon való készítésében jelöli meg. Ugyanakkor nem látja, hogy a mesterek a piacon a gyárakkal szemben nem voltak versenyképesek. Tervbe veszik, hogy a téli hónapokban a négy éven keresztül a mesterek számára tanfolyamot indítanak, ahol új technológiai eljárással, formákkal és díszítéssel ism Céhlevelek. KDM Hgy. 56. 82. 6. 56. 82. 15. "'' Céh kiadások és bevételek könyve, KDM Hgy. 56. 81. 11. "•' Kovacsics János: Emlékirat a mohácsi korsós és fazekas céh működéséről, KDM Adattára 166-68. 1 lfi U. o. 117 Mohács és Vidéke, 1882. IV. 23. 118 A Mohácsi Korsós Ipartársulat módosított alapszabályai, KDM Adattára 251-70. 1111 Kovacsics János: I. m. kézirata. T 4
