Sződy Szilárd: Pécs-Baranya felszabadulása a korabeli napilapok tükrében (Dunántúli Dolgozatok 2. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 2. Pécs, 1965)

Továbbá számba kell venni a régi népművelési szervek vagyonát is. A rendelkezés végrehajtására megtörténtek az intézkedések, és a közeli napokban máris megtörténnek az intézkedések az ideiglenes népművelési bizottság megalakítására. (Dunántúli Népszava, 1945. szeptember 15.) VÁLASZTÁSI MEGYEI ÉRTEKEZLETET TART A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT PÉCSI ÉS MEGYEI SZERVEZETE A választások előtt vagyunk és egyre fokozódnak a politikai pártok előkészületei a választásokra. Érzik a pártok az idő szabta feladatokat és érthető törekvésük arra irányul, hogy a majd összeülő végleges nemzetgyűlésben mennél nagyobb számban üljenek képviselőik, akiknek feladata lesz, hogy pártjaik kívánságainak érvényt szerezzenek. A Szociáldemokrata Párt is érzi történelmi felelősségének súlyát és látja a nemzet egyetemes érdekeivel szemben való felelősségteljes kötelezettségét. Ennek megfelelően kívánja is kivenni részét a választási küzdelemből, hogy majdan megfelelő erővel tudjon harcolni a munkásság és az egész nemzet egyetemes érdekeiért... (Dunántúli Népszava, 1945. szeptember 19.) A MUNKÁSSÁG TÜNTETETT A VÁROSI KÖZGYŰLÉS HATÁROZATA ELLEN Vihar a megyeházán a rendőrség vezetőállásainak betöltése körül. ... harmadik pontként szerepelt a rendőrségi vezetőállásokra való jelölés ügye. Az elnöklő dr. Boros István főispán elvtárs bejelentette, hogy a kommunista párt a főkapitányi állásra Vörös László mostani főkapitányt, a szociáldemokrata és a polgári demokrata pártok Minker Ádám volt főkapitányt, míg a kisgazdapárt és a nemzeti parasztpárt nem állított külön jelöltet. E szerint tehát két jelölt felett folyt le a titkos szavazás. Amelynek kimenetele már eleve nem volt kétséges, hiszen az egyik oldalon három párt fogott össze kettő ellen, mert kétségtelen, hogy a kisgazdapártiak is a szociáldemokrata párt jelöltjére szavaztak, így jött létre végül az az eredmény, hogy Minkerre 49, Vörös elvtársra pedig 30 szavazat esett. A nagyszámú hallgatóság tüntetése a hirtelen kitörő vihar erejével robbant ki erre az eredményre, amelyet csak nehezen lehetett lecsendesíteni. A vihar azonban újból kitört amikor bejelentették, hogy a szociáldemokrata párt a rendőrségi politikai osztály vezető tisztségére is külön jelöltet állított dr. Gaál László személyében, a kommunista párt jelöltjével, Körmendi Vladimir elvtárssal szemben. A szavazás eredménye: 44:30 dr. Gaál javára. A vihar újra kitört, és most már minaddig tombolt, amíg végül egy-két elvtársnak sikerült a felháborodott tömeget kivinni az utcára ahol a tüntetés folytatódott. (Új Dunántúl, 1945. szeptember 19.) RÉGI TAKTIKA a reakció részéről, hogy amikor gyengének érzi magát, nem fedi fel nyíltan célkitűzéseit, hanem lassan és óvatosan kitapogatja ellenfeleinek legkönnyebben sebezhető pontjait, feveszi magára az annyiszor használt demokrata álarcot, kis hátsó kapukon beférkőzik a demokrata táborba és aztán belülről fúr és farag, belülről próbál ellentéteket szítani és óvatos előnyomulással foglalni el magának egyre több és jelentősebb hadállást, hogy azután, ha seregei eléggé felfejlődtek meginduljon az általános megsemmisítő rohamra. Pontosan ezt a taktikát követi a reakció ma is, úgy nemzetközi, nemzeti, mint helyi viszonylatban. Sajnos a demokratikus frontnak kétségtelenül vannak olyan gyenge pontjai, ahol ezek a sötét erők befurakodhatnak, vagy legalábbis fullánkjaikat testünkbe fúrhatják, és belénk fecskendezhetik bomlasztó mérgüket. . . .. .úgyszólván ugyanabban az órában, amikor Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád tízezres tömegek tomboló helyeslése közben szegezték le ismételten a két párt törhetetlen összetartozását, előbb Mohácson, majd Pécsett teljesen helyi jellegű kérdésekben szembekerült egymással a két párt. . . Ma, amikor a munkásság egyöntetűen a két párt akcióegysége mellett foglal állást és a két párt vezetősége örömmel engedett tömegei kívánságának, az ilyen magatartás semmiképpen sem érheti el célját.., A munkásegység szilárdan áll, megingathatatlanul még akkor is, ha néhányan azok közül, akikben a munkásság eddig megbízott, a reakció régi taktikájának tudatosan, vagy akár teljes jóhiszeműséggel beugorva is, szét szeretné robbantani azt. (Üj Dunántúl, 1945. szeptember 19.) HÁT AKKOR MEGÍRJUK hogy mi is történt a botrányos pécsi törvényhatósági bizottsági ülésen és mi volt az oka annak, hogy a reakció lesipuskásai újra markukba nevethettek a két munkáspárt látványos és nyilvános közjátéka felett. Mi a magunk részéről a legnagyobb nyugalommal napirendre tértünk volna az egész eset felett, amelynek nem vagyunk hajlandók semmiféle nagyobb jelentőséget tulajdonítani, de laptársunk első cikke olyan megállapításokat közöl, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy az egész ügyet merőben téves megítélés tárgyává tegyék. Ázt írja laptársunk, hogy a munkásegységgel szembe helyezkedő munkásmegbízottak okozták a vihart, — nos nézzünk szembe a tényekkel és állapítsa meg a legnagyobb nyilvánosság, hogy mi az igazság...