Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Hála József: Emlékek és vélemények Szabó Józsefről

Hála József „Ha általában igaz az, hogy minden tudós, ki tankönyvírással foglalkozik, hálára kötelezi nemzetét, akkor ez még fokozottabb mértékben áll minálunk, a hol az összefoglaló tan- és kézikönyvek valóban hézagpótlók. S minden más elismerésnél szebben jutalmazza meg Szabó József ebbeli munkálkodását azoknak a magyarajkú hallgatóinak hálálkodása, kik az egyetemre feljőve s idegen nyelvekben még nem jártasak, Szabó könyveiben megtalálják azt az eszközt, a melylyel ezen tudományágakban ismereteik alapját megvethetik." (SCHAFARZIK F. 1892. 146.) „Sokoldalú alapos műveltségének előnyös kiegészítéséhez még nem közönséges gyakorlati és elméleti zeneismeret is hozzájárult. Ifjúkori barátaitól, Dénes fiától és tőle magától is tudom, hogy bányászakadémikus korában Selmeczen nemcsak az akad. ének- és zenekarnak a vezetője volt, de maga is szerzett tánczdarabokat. Mint kitűnő tánczos ő vezette be az akkoriban divatba jött magyar tánczokat a selmeczi társas életbe, melynek e szerint igen kedvelt és ünnepelt alakja volt. Kitetszik ebből is, hogy az ifjú Szabóban az ész és a kedély a legszebb harmóniában önérzetes és szeretetreméltó egyéniséggé fejlődtek." (KOCH A. 1895. 276.) „Mint egykori tanítványa, később tanársegéde és aztán mint ugyanazon hivatásban működő társa azonban hivatottnak érzem magamat, hogy Szabóról, mint tanárról is elmondjak néhány vonást. E minőségében is a kötelességérzet és a pontosság mintaképe volt, de aztán alattasaitól és hallgatóitól is megkövetelte a legnagyobb pontosságot. Előadásaiban komoly és rendkívül nyugodt volt; nem bőbeszédű, mert a tárgy lényegét lehetőleg röviden, de igen rendszeresen, világosan és szabatosan tudta kifejteni és a tárgyakon egyidejűleg demonstrálni. Ezen dogmatikus előadási modora miatt voltak ugyan egyesek, a kik előadását kissé száraznak és kimértnek találták; de senki sem mondhatta, hogy azok nem lettek volna érdekesek és tanulságosak. Abból a fölfogásból indult ki a Boldogult, hogy kezdőknek, kikkel a tudomány alapelveit kell megértetni, pedagógiailag véve ez a leghelyesebb út és mód. Mindnyájan tudjuk, hogy nem szakértő hallgatóságnak tartott előadásai nem ilyen szabásúak voltak. Ezekben egészen fesztelenül, élénkebb és mindig kedves modorban tudta tárgya iránt az érdeklődést felkölteni, azt egyszerű és világos fejtegetéseivel mind végig ébren tartani és így czélját, annak általános megértetését elérni." (KOCH A. 1895. 285.) * „Hallgatóival szemben, a míg ki nem ismerte őket, kissé tartózkodó és komoly volt. A kiről azt tapasztalta, hogy hanyag és léha, azzal alkalmilag szigorúan elbánt; de a kiben a szorgalmat és komoly igyekezetet fölismerte, annak előmenetelét mindenben elősegítette és barátságos, atyai jóindulatát is gyakran éreztette vele." (KOCH A. 1895. 285.) * „A földtani kirándulásokon fesztelen, kedélyes társalgás közt tudta az érdeklődő hallgatósággal a geológia elveit a természetben fölkeresett példákon demonstrálni, megmagyarázni és így tudományát megkedveltetni." (KOCH A. 1895. 286.) 136