Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)
Tóth Álmos: Szabó József, a tudós és az ember
Szabó József, a tudós és az ember Szabó József nagy figyelemmel volt a legfiatalabb, a jelenkorba átcsúszó földtörténeti kor változásai iránt. E tudományt ma aktuogeológiának hívják és szoros kapcsolatban van a környezeti geológiával. Nemzetközi viszonylatban is úttörő volt a szikes talajok, a lösz keletkezése és osztályozása és a nyirok (a vulkáni kőzetek jellegzetes mállási terméke) tanulmányozásában. Első volt, aki az ország egy nagyobb területének talajviszonyait behatóan vizsgálta és mezőgazdasági célra értékelte. Tulajdonképpen a neotektonika (jelenkori mozgások tudománya) egyik megalapítója, 1862-ben állapította meg a duna-völgyi belső kontinentális emelkedés és süllyedés tényét. Szabó kiváló tankönyíró is. Vadász Elemért idézve: „az első korszerű magyar nyelvű ásványtan könyv szerzője, oktatáselméleti gondolkodó. Ismeri, és rugalmasan alkalmazza kora legkorszerűbb rendszereit; Geológia könyve: korszakos jelentőségű, nemzedékeket nevelő hatású. A geológia fogalmát lényegét tekintve máig érvényesen adja meg, kiterjesztve azt a planetáris térre (legalábbis ami az onnan jövő anyagüzenetekre, meteoritokra vonatkozik)." Tipikusan nem szobatudós, csak néhány témát említve: sziksó-, salétrom-, timsókutatás, útburkoló kövek, Budapest vízbeszerzési lehetőségeinek kutatása. Bányaterületek monografikus leírója (ajkai kőszén-, salgótarjáni kőszén-, Abrud-bánya). Sokat tett a meleg források, keserű források, rezes vizek, s különösen az ivóvizek megismeréséért. Meg kell említeni meteoritvizsgálatait, a régészet, az ősemberkutatás iránti érdeklődését, az őslénytan, vulkánmorfológia terén tett megfigyeléseit. Kiemelendő: az Európában másodikként megalakult Magyar Földrengés Bizottság elnöki tiszte, hogy a budapesti egyetemi (európai hírű) ásványkőzettani gyűjteményének egységesítője, sok tekintetben létrehozója, hasonlóképpen a sárospataki iskolai ásványés kőzetgyűjteménynek. Szabó a magyar „borgeológia atyja", tudománytörténeti érdekesség, hogy lisztvizsgálatokat is végzett. Nagy energiát fordított útijelentései, emlékezései, beszédei (pl. rektori), intézménytörténetei írására. Érdekes tudományos tévedése: a kunhalmokat földtani képződményeknek vélte. Szabó József tudománynépszerűsítő is. Kiváló szemmel veszi észre az újat és adja tovább közérthetően. Jelen előadásomra készülve „fedeztem föl" a Magyar Természettudományi Társulat Évkönyvében (1857) „Az école normale" laboratóriuma Párizsban című cikkét. írása bemutatja az alumínium-megismerés több fontos mozzanatát, az alumínium vegytani és fizikai tulajdonságait. Az előállítás menetét s az alumínium használati lehetőségeit. E cikk „népszerűbb" változatát megjelentette a Budapesti Szemle hasábjain. így mondhatjuk, hogy az alumínium-népszerűsítés első, komoly természettudományi képzettséggel rendelkező alakja. Szabó József az alumínium iránti felfokozott érdeklődés és várakozás korában is realista maradt: „Először azt szerették hinni, hogy az aluminium hivatva van az ezüstöt pótolni. De jobban megfontolva, csakhamar észrevették, hogy ez tévedés. Az ezüst mindig nemes fém marad a szó valódi értelmében, míg az alumínium e czimre igényt nem tarthat" írja. így folytatja: „A további egyszerűsítések a gyárosok feladata. A tudomány a magáét befejezte, kimutatván azt az utat, melyen haladni kell. Hogy fog e haladás történni, azt 29
