Romsics Imre: Az Öreg-köröszt. Útmenti keresztek Homokmégyen. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 10. Kalocsa, 2007)
Vörös-köröszt-öt, melynek fönntartására alapítványt is tett. 280 Mindezek után könnyebben értelmezhető az 1832. évi vizitáció során említett 15 db fakereszt. Ezen útmenti keresztek korai felállításának tenyéré figyelmeztet bennünket az is, hogy az 1858-1859-ben felvett II. Katonai Felmérés térképlapjain szereplő, pontosan beazonosítható keresztek egyikének sem maradt fenn alapító levele. 281 Ugyanakkor összevont alapítvánnyal biztosították ezen keresztek megújítását. 282 Ezen hosszas elmélkedés után újra fölvetődik a kérdés. Nevezhetjük-e Öregköröszt-nek Homokmégy Alvégi-köröszt-']étl A válasz rövid és egyszerű. Igen. 1814-ben Kalocsa legnépesebb szállása Homokmégy volt 246 fővel. Öregcsertőn 201, Hülyén 168, Alsómégyen 162, Drágszélen 130, Keserűteleken 116, Szakmaron 109, Halomban 107 fő lakott. 283 Az 1858-1859. évi katonai térkép szerint mindegyik szálláson egy-egy kereszt volt, kivéve a kereszt nélküli Drágszélt. Halomban és Öregcsertőn a szállás keresztje mellett egy-egy magánbirtokon álló keresztet is láthatunk. Egyedül Homokmégyen találhatunk kettő közterületen álló keresztet, egyet a Fölvég-en, egyet az Alvég-en. Homokmégy szállás népessége a lakosság számának nagysága miatt már a XIX. század elején is Fölvég-re és Alvég-re tagolódott. Az 1878-ban fölszentelt templomot is a két, egymástól jól elkülöníthető szállásrész közötti homokdombra építették. Nagyszüleimtől sokat hallottam, hogy a Fölvég és az Alvég közötti határ a templom kulcslyuka. Fölvég és Alvég lakossága még a XX. század elején is külön szervezte társadalmi életét, így például a körmenetek és a Jézuska keresések alkalmával a fölvégiek a Fölvégi-köröszi-höz, az alvégiek az Alvégi-köröszt-höz vonultak. Természetes tehát, hogy Homokmégyen két útmenti keresztet állítottak a szállásra kiköltöző kalocsai jobbágyok. A fölvégiek a Kiscsertőre és a Mácsai szállásra vezető utak elágazásától ENy-ra álló homokdomb tetejére, az alvégiek a Hülyére és a Hajósra vezető utak elágazásához állították föl keresztjüket. Homokmégynek így két öreg keresztje volt, külön a föl végieknek és külön az al végieknek. Miután a föl végiek keresztjét az idő elkoptatta, így az Alvégi-köröszt-öt bátran nevezhetjük Öreg-köröszt-nek. 280 KFL.I.l.b. - a Kalocsai Belvárosi Plébánia Iratai (Pro Perpetua Rei Memoria - 1804. november 29.) 281 Kivétel ez alól Kiscsertő későn, 1848. június 13-án felállított fakeresztje: KFL.I.l.b. - a Kalocsai Belvárosi Plébánia Iratai (iktatva 1848. június 15. 1027/848. szám alatt) 282 A homokmégyi és a szakmári plébániák megszervezése után, hosszas viták eredményeként megosztották az addig állított keresztek együtt kezelt alapítványát. 1882. október 15-én írta alá az egyeséget Bende József kanonok-plébános és a két szállás plébánosa, Rezsnyák János és Szombathy Sándor. Ennek értelmében Kalocsán maradt 687 frt 14 kr, Homokmégy kapott 450 frt-ot, Szakmar 400 frt-ot. Lichtensteiger Ferencz érseki helynök 1882. november 29-én hagyta jóvá az egyezséget azzal az utasítással, hogy az eddegi keresztek alapítványa „...nem külön, hanem összesen kezeltetik, és a számadásokban régi keresztek czíme alatt fordul elő." - VKM.TDGY - Kegyes alapítvány levelek Másolata VIII. (Szakmar) 283 Schematismus 1814. 89
