Sződy Szilárd: Pécs-Baranya felszabadulása a korabeli napilapok tükrében (Dunántúli Dolgozatok 2. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 2. Pécs, 1965)

Hozzáértő emberek előtt közismert, hogy milyen előkelő helyet, sőt európai hírnevet biztosít Pécs régészeti helyzete. Vannak világhírű sírkamráink, középkori román kőtárunknak csak az egy Modenában van párja, ám szinte teljesen hiányoznak a Dél-Dunántúlra és Pécsre vonatkozó történelmi dokumentumok, a metszetek, térképek, bányászati emlékek stb. Jelentős volna egy — eddig egyedülálló — izlámisztikai gyűjtemény létesítése, melyre Pécs fekvésénél fogva igen alkalmas. A legfontosabb elsődleges tennivaló megfelelő helyiség, illetve helyiségek biztosítása. Megvan rá a remény, hogy a közeljövőben ez a kérdés is megoldást nyer. A közgyűjtemények államosítása sokkal közelebb vinné a terveket a megvalósításhoz. A főváros örökletétként vidéken helyezné el a helyi vonatkozású gyűjteményeit, és vándorkiállításokat rendezhetne, amelyre a demokratikus népnevelés szempontjából feltétlen szükség van. A főispán természettudományi múzeum létesítését szorgalmazta. Egyedülálló vállalkozás lenne egy ilyen gyűjtemény felállítása, ahol együtt van az egész Dunántúl faunáját, flóráját, geográfiáját magában foglaló kiállítási anyag. Végül szükségesnek látja egy szakszerű múzeumi bizottság felállítását, amely tanácsadó jelleggel bírna a kiküldött vezető mellett. Megbízta a város főjegyzőjét, hogy erre vonatkozó tervét mielőbb készítse el. Ugyanakkor ezúton kér fel mindenkit, aki hivatásszerűen az archeológiának bármely ágával foglalkozik, hogy a város főjegyzőjénél jelentkezzék, további megbeszélés céljából. Remélhető, hogy mindezek a tervek, túl a kezdeményezésen s az ötleteken, nemsokára megoldhatók lesznek. Kell, hogy nálunk is, mint annyi demokratikus szomszédunknál a múzeum fontos eszköze legyen a népművelésnek. Városunk kulturális szempontjából pedig nem lehet közömbös, hogy korszerűsített közgyűjteményeivel részt vesz-e a demokratikus szellemű közműveltség kialakításában. (Dunántúli Népszava, 1945. augusztus 23.) A KÉT MUNKÁSPÁRT Az ország politikai közvéleménye nagy érdeklődéssel várta, hogy a budapesti szociáldemokrata kongresszus milyen álláspontot foglal majd el a két munkáspárt jövőbeni együttműködésére nézve. A szociáldemokraták budapesti kongresszusa eleget tett ennek a várakozásnak. Világosan megmutatkozott a párt egyetemének kialakult és határozott felfogása: Magyarországon a két munkáspárt harci egysége nélkül nem lehet biztosítani a demokratikus kibontakozást. Szükséges volt ennek ünnepélyes deklarálása, mert a magyar belpolitikai életben még mindig nagyon sokan vannak olyanok, akik nem képesek belátni, hogy az a szocialista tábor, amely annyi évtizeden át küzdött Magyarország népének szociális, és politikai felszabadításáért, most nem hajlandó megfeledkezni múltjának legnagyobb tanulságairól, arról, hogy a mozgalom sikerei mindig a dolgozók egységes fellépéséből származtak. Gyengüléseit, visszaeséseit pedig mindig a viszály és a belső meghasonulások okozták. Nagyon találóan jegyezte meg a kongresszus egyik küldöttje, hogy mozgalom lehet több is, de munkásság, mint osztály csak egy van, tehát ennek az osztálynak, mint mozgalmakon felüli egységnek a szempontjából kell megítélni a dolgokat. Meg kell érteni mindenkinek, hogy Magyarországon a szocialista munkásmozgalomnak úgy kell érvényesülnie, hogy egyszerre tölthesse be hivatását a magyar nép, a magyar államiság, és a szocialista világnézet javára. Ne kívánja és remélje senki, hogy a szocialista pártok feladják harci erejük leglényegesebb elemét. — Osztályöntudatra épült fel az egész világon a szocialista munkásmozgalom minden változata. Tudnunk kell, és másoknak is be kell látni, hogy csak addig van valóban szocialista politikai munka és törekvés, amíg szervezeteinkben és elvtársainkban el nem halványul, fel nem hígul, és el nem enyészik ez az osztályöntudat. (Dunántúli Népszava, 1945. augusztus 24.) PÁRTÉLET A választási eredmény meg fogja mutatni, hogy a MKP az ország legerősebb pártja. A megnyitó után Szűcs József elvtárs, az Üj Dunántúl felelős szerkesztője tartotta meg nagy figyelmet keltő előadását. A magyar reakciónak a MKP elleni üldöző hadjáratáról beszélt, mely ellen a párt évtizedeken át bátran felvette a harcot a föld alatt és nyílt küzdelemben egyaránt. Az MKP harcolt a fasiszta reakció ellen is a legerélyesebben... De a lerombolt Budapest felépítésénél, az éhségtől való megmentésénél, a közlekedés megindításánál is mindenütt a mi pártunké volt úgy a kezdeményezés, mint a végrehajtás oroszlánrésze... A földreform törvény létrehozásában és példátlanul gyors és erélyes végrehajtásában is a Kommunista Párt járt az élen, így a reakció a mi pártunkat gyűlöli a legjobban... A legközelebbi hónapokban új, nagy feladat, új küzdelem vár pártunkra: a választási harc megvívása. Szűcs elvtárs nagy tetszéssel fogadott előadása után Révész Gy. István arról beszélt, hogy az Új Dunántúl az MKP területi lapja lett. .. „A lap nem szürke pártközlöny, hanem élénk és harcos szószólója a munkásság ügyének, irányítója az olvasók gazdasági és politikai felfogásának... Lapunk napról-napra erősödik úgy példányszám, mint erkölcsi tekintetben, mert az elmaradt kisebb számú olvasó helyébe nagyobb számú új, öntudatos olvasótábor sorakozik fel... A mi sajtónk szellemi irányítása nem hasonlítható egy polgári lapéhoz, mert ezt a lapot minden egyes kommunista támogatja nemcsak anyagilag, hanem szellemileg is. .."