Dr. Bándi Gábor: A Dél-Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának elterjedése és eredete (Dunántúli Dolgozatok 4. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 4. Pécs, 1967)

II. A kultúra lelőhelyei és elterjedése

Karád—Berencse puszta.

190 (176) A községhez tartozó berencsi dűlőben az un. Berencsi dombon ÉK—DNy Irányban elszórtan telepből származó felszíni leletek találhatók. Magyaratád.

m (167) Egy mészbetétes díszítésű szórványos edény került a Kaposvári Múzeum gyűjteményébe a község területéről. (Ltsz: I. 308.) Nágocs—Csesztei dűlő.

192 (175) Meghatározott lelőhely nélkül, településre utaló adattári feljegyzést ismerünk a Kaposvári Múzeumban. Ordacsehi—Sárszegi dűlő.

193 (185) A falutól kb. 3 km távolságra lévő Sárszegi dűlő. nevű dombvonulaton, mely a Balatont övező ártér peremén húzódik, szórthamvasztásos ritusú sír került elő. A leletek a Kaposvári Múzeumba kerültek. Öreglak.

m (177) Temetőből származó szórványos leleteket ismerünk a község területéről. (Kaposvári Múzeum. Ltsz: II. 257—266.; 64. 96. 1.: 64. 97. 1.) Siófok.

m (191) Ismeretlen lelőhelyről származó telep szórványok kerültek a Siófoki Múzeumba. (Jámbor Rezső gyűjtemény.) Siófok—Pammer-szőlő.

190 (192) A lelőhelyről egy szórványos kisbögre került a Veszprémi Bakonyi Múzeumba. (Ltsz: 1953. 4. 12.) Somogyacsa—Gerezd puszta.

19

' (172) Ismeretlen lelőhelyről származó szórványos sírleletek kerültek 1927-ben a Kaposvári Múzeumba. (Ltsz: II. 93—100.) Somogy<döröcske.

m (171) A községbe vezető kövesút jobb oldalán 1962-ben hamvasztásos sírok kerültek elő. A leletek többsége elpusztult, csupán egy urna került a Kaposvári Múzeumba. Somogyszil—Góré domb.

199 (170) A község határában levő alacsonyabb dombon településre utaló felszíni szórványok kerültek elő. (Kaposvári Múzeum. Ltsz: I. 341—393.) Szólád—major.

2

"

0 (187) A közelebbről ismeretlen lelőhelyen 1901-ben mészbetétes díszítésű edények kerültek elő. A leletanyag elpusztult. Taszár:

m (166) A repülőtér közelében lévő ismeretlen lelőhelyen több alkalommal kerültek elő temetőből származó mészbetétes díszítésű edények. (Kaposvári Múzeum. Ltsz: 110—112.; 122—145.; 148—179.) Vörs—Homokos gödör.

202 (179) A községi homokbánya területéről sírleletekből származó szórványos edények kerültek a Keszthelyi és Kaposvári Múzeumba. (Kaposvári Múzeum. Ltsz: II. 92.) Vörs—Nyíres sziget.

203 (180) Csalog József terepbejárási jelentése alapján településre utaló felszíni nyomok ismertek e lelőhelyen. (Balatoni Múzeum Adattára: 61. 96. 1.) Zamárdi.

2(Vt (189) Szórthamvasztásos ritusú, kőpakolásos sír került elő a község területén. A mészbetétes edények népe kultúrájának déldunántúli csoportját képviselő közel 200 lelőhely, területileg nagyjából fedi a feldolgozott három megye határait. A lelőhelyek a Balaton, Duna és Dráva vízgyűjtőterületére korlátozhatók, s minden esetben követik a Balaton, illetve KisBalaton, valamint a folyók és patakok vonalát ÉNy—iDK irányban. Földrajzilag az Alföldhöz csatlakozó Mezőföld területén ismeretlenek a kultúra önálló lelőhelyei, ahol ebben az időben a határozottan tell-kulturájú vatyai népesség élt, a középső bronzkor folyamán. A mészbetétes kerámia népe K—DK dunántúli elterjedésének ÉK-i határát kb. a Sió—Sárvíz vonala határozta meg, s e vonaltól délre végig megtaláljuk lelőhelyeit a Kis-Koppány, Kapós és Koppány folyók mentén, a tolnai és baranyai Duna-ártérben, a Drávába ömlő dél felé folyó Fekete-víz, Pécsi-