Dr. Bándi Gábor: A Dél-Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának elterjedése és eredete (Dunántúli Dolgozatok 4. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 4. Pécs, 1967)

I. Bevezetés

BEVEZETÉS A Dunántúl őskori történetének talán legrégebbi kutatási témája a dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájához kapcsolható. Kilencven év telt el azóta, hogy 1876-ban, a Budapesten megtartott ősrégészeti konferencián először forgatott francia nyelvű kiadványokban Hampel József és Rehmer Flóris bronzkorinak határozták meg a feltűnően szép, finom kivitelű, mészberakással díszített, gazdagon mintázott agyagedényeket, e kérdéses nép első földből kikerült emlékeit.

1 Az első leleteket újabbak követték, a kisebb közleményeket.'- oedig európai szintű összefoglalás, a tervszerűen ásató és feldolgozó Wosinsky Mór tollából.

3 Művében a kultúrához tartozó valamennyi dunántúli lelőhely szerepel az előkerült emlékanyag fényiképeivel és rajzaival együtt. Hatvankét év telt el e munka megjelenése óta, s az újabban feltárt telepek és temetők, a kisebb, nem monografikus jellegű értékelések'' megkövetelik újra, a természetesen relatív öszszefoglalást, az azóta megtöbbszöröződött lelőhelyek közzétételét. Anélkül, hogy már a bevezetőben felsorakoztatnánk mindazon érveket, melyeik e követelés reális jogosságát részletesen megindokolnák, mindenekelőtt közzé kívánjuk tenni e bronzkori kultúránk 1966-ig előkerült valamennyi lelőhelyét, hogy a további kutatás számára rendelkezésre álljanak. Az anyaggyűjtés, illetve ia lelőhely-kataszter a Dél-Dunántúl három megyéjére korlátozódik, nevezetesen Baranya, Tolna és Somogy vidékére. Zala megye területét mind a mai napig »terra incognita«-ként tarthatjuk számon, mivel régészeti kutatás e területen rendszeresen szinte soha sem folyt. Gyűjtőterületünk [határait természetesen nem a földrajzi és közigazgatási keretek határozták meg elsősorban, hanem a kutatás jelenlegi álláspontja, mely szerint a dunántúli mészbetétes edények népe kultúrája, anyagi műveltségét tekintve két nagyobb etnikai csoportra osztható a dél-, illetve észak-dunántúli melléknévnek megfelelően.

5 Célunk tehát jelen esetben a déldunántúli csoport elterjedésének és amennyiben lehetséges eredetének bemutatása, s e kérdéseken keresztül. — az egészhez való tartozás messzemenő figyelembevételével, — a csoport határozottabb körülhatárolása.

0 Pécs, 1966. szeptember 30.