Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Brezsnyánszky Károly: A magyar geológia a XIX. században

Brezsnyánszky Károly Természetvizsgálók, ugyanebben az évben alakult meg a Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1848-ban pedig a Magyarhoni Földtani Társulat, betöltve a szakmai értelmiség összefogásának és a tudomány népszerűsítésének fontos feladatát. A szabadságharc bukása visszavetette, a kiegyezés ismét előtérbe hozta a nemzeti tudományok fejlődését, köztük a geológiáét is, mely természeténél fogva az egyik nemzeti kincs, a haza földterületének tanulmányozására hivatott. Hiányzott azonban a megfelelő nemzeti intézmény. Létrehozása annál is inkább sürgető volt, mert az 1849ben alapított bécsi földtani intézet előrehaladott kutatásokat végzett az ország északi, kárpáti területein. Gorove István, az akkori földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter felismerve a nemzeti intézmény létrehozásának szükségességét, 1868-ban a Magyar Királyi Földtani Osztály, 1869-ben pedig a Magyar Királyi Földtani Intézet felállítását kezdeményezte, mely uralkodói jóváhagyással még ebben az évben meg is alakult. Gorove István a Magyarhoni Földtani Társulathoz 1868. január 16-án írt levelében így indokolta kezdeményezését: „Az ország részletes földtani ismeretének nemcsak a tudomány érdekében, de különösen közgazdasági szempontból is nagy fontosságot tulajdonítok. Ez érdekeltségnél fogva kötelességemnek tartom a földtani felvételek és kutatások lehető előmozdítását a végre, hogy az ország az elérendő tudományos eredményeknek értékesítésében mielőbb részesülhessen." Ezek a gondolatok tükröződnek a Földtani Intézet alapító okiratában, az abban megfogalmazott fő feladatokban is, melyek az intézmény egész története során bővültek, de lényegüket tekintve változatlanok maradtak: 1. Az ország területének földtani vizsgálata és a vizsgálatok eredményeinek közreadása; 2. Áttekintő és részletes földtani térképek készítése és kiadása; 3. Az ország földtani felépítését szemléltető gyűjtemények felállítása; 4. Gyakorlati célú laboratóriumi vizsgálatok végzése. Az intézet első igazgatója (1869-1882), Hantken Miksa, a sziléziai származású bányamérnök, világhírű paleontológus a korábban ismertetett feladatok közül legfontosabbnak az ország területének földtani vizsgálatát tartotta, melynek fő módszere a rendszeres, meghatározott méretarányú térképlaponkénti földtani térképezés. Az országos földtani térképezés már 1868-ban elkezdődött, célja a bécsi geológusok 1869ben befejezett, s a Győr-Visegrád-Bükk vonaláig terjedő kárpáti térképeihez való csatlakozás volt. Az ezután következő évben folytatódott, majd 1877-ben be is fejeződött a Dunántúlnak a Dráva vonaláig terjedő térképezése. Az eredményeket 1:144 000 méretarányú kézzel színezett térképlapokon, a legfontosabb rétegtani, őslénytani eredményeket 1871-től a Földtani Intézet Évkönyveiben tették közzé (4. ábra). Az intézet fejlődésének a térképezés mellett leglátványosabb példája gyűjteményeinek, múzeumának, könyvtárának gyarapodása. A Földtani Intézet múzeumába kerültek a geológusok által a földtani felvételek alatt begyűjtött kőzet-, ásvány- és őslénytani anyagok, elsősorban azok, amelyeket a szakemberek már 16