Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára - Kalocsai Múzeumi Értekezések 4. (Kalocsa, 1998)
I. Történeti bevezető - 1/2. A testület működése
Történeti bevezető a dignitások számát illetően helyes volt, a magyar értelmezés pálfordulását nyilvánvalóan a kinevezésekkel kapcsolatos érdekvédelmi célok magyarázták. Ütközött a római gyakorlat a magyar káptalanokban hagyományos gradualis promotioval is, melynek érvényét Róma szintén nem akarta elismerni. A vitától függetlenül a gyakorlatban maradt minden a régiben, azaz csak a nagypréposti kinevezéseket kérték Rómából.37 Gyökeres változást a II. Vatikáni Zsinat és az új egyházjogi kódex hozott, s a káptalan tagjainak kinevezése mára teljesen a püspökök kezében van.38 Visszatérve Kalocsához, itteni példákon is megfigyelhetjük az említett folyamatokat. A káptalan újjászervezésével kapcsolatos levelezésből látszik, hogy III. Károly idejében az uralkodó csak a nagypréposti kinevezéseket tartotta fönn magának, a többit az érsek gyakorolta.39 1738-ban ennek megfelelően az első kanonokokat az érsek nevezte ki. Később azonban, miután Batthyány József érsek 1764-ben a káptalan kibővítését kérte Mária Teréziától, az újonnan szervezett bácsi kispréposti stallumot már csak egyetlen alkalommal tölthette be a kalocsai érsek, a továbbiakban pedig mint a káptalan ötödik méltósága, az uralkodó kezébe került. Történt mindez annak ellenére, hogy a királynő 1764-es levelében még mind az érseket, mind pedig utódait följogosította a kinevezésre.40 Mária Terézia 1776. március 8-án kelt, a káptalan újjászervezése ügyében írott levelében - illetve az abban tükröződő eljárásban - is jól megfigyelhető a változás. A királynő az újonnan szervezett stallumok betöltése után (!), s természetesen a nagyprépost kinevezésének fenntartása mellett, a jövőt illetően Patachich Ádámra ruházta a kanonoki kinevezések jogát, mégpedig kifejezetten az érsek személyére való tekintettel. Ez a jog azonban már mint az uralkodó kedvelt hívét és nem mint kalocsai érseket illette.41 Az erről készített külön iratban is kegyúri jogának kivételes átruházásáról írt Mária Terézia.42 Az említett kiváltság természetesen nem illette meg Patachich Ádám érsek (+1784) utódait, s így a XVIII. sz. végére véglegessé vált a királyi kinevezések gyakorlata. Hamarosan a tiszteletbeli kanonokok beiktatásakor is megjelenik a hivatkozás a királyi kinevezés számára, keltére, ezzel is megfelelve I. Ferenc szigorú elvárásainak. A kinevezések menete a továbbiakban megfelelt a már ismertetett országos állapotoknak. Néhány sajátosságra, a gradualis promotio kérdésére a továbbiakban még visszatérünk. 37 A vita részleteiről lásd BÁNK 1945. 36-42. 38 Az egyházi törvénykönyv 1985. 509. 39 KFL.l.b. 6/2. A helytartótanács érsekhez írt levele - 1735. április 27. Pozsony. 40 KATONA 1800. 331-333. 41 KFL.l .b. 6/5. Mária Terézia 1776. március 8-án, Bécsben kelt levelének másolata. 42 „...dicti Juris Nostri Patronatus in Eundem translati Authoritate...” 22
