Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)
Zelenka Tibor: Szabó József nyomában a Tokaji-hegységben
Zelenka Tibor A bejárásos földtani térképezés gyakorlatilag a teljes tokaj-hegyalj ai területet érinti Szerencs-Bekecs-Megyaszó-Monok-Abaújszántó-Golop-Tállya-Mád-BodrogkeresztúrMezőzombor-Tokaj-Tarcal-Szegi-Erdőbénye-Tolcsva-Erdőhorváti-Olaszliszka-Sárospatak-Végardó-Károlyfalva-Rudabányácska-Sátoraljaújhely közigazgatási körzetére kiterjedően. Ezen túlmenően a hegység további részeire is ellátogatott PálházaFüzérradvány-Bózsva-Telkibánya-Korlát érintésével, de ezen helyekről csak tájékoztató információt adott. A térképezési útvonalak többnyire D-ről, Tokajból, vagy Szerencsről indultak és oda tértek vissza, hiszen itt állt rendelkezésére vasútvonal. A térképezés során valamennyi kőzettípusból részletes mintagyűjtést végzett. A minták pontos száma megtalálható a közölt irodalomban. Ezen minták egy részét (kb. 125 db) a sárospataki Református Kollégiumban őrzik ma is. Ez azért érdekes, mert így mód nyílott arra, hogy az őáltala használt kőzettani neveket a ma használatos nevezéktannal pontosan azonosítani lehessen. Mintegy 25 db mintát a gyűjteményből így azonosítottam. Ezek feldolgozása során meg kellett állapítani, hogy a leírásokkal összhangban rendkívül jó megfigyeléseket tett, a kőzetalkotó elegyrészeket helyesen határozta meg és a szöveti jellemzései igen szemléletesek és találóak. így pléldául az obszidián típusoknál a következő szöveti bélyegeket különbözteti meg: „...tiszta, porfirdad, szferolitos, hólyagos" (SZABÓ J. 1866d). A különböző földtani képződmények, kőzetek elkülönítése elsősorban neki köszönhető először Tokajhegyalján. Tokaj-hegy alj a földtani térképén 9 képződményt különböztet meg (alluvium, lösz, nyirok, négyféle riolit, kétféle trachitandezit). Az egyes kőzetek pontos nevezéktanát is megadja, több esetben genetikai magyarázatot is fűz hozzájuk. így például a magyar földtani irodalomban általa bevezetett nyirok fogalmát a következőképpen jellemzi: „...így nevezett talaj alatt egy kötött, képlékeny, rendesen veres anyagot ért a nép, mely a nedvességet sokáig tartja, ha túl nedves erősen tapad, ha túl száraz igen kemény...", ugyanakkor a föltani-genetikai értelmezését is megadja: „Földtani szempontból eredetére nézve trachyt, mely előbb darává esik szét, ez pedig utóbb nyirokká mállik el" (SZABÓ J. 1866a). Mint látható, nagyon szemléletesek a leírásai. Feltűnő, hogy a térképezési anyagnál csak szöveges leírásokat adott, míg helyi szelvényeket nem közölt. A magyar földtani irodalomban ő honosított meg neveket, pl.: nyirok, szálban álló kőzet. Ezek a nevek helyi, népi kifejezéseken alapulnak. Ezeket a helyi neveket kőzettípusokként is gyűjtötte, így például az obszidiánra a következő kifejezéseket találta: • Sátoraljaújhelyen „varjú kova", • Erdőbényén „ördög köröm", • Tolcsván „ménkő", • Abaújszántón „csalakova". A perlitből képződött talajt „égevényföldnek" nevezték a helyszínen. Ezeket a kifejezéseket ő is csak idézte és nem tartotta bevezetésre alkalmasnak. Munkájának jellegzetessége, hogy a helyszíni vizsgálatokra és a szakmai korrektségre törekedett. Ezért a korábbi ismeretek felülvizsgálatánál azt írja, hogy addig nem tud állást foglalni a kérdésben „míg meg nem győződöm a helyszínen". Bizonyos 112
