Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Póka Teréz: Szabó József, a magyar kőzettani iskola megalapítója

Szabó József-emlékkönyv Рока Teréz Magyar Tudományos Akadémia Geokémiai Kutatólaboratórium, Budapest Szabó József, a magyar kőzettani iskola megalapítója A kőzettan kialakulása és fejlődése Magyarországon a XIX. század közepéig A XVIII. század második felében a földtan őstudományának - a geognóziának kialakulásával egyidejűleg jelenik meg az oryktognózia diszciplínája, amely az ásványok és kőzetek leírásával, ill. fogalmának tisztázásával foglalkozott. A kor nagy rendszerezője, a freibergi Bányászati Akadémia tanára, A. G. Werner első tudományos kőzetrendszerében ismertette (1786) az akkor ismert összesen 10 kőzetet. Ekkor még a kőzetek keletkezése körül éles és szélsőséges elvi vita dúlt. A werneri iskola szerint minden kőzet vízi eredésű (ahogy az állandóan megfigyelhető a folyó- és tengervizekben), ill. az angol huttoni iskola szerint a kőzetek tűzi eredésűek, vagyis a Föld belsejéből származó izzó anyag, a magma, ill. láva kristályosodásából származnak, amint azt a működő vulkánokon látjuk (neptunisták és plutonisták harca). A werneri hatás érvényesült a kor Európában másodikként alapított bányászati oktató intézményében, a selmeci Bányászati Akadémián (1770), ahol a hazai (és külföldi) szakemberek képzése történt, és ahol majd később, a XIX. század 40-es éveiben Szabó József is képezte magát. A hazai földtan és kőzettan fejlődésére kétségkívül legnagyobb hatással a selmeci iskola volt, mert a nagyszombati egyetemen, majd annak pesti jogutódja keretében e tudományok oktatása a természetrajz körében háttérbe szorult és csak a XIX. század közepe táján kaptak önálló tanszéket. A XIX. század elején kialakuló biosztratigráfia (rétegtan) alapján kirajzolódtak a földtörténet alapvonalai, egyben törekvés történt a földfelszín geológiai térképezésére is. Ez a folyamat hatalmas fellendülést hozott a változatos kőzetvilág megismerésében. Ennek eredményeképpen a XIX. század végére csak a magmás eredetű (eruptív) kőzetekből H. Rosenbusch, a kor legkiemelkedőbb kőzetrendszerzője már 242 kőzetfajtát írt le (1877).