Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)
Hála József: Szabó József olaszországi utazásai és kapcsolatai
Szabó József olaszországi utazásai és kapcsolatai Szabó József másodszor barátjával, Zsigmondy Vilmossal 1869-ben utazott Olaszországba. Erről a Magyar Tudományos Akadémia 1870. február 28-án megtartott szakülésén számolt be (SZABÓ J. 1870a) és kutatási eredményei alapján több tanulmányt (SZABÓ J. 1870b, 1870c, 1873a) is publikált, amelyeket a vulkánokra vonatkozó történeti adatokkal (pl. ifjabb Plinius Tacitushoz írt leveleivel) is kiegészített. 1869-ben először az Euganeákba tettek kirándulást, hogy az 1865-ben gyűjtött kollekciót újabb kőzetmintákkal egészítsék ki. Felkeresték a Rómától északra fekvő Tolfát, ahol a timsógyártást tanulmányozták. Meglátogatták Frascati és Albano vidékét is, ott a jelen kori vulkáni hatásokat figyelték meg. Rómában felkeresték a csillagvizsgálót, ahol megismerték P. Secchinek azt a spektrometriai módszerét, amellyel az égitestek kémiai összetételét vizsgálta. A Vezúv 1869 augusztusában, amikor a magyar kutatók felkeresték, erős füstölgési stádiumban volt és az 1868 novemberétől 1869 februárjáig kiömlő láva sem hűlt ki teljesen. Útikalauzuk az a Cozzolino volt, aki Európa sok vulkanológusát vezette már a Vezúvon. A magyar szakemberek is az ő segítségével és az általa készített terv alapján járták be a vulkánt. Megtekintették a legújabb lávakitörés helyét, valamint sok kőzetmintát és újonnan keletkezett ásványokat gyűjtöttek a budapesti egyetem kollekciója számára. Meglepetéssel tapasztalták, hogy a Vezúv közelében lakók meg tudják különböztetni a lávák korát, ennek „tudományát" az apák fiaikra örökítették át. Egy helyen vulkáni hamut gyűjtöttek abból a rétegből, amelyről azt mondták nekik, hogy az 1822. évi erupcióból való. Palmieritől, a Vezúvon lévő obszervatórium igazgatójától kaptak egy darabot abból a nagy tuskóból, amely az olasz tudósok szerint élő fa volt a pompeji katasztrófa idején, s hetvenkilenc évgyűrűjéből megállapították, hogy az a keresztény időszámítás kezdetén indult növekedésnek. (Itt említjük meg, hogy Szabó József kapcsolatban állt Scacchi nápolyi tanárral is, aki a Vezúv 1872. évi kitörésekor a kráter szélét képező kőzetből tizenkét új ásványt fedezett fel és az 1631. évi kitörés lávájából egy új kémiai elemet is kimutatott. A Vezúv régi neve után az egyik ásványt vesbina, az új elemet pedig vesbium néven írta le. A vulkán értékes ásványaiból Szabó József is több példányt kapott Scacchitól a budapesti egyetem gyűjteménye számára.) Meglátogatták Pompejit, a Campi Flegreit, a Solfatárát, a Grotta del Canét, a Monte Nouvót is, és Pozzuoliban megtekintették a Serapeumot. Elutaztak Ischia szigetére is, ahol szintén a vulkánokat tanulmányozták. Nápoly vidékét elhagyva a Lipari-szigetek mellett haladtak el, a hajóról láthatták a Strombolit, amelyet Szabó József „a Földközi-tenger egyik csodájá"-nak tartott. Messinában szálltak ki a hajóból és onnan szeptember 25-én vasúttal érkeztek meg Cataniába. Az utazásról Szabó József a következőket jegyezte fel: „Amint a vasúti kocsiból az Etna csúcsát megpillantottuk, úgy tetszett, mintha fölötte az égen valami fény-reflex mutatkoznék. Figyelmeztettük olasz szomszédjainkat, kik azt válaszolták, hogy az Etna régóta csendes, az a reflex talán csalódás. Én azonban gondoltam magamban, mily szép volna, ha kedvünkért egy kis erupciót rögtönözne. Másnap reggel (szept. 26.) 7 órakor befut a szolga ezen kiáltással: »Eruzzione! Grande eruzzioneü« S az ablakból lehetett látni, hogy füstöl, mégpedig a főkráterből. Rengés előzte meg, melyet Cataniában nem, de Nicolosi, egy közeli falu táján éreztek. Volt moraj is, melyet 119
