Dr. Bándi Gábor: A Dél-Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának elterjedése és eredete (Dunántúli Dolgozatok 4. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 4. Pécs, 1967)
IV. Eredetkérdés
egyetlen tipikus korai, zsinórtechnikás mészbetétes telep vagy temető sem ismeretes. Hasonló a helyzet a balparti részeken is. a Vág—Duna— Ipoly négyszögében. E kérdéses területen ezidőben a hatvani kultúra legfiatalabb ún. tokodi csoportja élt, melynek anyagán belül már említettük a Duna vonalán nyugatról beszivárgó litzenkerámiás elemek határozott jelentkezését. Ezek szerint a Ny-Dunántúlon kialakult és egészen a Dráva vonaláig lehúzódó mészbetétes kerámiás kultúra egységes korai periódusának idején a szomszédos dunamenti és szlovákiai területeken a tokodi csoporttal kell számolnunk. A mészbetétes kerámia _ népe kultúrájának fiatalabb időszakában azonban ezen a területen és megtaláljuk az északi csoport számtalan temetőjét. (Szőnyi—Sörház, Dunaalmás. Esztergom. Tokod—Altáró, 263 Dunaradvány—Zsitvatő. Patince. Iza.) 2(i(i Ezen lelőhelyek kronológai helyzetének vizsgálata igen fontos adatokat nyújt e területnek a mészbetétes kerámia népe által való benépesedése szempontjából. Azon túl, hogy £ kultúra eredetét felvázolva magától értetődőnek kell tekinteni a Dunavidék és D-Szlovákia későbbi bekapcsolódását e kultúra elterjedésébe, még olyan stratigráfiai adatokkal is rendelkezünk, melyek több ponton, konkrét helyi bizonyítékokat is szolgáltatnak. a) A patincei északdunántúli típusú mészbetétes kerámiás temető alatt tokodi csoporthoz tartozó telep jelenség került elő. 26 ' b) Malé-Kosihyn a tokodi réteget az északdunántúli mészbetétes kerámiával párhuzamosítható magyarádi kultúrájú jelenségek követték. 20 * c) A Tokod—Altárón feltárt hamvasztásos ritusú temető egy része, a tokodi csoport sírjai mellett: már a mészbetétes kerámia népe fiatalabb, észak-dunántúli csoportjához kapcsolhatók. 200 d) Mindazon közvetett stratigáfiai adatok is idesorolhatók, melyek a tokodi csoport kronológiai helyzetét bizonyítják, s egyben alátámasztják azt a tényt is, mely szerint e területeken már a mészbetétes kerámia népének csak fiatalabb, nevezetesen északdunántúli (veszprémi—esztergomi) csoportja élhetett. 270 E számtalan, még megoldatlan kérdést felvető peremterület érintése után térjünk vissza a kultúra dunántúli fejlődésének vizsgálatához. A Dél-Dunántúlon élő zóki népesség és az idevándorolt korai mészbetétes kerámiás kultúra további sorsa és fejlődése több tényezőtől függően alakult a középső bronzkor folyamán. 1. Elsősorban egy összeolvadási folyamat figyelhető meg a két népesség között, mely természetszerűen egy bizonyos idő után. a fejlettebb gazdasági-társadalmi formában élő őslakosságon keresztül a zóki kultúra életmódjának és települési formájának általános elterjedésében mérhető le. (kiscsaládi-házas telepek). 2,1 Ez a változás a fiatalabb időszakban az anyagi kultúrában egyre inkább jelentkező zóki, sőt vucedóli jellegzetességekben is jelentkezik. 2 ' 2 2. A nyugaton hegyekkel határolt szűk Balaton-felvidékről újabb és újabb nyugat-dunántúli csoportok nyomultak DK-felé a korai periódust követő időszakban is. A tipikus veszprémi, északdunántúli csoporthoz tartozó leletegyüttesek feltűnése főleg Tolna megyében, valószínűleg ezúton magyarázható. 2 "' Az általában sírleletekből, de telepekről is ismert anyag tipológiailag mindenképpen a Nyugat-Dunántúlon kialakult helyi etnikai csoport leleteihez kapcsolható, de úgy látszik, hogy a Dél-Dunántúlon már együtt fordul elő az itteni, helyben kialakult fiatal együttesekkel. 2 ''' Ebben az esetben még a két terület között fennálló bizonyos kapcsolat eredményének is tekinthetők ezek az északdunántúli leletek, bár a kapcsolat ellenpólusaként Veszprém és Győr-Sopron megyében szinte egyáltalán nem ismerünk déldunántúli eredetű csereanyagot. A felvázolt helyi fejlődés és a meg-megújuló ÉNy-i impulzusok együttes eredményeként alakult ki a déli területeken a kultúra egészén belül az ún. déldíinántúli (szek'szárd—pécsi) csoport, mely életének jelentős részében párhuzamosan együtt élt északdunántúli testvérével. összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a dunántúli mészbetétes edények népe kultúrája, — eredetét tekintve. — a középeurópai Litzenkerámia népe ÉNy—DK irányú bevándorlásához kapcsolható. A kultúra összdunántúli viszonylatban egy egységes korai időszakra, majd pedig az őslakossággal való összeolvadás mértéke és intenzitása alapján fiatalabb időszakában két párhuzamosan élő etikai csoportra osztható, melyeken belül ugyancsak lehetségesek kisebb eltérések. A művelődés tehát alapetnikumát tekintve lényegében a közép, illetve kelet európai körhöz köthető, mely a dunántúli továbbfejlődés és differenciálódás során sok déli elemet is magába szívott a zóki alaplakosság révén. Mindezen ismeretek alapján a kultúra kialakulását és belső fejlődésének relatív időrendjét a következő vázlatban is lerögzítjük.
