Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

III. A korsós és fazekas céh története

taira, pecsétjére, valamint a céhzászlóra, duplérokra és egyéb tárgyakra. Ügyelt és ellenőrizte a mesterek munkáját, eljárt, ha az előírt törvényességet nem tartották be. Kötelessége volt a céh tekintélyét megtartani, a mesterség hírnevét növelni, a mesterek érdekeit megvédeni és a boldogulásukon munkálkodni. A korsósok a mesterek nagy száma miatt alcéhmestert választottak. Az alcéhmester segítője és helyettesí­tője volt a céhmesternek, „Míg a céhmester a mes­terek céhének volt a feje, a legények céhének, vagy a kiscéheknek feje az atyamester volt. Ö a legények ügyének intézője és bírája." 00 Gondoskodik a ván­dorló legény elhelyezkedéséről, szállásáról és élel­mezéséről. Gyűléseiken elnökölt és tapasztalatokkal látta el őket. Viselkedésüket, munkájukat és tanulá­sukat figyelemmel kísérte, adott esetekben intézke­dett. Szolgálómesternek mindig a céhbe legutoljára be­lépő mestert nevezték ki. Szolgálatért a céhmester nél naponkint jelentkezett, annak esetleges paran­csait azonnal köteles volt végrehajtani. A céhgyűlé­seket ő hívta össze. Segédkezett a közgyűlések elő­készületeiben. A céhlakomán ő szolgált fel. 51 A céh hivatalos levelezését a céh jegyzője végezte. Bejegyzéseket, szabadulóleveleket, bizonyítványokat állított ki. Ezért arra törekedtek, hogy erre a tiszt­ségre értelmes, szépírású mestert jelöljenek. Egy-egy­jegyző munkáját hosszú éveken át végezte. 52 A két duplérost a mesterek közül ugyancsak a közgyűlés jelölte ki. Istentiszteletek, körmenetek és temetések alkalmával kötelesek voltak az égő gyertyákra és duplérokra ügyelni és azokat vinni. „A helytartótanács 1805-ben elrendelte, hogy a céhek élére céhbiztosokat kell állítani (komisszáriu­sokat), mivel egyes céhek hatalmukkal visszaéltek."' 3 Formailag a céhbiztost is választották. 1846-tól a céhbiztosnak ellenőrző munkáért évi öt forintot fi­zetett. 0 '' A céh vezetők a választott tisztség betölté­séért fizetést nem kaptak. A céhmesternek csupán csak a konyha és a szobák használatát fizették meg. A szolgálómester és a duplértartó tisztség alól a mes­ter magát 1846-1853 között 10-15 forinttal, 1854 után 4 forinttal, míg a duplértartó megváltás díja 2,4 és 4 forint volt. Mielőtt a céhmester a többi elöljáróval együtt le­köszönt, a céhládát ünnepélyesen felnyitották. A megválasztott új vezetők esküt tettek. Az eskü után felolvasták a céhszabályt, majd a régi céhmester há­zától a céhládát ünnepélyesen átvitték az új céhmes­terhez. 56 80 U. o. 25. itl Horváth Zoltán: Egy mezőváros céhes ipara. Nagy­kőrös 1943. 44. : ' 2 Céh kiadások és bevételek könyve, KDM Hgy. 56. 81. u. A jegyzői teendőket 1855-1871 között Simonovics György látta el. Horváth Zoltán: I. m. 44. 54 Céh kiadások és bevételek könyve, KDM Hgv. 56. 8r. 12. . 55 U. o. 00 Horváth Zoltán: I. m. 41. A céh irányító szervezete a céhgyűlés volt. A gyű­lésen való megjelenést kötelezőnek tartották, a hiányzást szigorúan bírságolták. „Kovatsits Mihál a Czéh törvényére nem akar reá állni, nem jött a Czéh­be 4 forintra" 0 ' büntették. A gyűlésre a céhláda fel­nyitása előtt kellett megérkezni, mert aki nyitás után érkezett, egy forint bírságot fizetett. 58 A céhgyűlés összehívása céhtáblával történt. „A céhtábla egy berakásos, díszes faládikó volt, felnyit­ható ajtóval. Ebbe helyezte cl a céhmester a meghí­vót, a tudósítást, amely jelezte a céhgyűlés idejét, tárgyát, s küldte el a szolgálómesterrel a céhtagok­nak." 09 A meghívást abban az esetben is tudomásul kellett venni, ha a mesteren kívül csak a feleség, inasa vagy a segédje volt odahaza. A gyűlésről csak ágyban fekvő beteg maradhatott távol. A gyűlést a céhmester házánál tartották. Céhgyűlést csak céhmester hívhatott össze, de a gyűlés összehívását valamely mester, legény vagy inas is kérhette. Az összehívott gyűlésért a mester­nek 85, a legénynek 42 pénzt kellett fizetni. Az elő­írt gyűléseiket: „Böjti kántor, Pünkösdi kántor, Má­tyás kántor, Karácsonyi kántor" szerint tartották. Ezeken az összejöveteleken tárgyalták az időközön­ként összegyűlt fegyelmi kérdéseket, a bírságok kisza­bását, a céhbe való belépést, rendezték a számadáso­kat, a tanoncok szegődtetését és felszabadításukat, rendezték a kántorpénzt és a taksát. 1,0 „A kántornapí gyűléseken eskették fel a céhbe belépő új mestereket is." 01 A céh articulusainak a felolvasása minden céh­választó gyűlésen és kántorgyűlésen kötelező volt, hogy azt minden legény és mester jól ismerje és ahhoz alkalmazkodni tudjon. Ha valamely mester vagy le­gény a „gyülekezeten kívül elolvasását kívánná, az neki megengedtessék az huszonöt pénznek a céhládá­ba való letétele után." 02 A kántornapi és a választógyűlések előtt a mes­terek a legényekkel és az inasokkal együtt kötelesek voltak istentiszteleten megjelenni. Az istentisztelet­től távolmaradt mestert egy font sárga, vagy fehér viaszgyertya megvételére büntették. A távolmaradt legényre a mester büntetésének a felét szabták ki. 63 A gyűlésen csak ünneplőben lehetett megjelenni. Botot, vagy ütő eszközt vinni tilos volt. Továbbá ti­los volt az asztaltól való felkelés, közbeszólás, a céhmestert, vagy másokat szidni, a céhtestületre megjegyzéseket tenni. 0 '' A céhgyűlés határozatait és döntéseit a számadásból, inasok szegődtetési és sza­baduló könyveiből, mesterfclvételekből és bünteté­sekből ismerjük. Ezek a feljegyzések szűkszavúak. Ennek ellenére a közgyűlések helyét és irányító sze­repét a két céhen belül jól jelzik. 53 Céh büntető-könyve, KDM Hgv. 56. 81. 14. 58 U. 0. 58 Horváth Zoltán: I. m. 40. 60 Céh kiadások és bevételek könyve, KDM Hgy. <,(>. 81. ír. Horváth Zoltán: I. m. 61. 62 Céhszabálvzat, KDM Hgy. 56. Sí. 8. 03 U. 0. 0/1 Horváth Zoltán: I. m. 61.

Next

/
Oldalképek
Tartalom