Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Brezsnyánszky Károly: A magyar geológia a XIX. században

A magyar geológia a XIX. században eredménye is volt a felsőfokú szakképzés. Az 1735-ben Selmecbányán megalakult kincstári bányaiskolából (Bergschule) Mária Terézia rendeletére 1770-ben három tanszékből álló, hároméves képzésű montanisztikai akadémiát (Bergakademie) hoztak létre. Az akadémia hallgatósága és tanszemélyzete is a Habsburg Birodalom egész területéről toborzódott, ennek megfelelően az oktatás német nyelven folyt. Az alapítás óta szinte változatlan tanrendet 1841-ben, a földtani tudományok fejlődésének megfelelően átalakították és létrehozták a mineralógia-geológia-paleontológia tanszéket. A hazai földtan szakemberei közül számos kiválóság szerezte alapvető ismereteit az akadémián, köztük Szabó József is. 2. ábra: „ Van egy nagy könyvünk: a föld kérge. Annak valóságos lapjai vannak... " (Jókai Mór: Fekete gyémántok) Az ország természettudományos megismerése terén a XVIII-XIX. század fordulóján, erre hivatott tudományos intézmények híján, nagy szerep jutott az egyéni kezdeményezéseknek, természettudósok utazásainak, útleírásainak. A külföldi utazók rövidebb-hosszabb ideig utazgatva az országban, feljegyzéseket készítettek a megismert földtani képződményekről, megfigyeléseiket térképen is rögzítették és eredményeiket nyomtatásban is közzétették. Ezek közül két olyan művet említünk meg, amelyek korszerű szemléletükkel hatást gyakoroltak a hazai földtan fejlődésére. Az első mű Robert Townson (1762-1827) angol természetbúvár Travels in Hungary című, 1797-ben Londonban publikált könyve és annak térképmelléklete. A 13