Bakay Kornél: Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéséhez. (Dunántúli Dolgozatok 1. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 1. Pécs, 1965)

BEVEZETÉS A történeti források szerint a magyarok a honfoglalás korában törzsszervezetben éltek. Bölcs Leó

1 és Bíborbanszületett Konstantin

2 bizánci császárok leírásai alapján jogos annak feltételezése, hogy a nemzetségekre és törzsekre tagolódás megvolt a magyaroknál is. A történeti irodalomban általánosan elterjedt nézet szerint a magyarság hét törzsből állt, melyhez később — mint nyolcadik törzs — csatlakozott a kabarok népe. „Nagy kérdés már most az — írj a Győrffy György, hogy a Konstantin által festett kép a honfoglalás előtti vagy utáni állapotra vonatkozik-e." Győrffy György nagyon meggyőzően mutatja ki, hogy a X. században a hét törzs, mint politikai realitás már nem létezett és társadalmunk alapegysége a nemzetség volt

3

. Mivel azonban a bizánci adatokból nem derül fény arra, hogy a honfoglaláskori nemzetségek vérségi alapon kialakult közösségek-e, a nemzetség fogalmát módosított értelemben kell használnunk, ugyanis a pásztortársadalom fejlődése során az élesedő vagyoni egyenlőtlenség felbomlasztja a rokoni kötelékeket.

4 A törzsszövetség háborús alakulat, fennállása tehát nagyon is külső tényezőktől függ

5

. Konstantinos császár művéből tudjuk, hogy a türkök nyolc törzsének is megegyezése volt a határok közös védelmére. Ennek ellenére nincs semmi biztos támaszpontunk arra vonatkozóan, hogy a X. században a magyarság egésze szorostörzsi rendszerben élt volna. Ellenkezőleg, mind a történeti, mind a régészeti adatok azt mutatják, hogy a korábban kétségtelenül meglevő törzsi kötelékek a X. században meglazultak, illetve felbomlottak. Erre utal Konstantinos azon megjegyzése is, hogy a „türköknek ez a nyolc törzse nem hunvászkodik meg a maga fejedelmei előtt."

6 A törzsi szervezet szétesésének fontos bizonyítékai a törzsnevekből keletkezett helynevek. A Bíborbanszületett Konstantin által feljegyzett törzsnevek: Nyék, Megver, Kürt, Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér és Keszi, az ország legkülönbözőbb helyein fellelhetők helyneveinkben. * Ez a tanulmány az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Tanszékén készített diplomamunkám egyik fejezetének kibővítése. Dr. László Gyula egyetemi tanárnak munkám során nyújtott irányító támogatását ez úton is külön megköszönöm. Szabó Károly, Nagy Géza és Sajó Sándor voltak az elsők, akik felismerték egykori törzsneveinket a helynévi anyagban

7

. Nagy Géza, aki a magyar törzsneveket elsőként összegyűjtötte, nemzetségneveket látott bennük

8

. Többen úgy vélték, hogy az egykori törzsek eredeti szállásterületét jelölik ki. Karácsonyi János nézete szerint: „Már csak abból következtethetjük, hogy melyik törzsök, melyik vidéket kapta, hogy azon a területen saját törzsöke nevéből képzett helynév nem fordul elő."

9 A törzsi szállásterületek körülhatárolását többen megkísérelték s így különféle elképzelések születtek,

10 melyek csak egy vonatkozásban egyeznek meg, mégpedig abban, hogy mindenki más és más eredményre jutott. Ezekről a spekulatív úton létrehozott kísérletekről írja Győrffy György; „Azt hiszem, hogy ezek a kísérletek koraiak voltak."

11 Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogy a tárgyalt helynevek mikor és milyen körülmények között keletkeztek? A törzsi helynevek keletkezésének korát egyértelműen meghatározza az a tény, hogy a XI. század legelejéről származó pannonhalmi és veszprémvölgyi alapítólevélben már előfordulnak

12

. Glaser Lajos és Moór Elemér helyes úton indult el a törzsi helynevek kialakulásának vizsgálatakor, mivel észrevette, hogy ezek csak telepítések következményei lehetnek. Győrffy György hitelt érdemlően bizonyította be, hogy a törzsnévi helynevek katonai beavatkozás nyomán létrejött telepítés eredményei, a névadók pedig Géza fejedelem (970?—997) és I. István király (997 — 1038) katonái (milites), akikben a törzsi hagyományok még elevenen éltek s így egykori törzsük nevét megkülönböztető népnévként használták

13

. Az írásos adatokkal egybehangzóan a régészeti anyag is azt sejteti, hogy a törzsszervezetnek már csak a maradványai éltek a X. században. A honfoglaló magyarság zömének régészeti hagyatéka annyira egységesnek látszik, hogy a törzsek szerinti szétválasztás mindezideig csak kísérlet maradt.

14 Van azonban egy emlékcsoport, mely élesen elválik a többitől: ez az ún. „klasszikus honfoglaló anyag", mely Győrffy György feltételezése szerint

15 „etnikailag elsősorban a kazár birodalomból kivált káliz és alán elemekhez, társadalmilag a katonai kí-