Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára - Kalocsai Múzeumi Értekezések 4. (Kalocsa, 1998)

I. Történeti bevezető - 1/2. A testület működése

A testület működése

I/2/c. Liturgia és egyházigazgatási feladatok

Az újraalapítások után a káptalanok működésének helyreállítása az általános szegénység, a kanonokok kis létszáma miatt országszerte még sokáig elhúzódott. 1760 táján pl. a veszprémi kanonokok hallani sem akartak a közös zsolozsmáról, sőt nem is értettek hozzá, s emiatt püspökükkel, Padányi Bíró Mártonnal összeütközésbe is kerültek.43 Nem volt könnyű újraindítani a viszontagságos századok során megszűnt hagyományt. A statútumok ismertetésekor az imént láthattuk, hogy az 1748-as szabályzat alapján a kalocsai kanonokoknak kötelező volt az egész - közösen mondott - officiumon jelen lenni. Valószínű azonban, hogy a szabályzat ezen pontját még jó ideig nem tudták betartani, hiszen Glaser Gábor kanonok 1763-ban még kilenc pontban foglalta össze azokat az akadályokat, melyek miatt a közös imát, az ún. kórust Kalocsán még nem sikerült bevezetni.44 A személyi és anyagi föltételek fokozatosan javultak, s így a XVIII. század végére sikerült a kórus megtartásának rendjét hosszú távon is rendezni. Ez a folyamat egyébként megfelelt az országos átlagnak, a XIX. század elejére ugyanis a legtöbb káptalannál feltűnő fejlődés volt tapasztalható a kórusimák tekintetében. Az anyagiak mellett fontos szerepe lehetett ebben a föloszlatott jezsuita rendből származó kanonokoknak. Kalocsán pl. Katona István, Palma Ferenc, Takáts Márton.45

1791. április 16-án Kollonich László érsek a káptalan tagjaival együtt konzisztóriumot tartott, melynek során megtárgyalták és bevezették a kórusimák új rendjét.46 Eszerint a kanonokok kötelesek voltak stallumukban ülve, együttesen imádkozni a teljes officiumot. Hétköznapokon recitálva, ünnepeken énekelve végezték. Fölmentést e kötelezettségük alól csak az érsek adhatott. A kórusimára egyébként naponta két alkalommal gyűltek össze: reggel a káptalan konventiniséjének keretében mondták el a prima, tertia, sexta és a nona imádságait, délután három órakor pedig a vesperást és kompletóriumot végezték, s ekkor hangzott el a következő nap matutinuma és laudese is. A kanonokok liturgikus öltözetként karinget, viola színű mozettát (könyökig érő, elöl begombolható vállgallér) és ugyancsak viola színű birétumot (négyszögletű, középen bojttal díszített fejfedő) viseltek, nagyobb ünnepeken a cappa magnát (felső részén hermelinnel borított, hosszú vállköpeny) is fölvették. Külön dísze volt a káptalannak a Mária Teréziától kapott kitüntető jelvény, a Crux Tolosana is, melyet szintén ünnepélyes alkalmakkor tűztek ki ruhájukra a kanonokok.47

A káptalan tagjainak kötelessége volt az egyházi év öt nagyobb ünnepén szentbeszédet tartani. Egyébként vasár- és ünnepnapokon általában a praebendatus (a káptalan által fizetett székesegyházi segédlelkész) és a hitszónok prédikáltak. Ők a

43 HERMANN 1973. 310.

44 WINKLER 1935. 82.

45 HERMANN 1973. 395-396.

46 WINKLER 1935. 83-86.

47 KFL.l.b. 1/7. Mária Terézia adományozó oklevele Becs, 1779. november 19. A Crux Tolosana festett ábrázolását lásd a borító hátlapján.

23