Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Póka Teréz: Szabó József, a magyar kőzettani iskola megalapítója

Póka Teréz másodlagos szerepet kapott és a genetikus szemlélet helyett inkább a leíró jellegű kőzettant művelték. Az általa alapított tanszéken az ásvány- és kőzetgyűjtemény, valamint a gazdag könyvtár és műszeres felszereltség azonban megmaradt, alapot adva az oktatás korszerű folytatására. Tanítványai pedig más keretek között adták tovább szemléletét, szellemiségét. A magyar földtannak azóta sem volt olyan kiemelkedő tekintélyű, a tudományos és társadalmi életre egyaránt ható, nemzetközileg is ismert személyisége, mint Szabó József. Emlékére a Magyarhoni Földtani Társulat Szabó József-emlékérmet alapított, amelyet a földtudományokban legszélesebb körű munkásságot folytató, legkiemelkedőbb magyar geológusokat tüntetnek ki négyévente. Munkássága nemcsak a hazai föld megismerésében, hanem a kőzettan diszciplínájának nemzetközi fejlődésében is örök érvényű. Az utóbbi két évtizedben a fellendülésben levő magyar földtantörténeti kutatás ezeket az eredményeket a hálás utókor elé tárja. Számos önálló könyvben és tudománytörténeti gyűjteményben ismerhetjük meg az első magyar kőzettani iskola alapítójának munkásságát és példamutató egyéniségét, amely a magyar tudománytörténet legkiemelkedőbb tudósainak sorába helyezi Szabó Józsefet. A szerző köszönetet mond a cikk szakmai lektorálásáért Papp Gábornak. A szerző külön köszönettel tartozik Szabó Csabának, az ELTE TTK Kőzettani-Geokémiai Tanszék tanárának, hogy lehetővé tette a Szabó-emlékek fotózását és közlését. Itt említem meg, hogy az ELTE új épületbe költözésekor Szabó tanár úr különösen sokat tett annak érdekében, hogy a szekrényeket restaurálják és utána megfelelően elhelyezést is nyerjenek a tanszéken. Szabó József mellszobra a Magyar Állami Földtani Intézetben 72