Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára - Kalocsai Múzeumi Értekezések 4. (Kalocsa, 1998)

I. Történeti bevezető - 1/1. A káptalan alapítása, szervezetének kiépülése

A káptalan alapítása, szervezetének kiépülése

500, a három helyben lakó kanonok egyenként 400 forint készpénz fizetést kaptak az érseki birtokok jövedelméből, összesen tehát 1700 forinttal terhelték évente az érseki kasszát.13 Az érseki jövedelemből biztosított évi járandóságot széküresedés esetén a királyi fiskus fizette. A viszonylag csekélynek számító jövedelem után pedig a kanonokoknak nem kellett országos segélyeket, hozzájárulásokat fizetni.

III. Károly király 1739. február 10-én kelt díszes oklevelével helyezte vissza régi kiváltságaiba a káptalant, újra engedélyezve számára a hiteleshelyi tevékenységet, melyhez pecsétet is adományozott.14

Az első nagyprépost kinevezésére gróf Csáky Miklós érsekségének idején (1747- 1751) került sor. Mária Terézia 1747. november 9-én nevezte ki Barkóczy Sándor bárót, s a kinevezési iratban az alapításkor megszabott 500 forintos nagypréposti járandóságon túl újabb évi 500 forintot engedélyezett számára az érseki jövedelmekből.15

Batthyány József érsek (1760-1776) a középkori bácsi káptalannak kívánt emléket állítani, amikor arra kérte Mária Teréziát, hogy a bácsi Szent Pálról nevezett prépostságot a kalocsai káptalan egyik kanonokjának adományozza. A királynő 1764. december 12-én kelt iratával teljesítette az érsek kérését, egyben a kinevezés jogát is átengedte.16 Végleges megoldást később az jelentett, amikor a káptalan ötödik stallumával egyesítették e címet. Része volt ez is a szükségessé vált átfogó rendezésnek, mely véglegesítette és teljessé tette a káptalan szervezetét, s pontosan leírta a változott helyzetnek megfelelő jövedelmeket. A káptalan ugyanis a pénz értéktelenedése miatt nehéz anyagi helyzetbe került. Ezen már Csáky Miklós és utóda, Klobusiczky Ferenc érsek (1751-1760) is megpróbált segíteni bizonyos tizedjövedelmek átengedésével, Batthyány érsek pedig esetenkénti természetbeni juttatásokkal, illetve a kanonoki pénzbeni járandóságok emelésével próbált megoldást találni. Ezek az intézkedések azonban csak ideiglenes eredményeket hoztak, hiszen csak az egyes érsekek életére szóltak, és az utódokat már nem kötelezték.17

Az említett átfogó rendezésre Patachich Ádám érsek idején (1776-1784) került sor, helyesebben már az ő kinevezését megelőzően elkezdődött, amikor Esterházy Ferenc kancellár 1776. február 2-án Patachich Ádám váradi püspökhöz írt levelével azt próbálta kipuhatolni, hogyan viszonyul a kalocsai érsekségre kiszemelt püspök jövedelmének várható terheihez. A levélben, pontosabban annak utóiratában olvasható a káptalan javadalmazásának tervezete, s ebből egy bővített, a növekvő egyházmegye sokasodó teendőit ellátni képes testület képe rajzolódik ki számunkra. A kancellár ui. a nagypréposton és a kolumnáris kanonokokon túl említette még a bácsi Szent Pálról nevezett prépostot, három főesperest, egy mesterkanonokot, sőt a káptalan javadalmazásának terhére fölsorolt még egy szemináriumi elöljárót, aléneklőkanonokot

13 KFL. l.b. 1/2. Közli KATONA 1800. 242-246.

14 KFL. lb. 1/3. Közli KATONA 1800. 246-250. A pecsét ábrázolása a címlapon látható.

15 WINKLER 1935. 59.

16 WINKLER 1935. 60. A levelet közli KATONA 1800. 331.

17 WINKLER 1935. 60-61.

13