Andrásfalvy Bertalan: A sárköziek gondolkodása a XVIII. és XIX. században (Dunántúli Dolgozatok 3. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 3. Pécs, )

Jegyzetek

*

3 Ügy látszik, hogy az állóvizekbe telepított halfogó rekesz neve kürtő. („. . .piscebant per genus piscatura kürtő dicta. ..") Sz. L. Kammerer hagyaték. 1/11/4. A be és kiáramló vizeknél álltak a vejszek vagy rekeszek. Sz. L. I. 424. A rekeszek nádból, „kányavarjútövisből" és fűzfavesszőből készültek, őcsényi levelestár panaszlevele 1785-ből. 94 A XVII. századi feljegyzésekben szivolt vagy szivatós hal. Sózott, szárított füstölt hal, melyet ma is készítenek Bátán. A kérdéssel bővebben, történeti adatok alapján Kovács Valéria foglalkozott, munkája azonban nem jelent még meg, szíves közléséből tudom, hogy a szárított, konzervált hal ezzel elnevezéssel Baranyából is ismert. A halkonzerválás kérdésével a közelmúltban Szilágyi Miklós foglalkozott a Sárközben. *

5 Lásd 54. jegyzet. " Kovách Aladár: A csikle. NÉ. V. (1904) 50-56. " Urbariális szerződés 1768-ból. Őcsényi levelestár. 66 Máig fennmaradt a XVIII. század eleji úgynevezett „rácjárások" borzalmas emléke, s ez az 1774-es évben még elevenebb lehetett. Jól tudták, hogy megmenekülésüket elsősorban a sárközi falvak rejtett, búvóhelyekben gazdag, nehezen megközelíthető természetes rejtettségének köszönhetik; ez is visszacsenghetett az említett könyörgő iratban. Adó-eltagadásukra több adatunk is van. Sz. L. I. 263. 1305. *' őcsényi Levelestár. 70 őcsényi Levelestár. 71 őcsényi Levelestár: „Nád vinni, hajó vonni Bajára..." 72 Az 1858-as Decsi Úrbéri Birtok térképén ezt a részt így is tünteti fel. Sz. L. Decsi úrbéri peranyag. 73 „Pellérdi Átal Katalin, Gala Anna és Átal Erzsébet panaszt tesznek, hogy az Uradalom jóváhagyásával a decsi határban vágott 30 kéve tisztított és suk vastagságú gyékények elveszett és melyet Botz. C. Jánosnál megtaláltak..." Decsi Tanácsülési jegyzések. 1841. 205. 74 Az igen gazdag sárközi dalkincsben sok olyan, főként leányok körtáncához énekelt nótát találunk, melyek szövege szoros kapcsolatban van a Sárközhöz, mint tájhoz, szokásokhoz és eseményekhez. Az említett nóta: „Hej a decsi Horgas partján van egy kerek erdő. Közepibe, két szélibe, térdig ér a mező... stb. Hasonló nóták pél. : „Horgas hídja féllábon áll, Az én babám azon sétál . . . stb" (A Horgason valóban régóta van híd, de nagyobb árvizek mindig ehontották azt és sokszor kellett újjáépíteniük. Erre vonatkozik a „féllábon áll" kifejezés, vagy: „Megfúvom a furulyám, lent a Széked szélén. Hallod e te angyalkám, háló tanyád mélyén?" A tarlókon, a Külső Mezei Földeken őrző kedvesétől, stb. 73 Sz. L. I. 283. Decsi Tanácsülési Jegyzések 1803. 156. Sz. L. 1.424. 78 Sz. L. I. 520. 562. 424. 418. Sz. L. Decsi úrbéri perek, őcsényi levelestár. 1767-es úrbéri szerződés. 77 Arany i. m. 19. 78 „Erdő vágás végett folyamodvány" 1758. őcsényi levelestár. 79 Takáts Sándor: Rajzok a török világból. Bp. 1917. III. Kertészkedés a török világban. 358—377. ,0 Rapaics Raymund: A magyar gyümölcs. Bp. 1940. 61 Luby Margit, benedekfalvy : A szilva hazája. NÉ. XXXI. (1939) 300—310. Nyilasy Judith a Mecsek gesztenyetermesztéséről írt szakdolgozatot. !

" Takáts Sándor i. m. 360. 88 A középkori határperek alkalmával is gyakran találunk utalást gyümölcsösökre, szőlőkre stb. Pl. A Szekszárdi Apátság alapítólevelében is. Fraknói V. i. m. 63. t4 Hermann Egyed: Budáról Belgrádra 1663-ban. Ottendorf Henrik képes útleírása. Pécs. 1943. Tolna vármegye múltjából 7. 54. 85 Sz. L. Kammerer hagyaték. III. A tolnai Festetich levéltár 1750-ből való feljegyzéséből. Az 1690-es Conscriptioban Tolna oppidum-ról olvassuk: „Erdeje gyümölcs és makktermő fákkal, Duna sziget több termékeny kerttel." Sz. L. Kammerer hagyaték. I. 66 „Turcarum hortus pomarium erat sat magnus, quod occupavi". T. i. a dicator a kalocsi érsek részére Pandúr szigetén, a Sárközben, Szeremle közelében. Sz. L. Kammerer hagyaték. I/II/4. Urb. et conscr. 1690. M Sz. L. Kammerer hagyaték. I. 1697. 88 Arany i. m. 19. 69 V. ö. Csallóköz (Takáts), Szamosmente (Luby), Dunai szigetek Tolna, Pandúr, Mohács. Lásd a 90. jegyzetet. 60 Rapaics i. m. 204. 91 A szerző feljegyzése Egyházaskozáron. 1962. 92 Zojzi, Rrok és Andrásfalvy B feljegyzése Albániában 1959. " Sz. L. I. 424. 94 Tehát az erdőben oltott fa az erdöirtás során más kaszálójába esett, őcsényi levelestár. 1729. Figyelemreméltó az a tény, hogy a gyümölcsfák külön öröklődtek a területtől, melyen álltak. Tehát hagyatkozásnál a kaszáló-rét vagy kert rendszerint, a XIX. sz. közepéig, a fiú-örökösnek jutott. Ha több fia közt osztotta fel, úgy rendszerint az egyik kaszáló rét az egyiké, s más kaszálórét a másiké lett, vagy a meglevőket felezték, osztották; de a kaszálóréten levő gyümölcsfák hasznából a leány is részesült egyenlő részben, ha az ősi, vagyis örökölt volt, ha különben a leány semmi ingatlant, a hasonlóan ősi szőlőn kívül nem is kapott. Ennek bizonyítására több példa közül egy testamentumot idézek az 1830-as évek elejéről, Decsről : „. . . Kosztói, a tul a dunai Rétemmel, valamint az egész szállási kertemmel a bennelevő gyümölcsfákkal egészen óly móddal és meghagyással neki (t.i vejének akire sessióját is hagyja) instálom és rendelem örökösen, hogy abból sem Sára sem Erse leányom legkevésbé a gyümölcsnek részvételén kívül ne részesüljenek. . ." Pütsök János testamentuma a Decsi Testamentum-könyvben. A Szekszárdi Balogh Ádám Múzeum birtokában. 93 Sz. L. I. 527. 424. 96 Sz. I.. I. 424, 527. 57 Sz. L. I. 527. 98 Sz. L. I. 424. 99 Decsi Tanácsülési Jegyzések 1803.66. 1,0 Sz. L. I. 424. őcsényi Levelestár. 1768. 101 Nagyváthy János: Magyar practikus termesztő. Idézi Rapaics i. m. 245. 102 Lásd 79. jegyzetet. 113 Az oltás lehetségességét bizonygatták a következő helyeken: Gajcsána, Lábnik (Moldvai csángók) Feketelak, Buza, Válaszút (Mezőség. Erdély). Többen bizonygatták azt is, hogy láttak, illetőleg ettek is ilyen almát. (A szerző gyűjtése 1962.) 104 Rapaics i. m. 91. 1U5 Rapaics i. m. 88. ,M Idézi Rapaics i. m. 257. 107 A pogácsa-elnevezés lehet másodlagos is, hiszen ismerjük más nevét is: tángyér-alma.