Romsics Imre: Az Öreg-köröszt. Útmenti keresztek Homokmégyen. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 10. Kalocsa, 2007)

A török megszállás alatt egész területét a szegedi szandzsák kalocsai náhijé-jébe szervezték. Mai területén volt Homokmégy, Sármégy, Kecskemégy, Halom (Apátihalom), Körme, Máriaháza, újként pedig Nádasd, Hülye és Mayosháza.

22 1. kép: Légifelvétel Homokmégyről {fotó: Karáth Imre - 2005) A török elleni fölszabadító háborúk alatt elnéptelenedett a vidék. A török kiűzése után, 1703-tól földesuruktól, a kalocsai érsektől bérelték a kalocsaiak Mégy, Halom, Hülye, Csertő és Drágszél pusztákat. Pataj, Úszód és Kara bérelte a későbbi szakmári területeket. 1725-ben új bérelt pusztaként került Kisülés a kalocsaiak birtokába, mely jelzi az északi terjeszkedés szándékát. 1761-re megszerezték Szakmar, Erek, Tény, Résztelek, Keserűtelek, Csorna és Karácson pusztákat, s ezzel Kalocsa kezébe került a város szomszédságában lévő összes bérelhető puszta. Mária Terézia úrbérrendezésekor a kalocsai határ kicsinysége miatt a bérelt puszták területét számították be a jobbágyok telki illetőségébe, így a mai Homokmégy is igazi kalocsai határrá vált. A szállások a kalocsaiak gazdasági telephelyei, tartozéktelepülései lettek.

23 A 18. század közepén alakult ki Homokmégy hatodik települése, Mácsai szállás.

24 A 19. század közepétől, különösen a jobbágyfelszabadítás után egyre lazább lett a kalocsai puszták városhoz kötődése. Hosszas előkészítés után 1898. január 1-én elszakadtak Kalocsától a szállások. A déli szállások csoportjának Homokmégy lett a központja. 1915-ben 22 VASS Előd 1980. 159-176. 23 BÁRTH János 1975. 45-47. 24 В ÁRTH János 1975. 96-97. 8