Andrásfalvy Bertalan: A sárköziek gondolkodása a XVIII. és XIX. században (Dunántúli Dolgozatok 3. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 3. Pécs, )

A Sárköz gazdálkodása

hozzájött a töltés váltság is. Eladogattak aztán belőle. Csak a magasabb hullámokat akarták megtartani. A parasztság nem is vállalta el mindenhol az egész rétet, úgy 5000 hold maradt ki. . ." SZÉNA-MUNKA A századforduló idejéig a Sárközben négy nagy munka volt, melynél a családok összesegítettek, közösen dolgoztak s melynek befejeztet egy-egy gazdánál vendégséggel s tánccal ünnepelték meg. Az évben az első tavasszal a szőlőmetszés volt, erre következett a nyár elején a szénakaszálás, a nyár derekán a nyomtatás és ősszel a szüret. Szénakaszálásra május utójára, június elején került sor. Addig a közös nyájba nem vert s rétben élő jószágot távol tartották a kaszálásra kijelölt részektől. Amíg jó legelő nem lett, vagy akinek több szénára volt szüksége és ezért az állatokat fűre nem engedte s szénája már elfogyott, az marháit az erdőbe hajtotta, zsenge falevelekkel, friss zsenge náddal és kőggyel tartotta. A kaszálás időpontját a családfő döntötte el. ö tanította az unokát is, aki vele ment ki a füvet megnézni. „Nagyöregapám mondta: gyere kisfiam megnézzük a füvet a Kosztóba. Ment benne, megbökte a vörösfarkú füvet, ha az porzott, vagy végighúzva rajta a kezét bugája legyütt, azt mondta: megérött a fü." A porzáskor kaszált fűnek jobb, ízletesebb volt a szénája mint annak, melynél megvárták a magzást. Az utóbbinak több szénája volt s abban több volt az izék, amit a jószág nem szívesen ett meg és otthagyott. Mások nemcsak a több széna miatt tartották tanácsosnak a magzás bevárását, hanem azért is, hogy az elhullott magok hozzájárultak a rét megújulásához. A kaszálás napjának kitűzése után hozzáláttak a kaszák előkészítéséhez. Legnehezebb a kalapálás, amit napokkal a kaszálás előtt elvégeztek. A gyereket ilyenkor tanították meg, s ha már megtanulta, illő volt, hogy az öregeknek is ő kalapálja meg a kaszákat kint a kaszálás szüneteiben. A kalapáláshoz a földre ültek és az üllőt kinyújtott lábuk közt verték a földbe olyan helyen, ahol ösvény volt, ahol a föld nem puha s benne az üllő nem ül el. A kemény föld visszarúgja az üllőt. Kétféle üllőt használtak; magyart és németet. A magyar üllő lapos, rajta a kaszát a kalapálóval szembe fordítva mozgatják s vezetik az élét az egyik kézen és az egyik térdre fektetve. A kaszát a kalapács élével verik. A német üllőnél az üllő nem lapos, hanem kis éle van s a kalapács lapos felével ütik rajta a kaszát. A kaszát úgy tartják, hogy az urma van a kalapáló felé. A fűkaszálást gyakran kezdték hétfőn s akkor vasárnap, istentisztelet előtt tették röndbe, kalapálták, új bőrt tettek a karika alá, összekészítették a felszerelést a tokmányos tarisznyába : üllő, kalapács, tőke, tokmány marhaszarvból s benne a kaszakő. Azt vitte magával a hátán, ha kaszálni ment. Kint kaszálás közben fölöstököm (reggeli) és ebéd után kalapáltak. A jó pázsitos füvön hamarább kiment az éle mint a szálasban. Emberemlékezet óta kétkacsos kaszát használtak. Ha csak tehették, az öreg gazda a kaszálást megelőző nap kiment a rétre, hogy egy röndöt levághasson körbe a határ mentén. Ő ismerte kaszálója szélességét s nem akart esetleg a többi kaszás gondatlansága miatt perpatvart szomszédaival. Visszajövet a röndön a füvet visszahúzta a szomszéd részéről a tarróra. A határt rendszerint valami élő bodzabokor jelezte. Ha ez nem volt, kikompolták, kicsávázták s ennek irányába kaszálták meg a szélső rendet. Vitás esetekben, mert néha az is előfordult, hogy a bodzabokrot tovább ültették, a község láncával ellenőrizték a kaszálók szélességét. A kaszáláshoz, mint említettük, rendszerint összesegítettek a rokonok és szomszédok. Ha nem tudtak elég kaszást kiállítani, napszámosokat fogadtak. A fűkaszálásból a betelepült szegénység nem maradhatott ki. „Fűkaszáláskor özönlött be a nép. Tudták a vidékiek előre. A Duna túlsó feléről Sükkösdről, Szentistvánról, Bajáról jöttek s reggelenként odaálltak mikor a nap fölkelt, világosodott, a nagykocsma sarkához. Ott áldogáltak és vártak. — Ergye fiam a sarokra (fogadjál kaszást) mondta az öreg, ha kevésnek bizonyult a kaszások száma. Mikor ment kifele az élelmesebbje ment már a gazda elébe. Milyen munkára kőne? Leginkább kaszáni kellett, igy hozták magukkal a kaszát, ritkábban kapálni. Ha nem vitt szerszámot, gyorsan hazalépett érte, ha felfogadták. Voltak hires virtigli kaszások, a nagyobb gazdák nyolcat-tizet is felfogadtak egyszerre belőlük. Hirük volt. Volt pálinka, bor elég, mindennap hus és dupla napszám. Egy hónapig is elkaszálgalódtak. Elejét már felgyüjtötték és még mindig kaszálták. Ez volt a dolog. Aztán más munkával húzták ki Mindszentekig az időt, de a legtöbbet kaszáláskor keresték. Ezekből fogadtak télen a jószág mellé is teleitetőt." Az összesegítő és felfogadott kaszások hajnalban a háznál egy korty pálinkát és egy-két falat kenyeret ettek, majd a tokmányos tarisznyát a kaszára akasztva felültek a kocsira s elindultak a rétre. Mielőtt a kocsi a kaszálóra ráment volna, valaki előre leugrott s pár rendet vágott karikára a kocsi helyének, hogy ne gázolják a füvet, majd kifogták a lovakat, s a gyerek gondjára bízták. Az etette a kocsihoz kötött lovakat levágott fűvel, s ha az elfogyott, hozzákaszálgatott. Ott tanulta meg ezt a mesterséget a kocsiőrzésnél. Ha az előző nap a gazda a szélső rendet nem vágta le, a kaszálás megkezdése előtt „megtaposta", „legázolta", „egy csapással" végigment a határon, állandóan figyelve a határjelet, bokrot, vagy kompot. Ügyeskezű, gyakorlott kaszásoknak ez se volt szükséges, ha a fű kedvezett hozzá. Egyszerűen beállt első kaszásnak s úgy kaszált a határon. Ezt nem mindig tehette meg, mert a füvet mindig úgy kell vágni ahogy „bukva van", mindig utána és nem szembe. így a kaszálás iránya sem a kaszálórét alakjától, hanem a fű állásától függött. Az első rend az élő fűre bukott, ezt rendszerint a kaszás maga hajtotta vissza a kaszával, a kasza hegyével visszapiszkálta, hajtotta. A röndöt csak ott kellett megteríteni, ahol az a szokottnál vastagabb kőgyös volt, különben nem. Ha tudták előre, hogy nagyobb darabon ilyen részt fognak kaszálni, egy asszony is kiment velük, aki a rendet terítette. Kisebb darabon kaszaheggyel is meg tudták a kaszások