Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Kuti László: Szabó József, az agrogeológia atyja

Kúti László előforduló egyes földfajokat teendő physikai és vegytani tanulmányozások végett összegyűjteni. Az Egyesület ezen határozatát nem csupa elméleti szempontok, hanem a külföld legpéldásabb gazdáinak évek óta fennálló gyakorlata vezérelték. Tudva volt előtte, hogy a talaj, s általában a földnemek természettudományi ismertetése, egy okszerű s kellőleg mivelt gazdának, első rendű szükségleteihez tartozik. Egy ilyen megismertetés által jő tisztába az iránt, hogy milyen természetű földet mivel, mik hiányai bizonyos tekintetében, mivel javítaná s honnan vehetné a javító szert. Egy ily megismertetés által lehet megtudni a termő képesség maximumát, a talaj gazdaságát bizonyos finom alkatrészekben, s azon időszakot, melyben ezek a földnek ilyen, vagy amolyan használata által kimerülnének. Mind megannyi irányadó útmutatások, melyekre az, ki a tapogatódzási rendszertől lassanként megválni, s végre búcsút venni akar, okvetlen reászorul" - írja Szabó József a könyv előszavában. Ma is helytálló szavak, mint ahogy az is helytálló, ahogy megfogalmazza a kutatás mikéntjét. A földtani vizsgálatot, amely a talaj mellett kitér az altalajra, a rétegsorra is. A hidrogeológiai megfigyelések és vizsgálatok fontosságát, melyek nélkül nem lehet eredményes agrogeológiai kutatást végezni. A vegytani vizsgálatokat és a „physikai tulajdonok" meghatározását. Meggyőződése, hogy a Magyar Gazdasági Egyesület e döntésével „nem egy futólagos becsű eredményt hoz létre, hanem olyat melynek érvénye évtizedek hosszú sorára kihat." A nevezett könyv több mint egy egyszerű térképmagyarázó. Egyszerre módszertani munka, talaj tankönyv, földtani leírás, egy terület terepi és laboratóriumi vizsgálatokon alapuló jellemzése és alkalmazott földtani (agrogeológiai) értékelés. A „Földirati viszonyok" (I.) fejezet tartalmazza a vizsgált terület geográfiai (morfológiai, vízrajzi stb.) bemutatását. A „Földtani viszonyok" (II.) fejezet foglakozik a felszíni és a felszín közeli képződményekkel. Azok típusaival, helyi előfordulásával, keletkezésével, ásványtani összetételével, rétegződésével. Itt ismerhetjük meg a terepi bejárás útvonalait, és azok tapasztalatait is. A III. fejezet, „A talajok osztályozása s a hozott próbák" lényegében egy részletes talajtani leírás, amely először általában beszél a talajokról, majd részletesen bemutatja jellemzőiket adatokkal, táblázatokkal kiegészítve. Csak e bemutató után beszél a gyűjtött talajnemekről, saját tapasztalatai mellett fölhasználva mások e területen végezett kutatásainak eredményeit is. A jellemzésen, értékelésen túlmenően ír a talajnemek elterjedéséről is. A IV. fejezet a talajnemek keverékrészeit, azaz az egyes üledékek szemcseösszetételét, a szedimentológiai vizsgálatok eredményeit mutatja be. Majd az V. fejezet tartalmazza a gyűjtött minták Molnár József által meghatározott fontosságú és sorrendű „természettani (physikai)" vizsgálati eredményeit: „1. A fajsúly. 2. A talaj általános súlya száraz és nedves állapotban, egy meghatározott térfogatra nézve. 3. Vízkötési képesség, súly és térfogat szerint. 4. Az összeállás (Cohaerenz) erőssége. 84