Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára - Kalocsai Múzeumi Értekezések 4. (Kalocsa, 1998)
I. Történeti bevezető - 1/3. A levéltári anyag története és rendezése
Történeti bevezető tárgyi rendszer elsősorban a feudális kori irattermelésnek felelt meg, s a káptalan életében hamarosan bekövetkező változások — pl. a káptalan birtokadománya, az ezzel járó gazdálkodás - miatt is szűkössé váltak keretei, mégis használatban maradt egészen 1867-ig. A földesúri jogok gyakorlásával kapcsolatos - úriszéki, uradalmi gazdasági - iratok pedig az említett tárgyi rendszeren kívüli sorozatokat alkottak, valószínűleg nem is egy helyiségben tárolták őket. Ezért készült külön segédlet az úriszéki iratokról, valamint irattári lajstrom az 1848 előtti gazdasági számadások esetében. A XIX. század második felétől a káptalanhoz kapcsolódó újabb intézmények irattermelésének köszönhetően jelentős mértékben szaporodott az iratok mennyisége. A Főkáptalani Alapítványkezelő Hivatal évről-évre folyamatosan küldte pénztárnaplóit, elszámolásait az alapítványi tőke felhasználásáról, és az egyes alapok forgalmáról. A kiépülő káptalani uradalom tiszttartója, később a Dékáni Hivatal egyre kiterjedtebb levelezést folytatott az egyes majorsági központokkal, a káptalan erdőhivatalával. Az előírásoknak megfelelően a XX. században a gazdasági elszámolások, a könyvelés színvonala is jelentősen változott. A fölsorolt szervek iratai azonban nem önálló iratkezelésü egységekként, hanem a káptalannal való levelezés, illetve az alapítványkezelő kanonok és a dékán kanonok személyén keresztül kerültek be a káptalani levéltárba, s ott a régi módszer szerint tematikus bontásra kerültek, ill. nagyrészt feldolgozatlanul maradtak. A levéltár anyaga századunk első felének háborús eseményeit épségben átvészelte. Közben minden bizonnyal nekiláttak rendezésének - Jankovich Mihály rendszerének szinte nyoma sem maradt -, de soha sem sikerült egészében földolgozni. A végzett munkáról, változtatásokról nem készítettek följegyzéseket, s nem maradt ránk az anyagot leíró leltárszerű dokumentáció sem. A hiteleshelyi anyag e téren természetesen kivétel. Történeti kutatások ekkor még nem nagyon fordultak elő a levéltárban, az újkori káptalan történetéről mindössze egyetlen munka készült, az is elsősorban a külön kezelt iratokra (az alapítási iratokra, szabályzatokra), valamint az érseki hivatal káptalanra vonatkozó iratanyagára épült. Szerzője Winkler Pál, e dolgozatban is sokat idézett munkája 1935-ben jelent meg. Ugyancsak ő végezhette az imént említett rendező munkát is a levéltár anyagában, erre enged következtemi, hogy a jelzetésül használt papírlapokon az ő kézírását találtuk. Az szinte biztosra vehető, hogy jól ismerte a levéltárat, hiszen az ő véleményére hagyatkozott a káptalan, amikor 1928-ban a levéltárnál kapcsolatos adatszolgáltatásra kérték. Azért is jelentős ez a mozzanat, mivel a káptalannak volt levéltárosa a káptalani jegyző személyében, mégis Winkler volt Metropolitani Capituli Notarium. A 16 tárgyi csoport kulcsa: A: Intimata Decreta Cameralia Rescripta Regia, B: Miscellana varia majoris momenti, C: Ecclesiam Metropolitanam concernentia, D: Stricte Capitulum ipsum concernentia, E: Diversae Nomae Capitulo praescriptae quoad Divina, F: Administrationen! Cassarum Capitularium respicientia, G: Contractus Metr. Capituli cum variis initi, H: Acta Processualia, I: Fundationem et Dotationem Capituli concernentia, K: Sacrorum Fundationes variae, L: Oeconomica, M: Conscriptiones Massarum defunctorum Aepporum Colocensium, N: Massae defunctorum Canonicorum Colocensium, O: Rationes Seminarii item Cassae Communis, P: Acta Publico-Politica, Q: Bullae et Brevia Romanorum Pontificium. 34
