Bakay Kornél: Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéséhez. (Dunántúli Dolgozatok 1. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 1. Pécs, 1965)
vár—Zala megyei nagy út 85 biztosítása kereskedelmi és stratégiai okokból is elsőrendűen szükséges volt. A kétélű kardok azt mutatják, hogy Géza fejedelem már a X. század utolsó harmadában hatalmába kerítette a fenti útvonal melletti területeket. (Legészakabbra az ágcsernyői és salamoni kardok!). Szabolcs megye különösen erős megszállását (kard-lelőhelyek Balsa, Beszterec, Gégény, Dombrád, Nyíregyháza, Szabolcsveresmart, Újfehértó) az indokolja, hogy itt volt a kabarok legfőbb góca. A kabarok szétszórása után a fejedelmi sereg német vezérei, Gut és Keled, és a sereg magyar katonái jelentős birtokokat kaptak itt. 86 Eger környékének erős megszállását a kijevi úton kívül a Lengyelországba vezető nagy út („Abanagyuta")* 7 őrzése magyarázza. A Hernád völgye (későbbi Újvármegye) eredetileg a kabar Aba-nem kezén volt. Géza fejedelem elkobozta ezt a területet is. Abból a tényből azonban, hogy egyrészt Géza fejedelem egyik lányát nőül adta Aba Sámuelhez, másrészt, hogy az Abák nagy birtokokat kaptak más területeken (a későbbi Abaúj megye) 88 úgy látszik, hogy Géza a régi törökös vezetőréteg leghatalmasabbjaival igyekezett időleges kompromisszumot kötni. Ugyanezt figyelhetjük meg Székesfehérvár esetében is, ahol a régészeti adatok szerint a fejedelmi hadsereg jelentős erői állomásoztak, illetve telepedtek le. Mi lehet ennek a magyarázata ? Több kutató feltételezi, 89 hogy Székesfehérvár korai fejedelmi székhely volt s így megerősítése magától értetődő. A Székesfehérvár környéki régészeti anyag 90 és az írott források kritikai vizsgálata 91 azonban ezt a feltételezést nem támasztja alá. Kétségtelen azonban, az hogy a későbbi Baranya, Tolna és Somogy megyék területe már a X. század elején az Árpádok birtokában volt. 92 A kardok elterjedési térképe erről a területről csak két szablyakardot jelöl Mohácsról. (A tolnai és miszlai szórványkardok nem tekinthetők bizonyítéknak!) Ezek szerint tehát az említett területen a X. század utolsó harmadában nem találjuk Géza fejedelm hadseregének nyomát! Másként fogalmazva ez annyit jelent, hogy Géza ezt a területet nem szállta meg. Az írott forrásokból megtudjuk, hogy a X. század végén ezt a vidéket a „vitéz és hatalmas Koppány vezér (dux)" birtokolta, aki az Árpád-dinasztia, pontosabban Fájsz fejedelem leszármazottja volt. 93 Kálti Márk Képes Krónikája világosan megmondja, hogy Koppány „már Géza fejedelemnek, Szent István király atyjának idején is viselte a vezéri méltóságot". 94 Koppánynak a központi fejedelmi hatalommal (Gézával) való szembenállása önmagában elég bizonyíték arra, hogy a hagyományos törzsszervezet már felbomlott. Koppány szállásterületén vonult keresztül az a XI. századi itinerariumban és Anonymusnál is említett nagyfontosságú hadiút, amely Bulgáriából Nándorfehérváron és Baranyaváron keresztül Fehérvárra vezetett. 95 Mivel Géza fejedelem nem érezte magát elég erősnek a Koppánnyal való leszámolásra, csak Koppány „országának" északi peremét, az említett nagy hadiút környékét erősítette meg. 96 (Székesfehérvári kardok!) Géza fejedelem idejében nem került sor a másik két hatalmas úr, az erdélyi Gyula és Ajtony „országának" birtokbavételére sem. A Gyulához fűződő rokoni kapcsolatok (Géza felesége Sarolt, Gyula nővére volt 97 ) valószínűvé teszik, hogy Géza és Gyula között szövetségi viszony állt fenn. (Az Erdélyből származó két szórványos kardlelet-töredék (Dés és Gyulafehérvár) István király nagy hadjáratával lehet kapcsolatban.) A régészeti leletek tanúsága szerint Ajtonnyal, a Maros-vidék urával már Géza fejedelem is ellenségesen állt szemben. Ajtony szállásterületén (későbbi Csanád vármegye) keresztül húzódó fontos utakat (Marosvár — Szeged ; Csongrád — Vásárhely—Férged— Makó ; Marosvár — Pereg — Kunágota—Zaránd megye; Marosvásár—Gyulafehérvár-i utak 98 ) Ajtony szállásterületének határain Géza katonasága ellenőrizte (hódmezővásárhelyi és kunágotai kardok). A marosi vízi utat Szegednél tartották szemmel (kiskundorozsmai kard). A kalandozások során elvérzett nemzetségfők területeire Géza fejedelem haladéktalanul rátette a kezét. így került fennhatósága alá Botond (későbbi Bodrog vármegye), Bulcsú (későbbi Kolon, illetve Zala vármegye) és Léi kisalföldi szállásterülete. A későbbi Bodrog vármegye gyéren lakott területén fontos utak vonultak át: Bátmonostort és Szegedet kötötte össze az ún. Káliz út, melyen a sókereskedelem bonyolódott le. A Tisza menti nagy hadiutat, mely Kanizsamonostoron át Marosvárra vezetett, a kanizsai révnél 99 őrizték Géza katonái. (Törökkanizsai kard.) A Kisalföld korai megszállását régészetileg a csíkvándi, marcellházi (a Zsitva nyárhidi gázlója közelében 100 ) és fentebb, a szeredi kardok tanúsítják. A Vérbulcs- vagy Lád-nem birtokainak Géza fejedelem általi kisajátítását régészetileg két Zala megyei kard-lelettel tudjuk alátámasztani (Zala m. és Szentbékkálla). Az Aba-nem területének (későbbi Heves megye) korai ellenőrzése alapján úgy vélem, hogy a régi törökös vezető réteg másik komoly erőt képviselő tagjának, Örsurnak (Ursuuru 101 ) birtokait is (későbbi Borsod vármegye) Géza fejedelem kobozta el, hiszen Miskolc is fontos utak csomópontjában fekszik 102 . Hiteles régészeti bizonyítékot azonban Borsod vármegye területéről mindeddig nem ismerünk. (Miskolcról csak szórványként előkerült kardról van híradás.) Komoly erők biztosították a Duna-könyök két átkelőhelyének, a megyeri és a szobi révnek a forgalmát. (Szobi kardok és Bp-Mexikói úti kard). A szobi temetők egyértelműen bizonyítják a terület Géza-kori megszállását. Feltehető, hogy az egész későbbi Hont vármegye kisajátítása ekkoriban zajlott le, hiszen a fejedelmi testőrség német vezérei, Hont és Pázmány már itt kaptak nagy birtokokat 103 . Az Árpádkori Komárom, Győr, Sopron, Vas2 S
