Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Szilágyi Miklós: A halételek, mint férfiételek

A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. Kalocsa, 1997. 117-132. p. Szilágyi Miklós A halételek, mint férfiételek 1. A halból készült ételek táplálkozásban játszott szerepét is, a halak sütésénekfőzésének konyhai műveleteit is inkább a halászatról szóló, amúgy felettébb gazdag, ebben a vonatkozásban azonban eléggé esetleges és hiányos néprajzi közleményekből, mintsem a népi táplálkozás szakirodalmából lehet - úgy, ahogy! - megismerni. Az ok kézenfekvő: benne gyökerezik a véletlenektől túlontúl befolyásolt kutatási hagyományokban. A magyar halászati kutatások klasszikusként tisztelt kezdeményezője, Herman Ottó a „magyar konyha" 16-18. századi írásos emlékeit, a fejedelmi-főúri szakácskönyveket is kivonatolta annak bizonyítása kedvéért, hogy a halászat és halhasznosítás egykori jelentőségét sejtetik csupán a recens megfigyelések és a halász-emlékezések: a folyószabályozások előtti halbőség közepette sokkal több féle halat sokkalta változatosabban készítettek el s fogyasztottak.

1 Ha nem is kínált Herman közvetlen előképet - ahogy a halászati technika leírásához - a lokális vizsgálatokat végzők számára a recens halételek rendszerezett bemutatásával (csak néhány ételfélére s a halászok sütő-főző gyakorlatára utalt), a múlt-jelen viszonyrendszerben hatásosan felmutatott „régi" halétel-receptek gazdag választéka olyannyira érdekesnek, különösnek, a halászlé mind nyilvánvalóbb egyeduralmától elütőnek bizonyult, hogy a legtöbb őt követő, kiegészíteni törekvő és - mind hangsúlyosabban, s mind erősebb nosztalgiával - a „végérvényesen a múltba tűnt, a reliktum-területeken azonban nyomokban még felfedezhető vízivilág" rekonstruálására vállalkozó halászat-kutató kötelességének tudta az „archaikus" (vagy annak vélt) halételek számbavételét is. Az adatgyűjtés tehát a monografikusán szemlélt halászattéma elidegeníthetetlen részeként, s a táplálkozás-kutatástól lényegileg függetlenül folyt.

2 A táplálkozást érintő módszeresebb adatgyűjtések - a Herman-kezdeményezéshez, és a 20. század első három évtizedében különösen sok archaikus adatot, hosszabbrövidebb lokális leírást eredményező példakövetéshez képest - amúgy is évtizedekkel 1 HERMAN 1887. 118-137. 2 Különböző felkészültségű halászat-kutatók összegző tanulmányait említve: önálló fejezetet (vagy részfejezetet) szentelt pl. a halételek bemutatásának ECSEDI 1934. 284-290. (Közép-Tisza), SÓLYMOS 1965. 225-234. (Duna), SZABÓ 1981. 69-72. (Taktaszada), LÁBADI 1987. 74-82. (Kopács). © 1997 Viski Károly Múzeum, Kalocsa