Romsics Imre: Az Öreg-köröszt. Útmenti keresztek Homokmégyen. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 10. Kalocsa, 2007)
hogy a világmindenséget (világfa) a Szűz Mária méhéből (szilvamag) kisarjadzó kozmikus és testi-lelki harmónia (hétágú csillag), valamint ezek egyensúlyának megtartására született Jézus Krisztus (hatágú csillag) alkotja. Az előző szimbólumrendszer fölött, a kereszt tetején egy másik életfát, egy világfát faragott ki a mester. A fa az élet és a halál, az örök fejlődés és növekedés, a folytonos megújulás, a kétértelmű (körforgásos és visszafordíthatatlan) idő jelképe, az istenek növényi megtestesülése. 288 Összeköti a kozmosz három világát, az alvilágot, az emberek világát és a felső világot. A keresztfa tetejének világfája az alvilágban gyökerezik. Az alvilágot vízszintesen futó hullámvonal jelöli, amely az ősvizet, az őskáoszt jelképezheti. A víz nemcsak az őskáoszból való megszületést jelenti, hanem a káoszban való elmerülést, a halált is. 289 Az alvilágból emelkedik a magasba a fa törzse, a középső világ, az emberek világa. A fa törzsét két kígyózó hullámvonallal ábrázolták, ami a fölemelkedést, az alvilágból a fölső világba való törekvést jelképezi. A haladási irány jelölésének és a fatörzs együttes kialakításának a szándékát egyértelműen mutatja a két, párhuzamosan kialakított hullámvonal ritmikája. A jobb oldalsó hullámvonal indítása aszimmetrikus, ami egyértelműen jelzi, hogy egy fatörzset akart ábrázolni a faragó. A fára mászó kígyó, a fa őre a világtengelyt jelentheti 290 , hiszen a fa oldalait jelző hullámvonalakkal megegyező ritmikával halad az alvilágból a fölső világ felé. A fa tövében egy odút láthatunk, mely bejárat az alvilág felé, s melyből a fára tekerődzik az alvilágból érkező, a felső világ felé haladó kígyó, a világtengely. A világfa, a népmesék égig érő fája egy kultúrákon átívelő Tejút-jelkép 291 , így az odú a Tejút-hasadékot jelölheti a Tejút és az állatöv kereszteződésében, ahol a téli napforduló idején jár a Nap. A világfa csúcsán álló Nap a Tejút másik állatövi kereszteződését, a nyári napfordulatot jelöli. 292 A kígyóként ábrázolt világtengely e két napfordulati pontot, vagyis az alsó- és a fölső világot köti össze az emberek e világán keresztül. E szimbólumcsokor tehát azt jelenti és jelzi, hogy a XIX. század végi kalocsai kultúrában még élt a kereszténység fölvétele előtti világkép, a népmesékben megőrződött égig érő fa és a hozzá kapcsolódó világfelfogás. 65. kép: A fölső világfa 288 Lásd HOPPAL Mihály - JANKOVICS Marcell - NAGY András - SZEMADÁM György 1990. 60. 289 HOPPAL Mihály - JANKOVICS Marcell - NAGY András - SZEMADÁM György 1990. 238. 290 V.o.: HOPPAL Mihály - JANKOVICS Marcell - NAGY András - SZEMADÁM György 1990. 60. 291 JANKOVICS Marcell 1987. 58. 292 HOPPAL Mihály - JANKOVICS Marcell - NAGY András - SZEMADÁM György 1990. 60. 92
