Andrásfalvy Bertalan: A sárköziek gondolkodása a XVIII. és XIX. században (Dunántúli Dolgozatok 3. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 3. Pécs, )
Jegyzetek
A szilaj lovak betörését nyomtatással kezdték meg. „Hajrá csikó trap, trap, trap !" — így bíztatják a nyomtató lovakat a sebesebb hajtásnál. Nem véletlen, hogy csikót emlegetnek! Hasonló szavakkal biztatják Baranyában is a nyomtató állatokat. (Szebény). a A szórás vázlatos rajza: A nyomtatás első adatai: Sz. L. I. 418. és 424. 1890-ben még a többség nyomtatott, de már voltak cséplőgépek. Árpát az első világháború idejéig még gyakran lovakkal nyomtattak. Az 1859-es nagy decsi tűzvész idején már néhány helyen volt külön épült cserepes, vasajtós gabonás-kamra, melyek nem égtek meg. Később sem lett azonban a külön épült gabonás kamra általános, mert a tűzvész után újonnan épült nagy téglaházakban már jutott hely a gabona tárolására. Külön épületet már csak a szűk porta-helyek miatt sem emelhettek. Tolna megye nyugati részén a külön épült gabonás-kamrák általánosak lehettek, nevük kas vagy kamra. (Értény, Nagykónyi, Gyulaj). A Sárközben hambár, vagy hombár-nak nevezett nagyméretű nyitott deszkaládák rendszerint a házzal egy fedél alatt levő kamrában álltak. A századforduló körül kezdtek olyan gabonatároló hombárokat építeni, melyeket a házzal egy fedél alatt levő színbe építettek bele úgy, hogy a színben zsákokkal a hambár alá lehetett állni és a magot így csak beleereszteni kellett a zsákba. Ugyanekkor jelennek meg a cement hombárok is. Hangsúlyozzuk, hogy ezek a megállapítások mindig csak a református, vagyonos őslakosságra vonatkoznak. Lásd a jegyzet 26. és 27. pontját. Az országút melletti Külső Mező földjeit főként várdombi és nánai németek vásárolták meg. „...Szárazságnak idején, midőn apró dézsmára, úgymint kender, kukorica, méh, gyümölcs, nyers és száraz (t. i.gyümölcs), hajma, bab és még paprikánk dézsmálására kiküld, hasonló költségünkbe tellik minekünk. . ." Sz. L. I. 424. A nánaiakkal kitört határperben vallja egy megidézett grábói tanú: „Sok ízben látta azt, mindazonáltal a határt pontosan tudja, hogy a decsieknek azon erdőben három-négy helyen is marhaszállásaik voltak három esztendőkben levő árvizek alkalmatosságával a decsiek a marháikat a kérdésben levő földön tartották és ott kukorica és káposzta és más vetemény termett. . ." Egy másik tanú azt vallja, hogy itt a decsieknek pénzért szántott. Sz. L. I 520. A kétes hitelű 1015-ből való pécsváradi apátsági alapítólevél szőlőművesek adományozásáról szól. Az 1061-ből való Szekszárdi Apátság alapítólevele említi e területen Krin, Bika és Fövesteíek szőlőket. " 1560-ban a szigetvári kapitány összeíratja, hogy a hatáskörébe tartozó falvak mit adóznak a töröknek. Az összeírás szerint Chytar (ma Csatár a szekszárdi és őcsényi szőlőhegyek közötti Csatári völgy) Keztewcz, (Kesztölc) Langffew, (Lángfő) Chiwe, Üjfalu sárközszéli falvak a töröktől csak a musttizedet váltják meg és „decima trit. non h ent" Sz. L. Kammerer hagyaték. I/II/5. 12 1697-ben a bátaszéki apát szerződéssel biztosítja a szeremlei és érsekcsanádi jobbágyoknak, hogy a „Detsi szőlőhegyünkön szabadosan csinálhatnak szőlőket. . ." Pataki József i. kéziratának 119. 43 Andrásfalvy Bertalan: A magyar vörösbor. Szőlőtermelésünk balkáni kapcsolatai. NÉ. XXXIX. (1957) 49-69. " Andrásfalvy Bertalan: Pekmez. Dunántúli Tudományos Intézet Kisebb tanulmányok. Pécs. 1961. 87—95. 43 Sz. L. I. 263. No. 6. '« Sz. 1. I. 263. 47 A sárközi szőlőművelés kérdéséről egy résztanulmányom sajtó alatt van,, A sárközi falvak szőlőhegyeinek tanyái." A szekszárdibátai szőlővidék szőlészeti-néprajzi monográfiáján most dolgozom. 48 Pataki József: A Sárköz természeti fölrajza. Szekszárd 1955. ,s Az időszakosan vizet szállító fok-kai szemben az ér és a köznévként használt bátá-k, melyek a Dunából kapják a vizet, állandó vízfolyások. A Báta tulajdonnév és báták, mint köznév többese közt nem az a kapcsolat, mint az ugyancsak előforduló Duna —dunák között. A Báta a török bat- elmerülni igével hozható kapcsolatba és ugyanannyit jelent, mint a sár, mely a régi magyar nyelvben nem vízzel kevert földet (der Kot) hanem a posványos, lassú vízfolyást jelentett. Ebben az értelemben lett tulajdonnév sok helyütt az országban. Hasonlónak tartjuk a Báta- báták kapcsolatot is. A Duna—dunák azonban a tulajdonnévből lett helyi használatú közszó a Duna mellékágainak jelölésére. 50 Orr, mert kiemelkedő is egyben, s oldala meredeken esett a víznek, így hajók kikötésére alkalmas hely volt, s annak is használták. 51 A Széked lapos része a Külső Mezei Földek közt volt. Ha a nyomásnak hagyott felébe esett, legelő volt, ha a vetések közé került, kaszálónak használták. 32 A posvány időszakos jelenség neve, a víz kártételeként szerepel, tulajdonnévként nem szerepel. 33 Az 1061-es alapítólevélben Nagaruk, Aruk, Hosszuaruk. Lauschmann Ferenc őcsényi jegyző 1865-ben összeírta öcsény helyneveit, valószínű Pesti Frigyes kérésére. Ebben találjuk a „Nagy és Kis csónakút, csaknem a falutól a hegység felé a Sárvízig haladnak, mint az ezelőtt nagyobbrészt vízzel borított határon a lakosság apadás alkalmával csónakjárásul használt." őcsényi Levelestár. 34 Csalog József: A tolnamegyei Sárköz népi halászata. NE. XXXII. (1940) 233—249. és Kovách Aladár: Adalék a tolnamegyei Sárköz népi halászatához. NÉ. V. (1904) 299 -309. 33 Sz. L. I. 424. 38 Tóth K(álmán): A Szegzárd—Bátai Dunavédgát Társulat múltja és jelene. (Szekszárd?) 1896. 43. 57 Lásd 54. jegyzetet. 38 Pataki József: A Sárköz gazdaság- és településföldrajza. Geographia Pannonica. XXI. Pécs. 1936. 58 Sz. L. Kammerer hagyaték. I. 60 Sz. L. I. 418. 61 „Piscatura húson in Tolna et Bölcske fuisse. Sz. L. Kammerer hagyaték. Urb. et Conscript. 1690. Descriptio Pagorum Penes Danubium et circa Bajam. 62 Sz. L. I 424.
