Dankó Imre: A magyarhertelendi női fazekasság (Dunántúli Dolgozatok 5. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 5. Pécs, 1965)

1. kép. Kézi korong rekonstrukciós rajza. 2. kép. Meíszetrajzok magyarhertelejidi korsókról: a) spirális technikával készült, tehát nem korongolt korsó; b) korongolt korsó; c) korsógallér. 3. kép. Füldíszítések magyarhertelendi korsókról. Hasonlóképpen, imás fennálló kemencékben is, nemcsak a tulajdonos, hanem mások is égettek. A tűzrakás, a tüzelés és a tüzeléshez szükséges faanyag előteremtése, felvágása a férfiak dolga volt. A tűz ágyát száraz bükk- és tölgyfagallyal vetették meg. Aztán a fűtést bükk- és tölgyhasábokkal folytatták. A kemencékben az edényeket egymástól kellő távolságra helyezték el és vigyázva tették őket egymás fölé, nehogy összeforrjanak. Általában kevés edényt raktak egyszerre a kemencébe. Az, hogy a TOSSZ anyagból, nem kellő előkészítés után készített fazekasáru minősége mégis jó lett, az főleg az égetésnek volt köszönhető. Meglehetősen magas hőfokon, hosszú ideig égették a készítményeket. Nem siettek vele, 3—4 napig is bent tartották az edényeket a kívülről gondosan letapasztott kemencében. Minthogy mázat nem használtak, általában csak egyszer égettek. A magyarhertelendi női fazekasság megszűnésének időszakában előfordult, hogy kétszer is égették az edényt, de ez nem vált sohasem általánossá. A kétszeri ége-