Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Pantó György. Köszöntő

Szabó József-emlékkönyv Köszöntő Nagy örömömre szolgál, hogy a Szabó József-emlékülés szervezői felkértek a levezető elnöki feladatra. Minden magyar geológus a legnagyobb tisztelettel adózik ma is Szabó Józsefnek, akit a magyar geológia atyja jelzővel illetünk, aki, mint maga mondotta „a kőtelén Alföld szülötte" volt. Kalocsán, ebben a híres történelmi városban született 1822. március 14-én, így az emlékülés születésének 180. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból nagy tisztelettel köszöntöm önöket és kívánok jó munkát az előadóknak és igazi szellemi élvezetet a hallgatóságnak. A meghívót áttekintve örömmel láttam, hogy az előadások Szabó József emberi kvalitásait, főként mély hazafiasságát, tanári és tudósi eredményeit, kiemelkedő nagyságát részletesen tárgyalják. Ehhez, mint kései utód csak néhány személyes gondolattal szeretnék hozzájárulni. Mint geológus-hallgatót, az ELTE Múzeum körúti épületében körülvettek azok a tárgyi és eszmei emlékek, amelyeket az utókor kegyelettel őrzött. Tanárainktól megtudtuk, hogy ő volt az első magyar nyelven tanító geológus-professzor, aki olyan geológus-nemzedékeket nevelt, amelyeknek tagjai később mint egyetemi tanárok tovább adták tudását és eszméit. A földtan keretében a kőzettan mellett az ásványtant, a talajtant, agrogeológiát, műszaki földtant, hidrológiát, sőt, még az őslénytant is sikeresen művelte. Sok évtizeden át a magyar geológusok az ő Geológia című kézikönyvéből tanultak, amelyben a korabeli földtan eredményeit a legmagasabb nemzetközi szinten foglalta össze magyarul. Tudományos munkásságát a nemzetközi tudomány ismerte, sőt, elismerte, élen járt a nemzetközi kapcsolatrendszer kiépítésében, amelyben nagy segítségére volt óriási nyelvtudása. Mint geológus-hallgató az ásványtan és kőzettan előadásokon ismertem meg kiemelkedő eredményeit, korát meghaladó új megállapításait, azonban igazán akkor méltányoltam tudását, amikor mint végzett geológus harmadkori vulkáni kőzettani kutatásaim során rájöttem, hogy az újnak hitt megismerések munkáiban sokszor csak rejtetten - az adott korban még a modern nomenklatura hiányában nehezen felismerhetően -, de már benne voltak. Elcsodálkoztam azon, hogy az ő korában, a kezdetleges fénymikroszkópos vizsgálatokkal észrevett olyan kőzettani jelenségeket, amelyeket a modern kor műszeres vizsgálataival csak megerősíteni, illetve pontosítani tudtunk. Közel érzem magamhoz Szabó Józsefet azért is, mert az MTA történetében is elődöm volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én választotta levelező tagjává, majd 1867. január 30-án az MTA rendes tagja lett. Külön megtiszteltetés számomra, hogy mint az MTA X. Földtudományok Osztályának elnöke 9