Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Póka Teréz: Szabó József, a magyar kőzettani iskola megalapítója

Póka Teréz A tanszék országszerte ismert és használt könyvtárát is Szabó József alapította, ahol világnyelveken olvashatták a hallgatók a legújabb szakirodalmat, de megtalálhatók voltak a hazai szakfolyóiratok és könyvek is. Az iskola kiteljesedését azonban legfőképpen azok a tanársegédek jelentették, akik később más egyetemeken, ill. kutatóhelyeken Szabó József szellemét tovább adták, és akiknek kőzettani munkássága kimagasló volt: Schafarzik Ferenc (1876-82), Szontagh Tamás (1882-86), Szádeczky Gyula (1885-90). Koch Antal, másik nagy geológusunk csak egy évig (1867) dolgozott a tanszéken, mégis Szabó tanítványának vallotta magát (később a kolozsvári, majd a budapesti egyetem Földtani Tanszékének tanára lett). Inkey Béla (1868-69) egyetemi tanítványa volt, aki a Földtani Intézet nagynevű érckutató geológusa lett. A „trachytok" rendszere Szabó József legkiemelkedőbb eredménye a kőzettanban a kiömlési (effuzív) kőzetek abban az időben „trachytok"-nak nevezett kőzetcsaládjának leírása és rendszerezése (1870-1873). Ez a kőzetcsalád a modern kőzetrendszerben a mészalkáli savanyú és intermedier kőzeteknek (riolitok, dácitok, andezitek) felel meg, és a Kárpátmedence neogén vulkáni területeinek fő kőzetcsoportját foglalja magában. Kőzetrendszerét széles körű hazai és külföldi kutatásaira alapozta (Selmecihegység, Dunazug-Börzsöny, Mátra, Tokaji-hegység, Puy de Dôme, Eifel-hegység, földközi-tengeri szigetek), és saját lángfestési módszerének alkalmazásával valósította meg. Bár később nevezéktanilag jelentősen átalakult ez a rendszer, mégis több elvi vonatkozásban a későbbi magmás kőzetrendszerek az ő eredményeire épültek. Alapelve volt, hogy a kőzetek rokonsági kapcsolatát kőzetalkotó ásványaik közül főként a kvarc és a földpátok előfordulása, ill. azok ásványtípusa alapján határozta meg, a színes szilikátokat (amfibolok, piroxének, biotit stb.) csak a másodlagos felosztásban vette figyelembe. A kvarc, valamint a káliföldpát (szanidin) jelenléte, ill. hiánya, valamint az izomorf plagioklász-földpátok Na-gazdagtól a Ca-gazdagig terjedő átmeneti összetételű tagjának megjelenése adták a rendszerezés alapját. A Szabó-féle lángfestési eljárás tette lehetővé, hogy a K, Na, ill. Ca mennyiségi arányát meghatározzák ezekben a kőzetekben (a kőzetszilánk által megfestett láng színe, ill. színintenzitása alapján). így olyan nomenklatúrát alkotott, amelyben a kőzet neve konkrétan tartalmazta a rá jellemző lényegi ásványos összetételt, ami jelentősen megkönnyítette a kőzetnevek memorizálását is (I. táblázat). Igen jelentős újdonság volt, hogy rendszerében megkülönböztette az eredeti formában megmaradó, üde kőzeteket ortovulkanitok néven, szemben a kőzetkeletkezés folyamatában, vagy utólagosan átalakult és így másodlagos jegyeket szerzett, elváltozott vulkánitokkal. Ez a rendszer tisztázta, hogy nem önálló kőzettípusokról van szó ebben az esetben, hanem az ortokőzetek modifikációjáról. 68