Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)
Papp Gábor–Buda György: Szabó József ásványtani oktatói és kutatói munkássága
Szabó József ásványtani oktatói és kutatói munkássága Szabó József meglehetősen keveset publikált idegen nyelven, földpátmeghatározási módszerét azonban - felismerve annak nemzetközi jelentőségét - 1876ban németül, 1883-ban pedig angolul is közzétette. Az előbbi cikknek nagy hatása volt a kor kiemelkedő francia petrográfusaira, Ferdinand Fouquéra (1824-1904) és Auguste Michel-Lévyre (1844-1911), akik 1879-ben megjelent, Roches eruptives françaises •Minéralogie micro graphique című könyvükben franciául részletesen bemutatták Szabó József módszerét. Fouqué már 1876-tól egyetemi előadásaiban ismertette az eljárást, és laboratóriumában alkalmazta is a lángfestést. Szabó József 1878-ban meglátogatta Fouqué laboratóriumát és a professzor távollétében Michel-Lévyvel tárgyalt, aki igen jónak tartotta a lángfestést, de az olvasztási kísérleteket kifogásolta, mert nem adtak reprodukálható eredményeket. Amikor Szabó József ellenőrizte a kísérleteket, kiderült, hogy túl vastag platinaszálat alkalmaztak, ami befolyásolta az általa leírt olvadási jelenségeket. Fouqué 1879-ben kiadott Santorin et ses éruptions című monográfiájában a földpátok egy részének meghatározásánál alkalmazta is a Szabó-módszert. A francia kutatókon kívül 1876-ban az angol John Wesley Judd (1840-1916), a londoni Royal School of Mines geológusprofesszora is bevezette Szabó József módszerét. Gustav Tschermak, a bécsi egyetem ásványtani intézetének professzora (1876) levelében rámutatott arra, hogy ezzel a pontos módszerrel lehetővé válik a földpát elegykristály-képződés elméletének precízebb megfogalmazása is. DANA (1877) Szabó József könyvét és módszerét ismertetve megállapította, hogy „Szabó professzor kiérdemli a kőzettannal foglalkozók háláját a gondosságért és aprólékos pontosságért, amellyel kivívta eredményeit." Jénában Schmidt, a kémia professzora is ismertetette előadásaiban a Szabó-féle lángfestési eljárást (SZABÓ 1879), azonban a németek nem igen vették át a módszert, mondván, hogy „nagy gyakorlatot" kíván (STAUB 1895). Szabó József eljárása nemcsak viszonylagos bonyolultsága miatt nem terjedt el szélesebb körben a világon, hanem azért is, mert ekkorra a precíziós optikai módszereket is elkezdték bevezetni. A. Cloizeaux kidolgozta a diszperziós módszert (1875), M. Schuster a kioltási szögek alapján különítette el a földpátokat (1880) és Je. Sz. Fjodorov optikai földpát-meghatározási eljárása (1891) is kezdett elterjedni. Azonban Szabó József intenzíven használta módszerét a vulkáni kőzetek vizsgálatánál, és alkalmazásával a Selmecz geológiai leírása című monográfiájában (1891) kora legmodernebb petrográfiai művét alkotta meg. Szabó József ez irányú tevékenysége azonban már a kőzettan tárgykörébe tartozik. Befejezésül hangsúlyozni kell, hogy Szabó professzor ásványtani oktató és kutató munkássága szakmai tevékenységének csak egyik, de igen fontos szelete volt. Szabó József nem maradt meg a földtani folyamatok parányi, jól definiálható építőköveinél, az ásványoknál, hanem azok precíz meghatározásán keresztül eljutott az ásványegyüttesek, vagyis a kőzetek, minden addigi osztályozásánál pontosabb klasszifikációjához, ami lehetővé tette számára a vulkáni kőzetek genetikai kapcsolatainak feltárását, sőt, addig ismeretlen geokémiai folyamatok megismerését is. 47
